A család ereje – Szabotázs

A család ereje című könyv szerzői, Dr Gordon Neudfeld és Dr. Máté Gábor, gyerekeiknek ajánlják írásukat, illetve az ők jelenlegi és jövőbeli gyermekeiknek. Szerintük fontos, hogy a családi értékek megmaradjanak és szeretnék ezt a tudást átadni saját gyermekeiknek, unokáiknak és másoknak is. A szerzők szerint a világ egy olyan irányba halad, ami káros a szülő-gyerek kapcsolatokra. A korábbi írásomban arról olvashattok, hogy mi az a kortárs-orientáció és mi a jelentősége a kötődésnek. Most arról lesz szó, hogy a kortárs-orientáció hogyan nehezíti meg a gyerekek nevelését.

Hogyan ássa alá a kortárs-orientáció a szülői nevelést?

 

Hatalom a neveléshez

A hatalom szónak sokszor a negatív jelentésére gondolunk: hatalomvágy, hataloméhség, kényszer, zsarolás, elnyomás. A család ereje című könyvben nem ilyen értelemben használja a szerző ezt a szót. Gordon Neufeld szerint a neveléshez szükség van spontán hatalomra, tekintélyre. De ennek nem elnyomásból, vagy kényszerből kell fakadnia, hanem a megfelelő szülő-gyerek kapcsolatból.

„A neveléshez mindig is szükség volt hatalomra.” /Dr. Gordon Neufeld/

A tapasztalat azt mutatja, hogy a kortárs-orientáció hatására ez a hatalom csorbul és az anyukák és az apukák elvesztették a neveléshez szükséges hatalmukat. A tehetetlenség érzése szörnyű, emiatt olyan módszerekhez folyamodunk szülőként, amiket mi sem használunk szívesen. Felemeljük a hangunkat, szigorúabbak leszünk, fenyegetőzünk stb. A szerző szerint fontos, hogy megértsük, hogy a probléma nem az alkalmatlanság, hanem az elegendő hatalom hiánya.

„A hiányzó minőség a hatalom, nem pedig a szeretet, a tudás, az elkötelezettség vagy a szakértelem. …. A neveléshez szükséges hatalom megszűnőben van.” /Dr. Gordon Neufeld/

kép: Pixabay

 

Miért van szükség hatalomra a neveléshez?

Lehet, hogy most egy kicsit idegenkedünk a hatalom szótól, de a szerző szerint ez feltétlenül szükséges a neveléshez, olvashatjuk a könyvben. Miért van szükség hatalomra?

Azért, hogy…

        • a gyerekeink figyeljenek ránk
        • jóindulatúak legyenek velünk szemben
        • tiszteljenek minket
        • együttműködjenek velünk

„Ha ezek nincsenek, akkor nem marad más választásunk, mint, hogy kényszerhez és zsaroláshoz folyamodjunk.” /Dr. Gordon Neufeld/

A lényeg a kötődés

Mi a szülői hatalom titka? A család ereje című könyvből kiderül, hogy a szülői hatalom nem a módszerekből fakad, hanem a kötődésből. Ha a gyermekünk kötődése nem velünk a legszorosabb, hanem a kortársakkal, akkor már a kortársakra támaszkodik. Az értékrendje, érdeklődési köre és motivációja már hozzájuk kapcsolódik.

„Mi elveszítjük a neveléshez szükséges hatalmat, az ártatlan és hozzá nem értő bitorlók viszont megszerzik, és így rossz útra vezethetik gyermekeinket.”/Dr Gordon Neufel/

A könyvben részletesebben olvashattunk a kötődésről és annak jellemzőiről. A szerző párhuzamosan mutatja be nekünk a szülő-orientált és a kortárs-orientált gyerekekre jellemző kötődést és a kapcsolat jellemzői. Fontos megértenünk, hogy a kötődés eleve egy olyan késztetés, ami segít nekünk abban, hogy gyereket neveljünk meg.

kép: Pixabay

Kötődés és nevelés

Vizsgáljuk meg, hogy a kötődés miben támogathatja a szülői nevelést:

    • A kötődés hierarchikus rendet ad

A gyerek engedi, hogy irányítsák, gondoskodjanak róla.

    • A kötődés felébreszti a szülői ösztönöket, a gyermeket szerethetőbbé teszi, és növeli a szülő tűrőképességét

A nevelés nehézségei ellenére is könnyebbé teszi a teher elviselését.

    • A kötődés irányítja a gyermek figyelmét

Befolyásolja, hogy a gyerek figyelme dominánsak mire irányul.

    • A kötődés a szülő közelében tartja a gyermeket

A gyerek követi őt anélkül, hogy folyton szemmel kellene tartani.

    • A kötődés modellt alkot a szülőből

A gyerek olyan akar lenni, mint ő.

    • A kötődés a szülőt elsődleges tanácsadóként jelöli ki

A gyerek tőle várja az útmutatást.

    • A kötődés következtében a gyermek jó akar lenni a szülő szemében

A gyerek engedelmeskedik és félelmetes hatalmat ad a kezébe.

Most pedig gondoljuk végig, hogy ennek a kötődésnek eltolódásáért mekkora árat kell fizetnie a szülőnek és a gyereknek. Próbáljuk ki azt, hogy végig megyünk az előzőekben felsorolt pontokon és behelyettesítjük a szülő helyére a kortársakat.

A gyerek a kortársainak engedi meg, hogy irányítsák, a kapcsolat megőrzése érdekében hajlamos rá, hogy elviselje a bántalmazást is tőlük, a figyelme teljesen rájuk irányul, mindig a kortársak közelébe szeretne lenni, ők lesznek a modellek, elsődleges tanácsadók, és nekik akar jó lenni, mindegy a tőlünk tanult értékrend. Gondoljuk tehát végig, hogy a kötődés elvesztése mekkora kudarc élmény a nevelésben és rengeteg probléma okozója.

„Amikor a gyermek a kortársak kegyeit igyekszik elnyerni a szülőké helyett, akkor a motiváció, hogy jó legyen a szülők szemében, jelentősen csökken.” /Dr. Gordon Neufeld/

A kötődés dipólus jellemzője miatt, vagyis, hogy egyszerre nem kötődhet a gyerek hozzánk és a kortársaihoz, azt a furcsa helyzetet generálja, hogy nem elég, hogy elvesztettük a hatalmunkat a neveléshez még ellenségek is lettünk.

Mivel szeretnénk hatni a gyerekeinkre, ezért nem semlegesek leszünk, hanem elutasítottak. Gyermekeink csak azért sem figyelnek ránk, csak azért sem követik az értékrendünket, csak azért sem tőlünk kérnek tanácsot, csak azért sem engednek minket közel magukhoz.

Szabotázs és függés

„Olyan gyermekkel boldogulni, aki nem követi az utasításainkat, az útmutatásunkat, meglehetősen nehéz, de azzal próbálkozni, hogy egy olyan gyermeket irányítsunk, aki valaki másnak a vezetése alatt áll csaknem lehetetlen.” /Dr. Gordon Neufeld/

Vagyis ez az eltorzult kötődés ellenünk dolgozik, szabotálja a mi törekvéseinket. A gyerekek bármilyen jutalmazó, büntető, jó szándékú, fenyegető irányításai módszerünkre azonnal hevesen reagálnak és elutasítóak velünk szemben.

„Kötődés nélkül a szülő legfeljebb úgy arathat sikert, ha megfélemlítéssel engedelmességre kényszeríti a gyermeket, ám ezzel súlyos csapást mér a kapcsolatunkra és a gyerek hosszú távú fejlődésére.” /Dr. Gordon Neufeld/

A szerző leírja, hogy látszólag a gyerek független akar lenni tőlünk, mi pedig elfogadjuk, hogy ez az élet rendje. Viszont ez hamis felismerés, nem szabad legyintünk rá. Ez nem igazi függetlenség. Ez komoly függés a kortársaktól, aminek a következménye komoly problémákat okoz a gyermek fejlődésében. Erről lesz szó legközelebb!

 

A következő részben a kortárs-orientáció okozta éretlenségről írok majd Nektek! Tartsatok velem!

Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy milyen érzéseket keltettek Benned a fenti gondolatok!

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Dr. Gordon Neufeld és Dr. Máté Gábor: A család ereje című könyv Második részében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük