Haladunk tovább Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Daniel és Tina szerinte a horizontális (jobb és bal agyféltek) integráció mellet a vertikális (felső és alsó agyterület) integráció is egy nagyon fontos folyamat ahhoz, hogy agyunk a tőle telhető legjobban tudjunk működni.
A felső és alsó agyterületek integrációja
Az anatómián túl
Nem túl sok anatómiai ismerettel rendelkezem, ezért A gyermeki elme című könyvben olvasható agyunk felépítésével kapcsolatos információk számomra sok újdonságokat tartogatott. A filmekből, sorozatokból azért sok kifejezés volt ismerős, de hogy ezek az agyterületeknek pontosan mi a feladata és hol helyezkednek el a fejünkben, az számomra teljesen ismeretlen volt.
Nem kell megijedni, Daniel és Tina nem az anatómiai ismereteinket szeretné növelni. Ezeket az információkat csak azért osztják meg velünk, hogy jobban megértsük, hogy mi tekintünk felső és mi alsó agyterületnek.
„Míg az alsó agyterületek primitívek, addig a felsők kimondottan kifinomultak, és a legfontosabb magasabb szintű elemző gondolkodásért felelnek.” /Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Azt szerintem nem is kell bemutatni, hogy egy kisgyermeknél melyik agyterület az érettebb az első években. Melyik agyterület megfelelő működésének eléréséhez kell sok-sok türelem a szülők részéről.
Összehangolt működés
Ahogy korábban a jobb és a bal agyféltek esetén kiderült, úgy ebben az esetben is az integrált működés a cél. Vagyis az, hogy a felső és az alsó agyterület „csapatként” tudjon együttműködni.
„A magasabb területek képesek figyelemmel követni az alacsonyabb területek működését, és segíthetnek az erős reakciók, ösztönök és érzelmek lecsillapításában.” /Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Három integrált elme technika
A gyermeki elme című könyv Harmadik fejezetében három integrált elme technikával ismerkedhetünk meg. Így az előző kettővel együtt már öt technika áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy gyermekünk agyának integráltabb működését elősegítsük.
„Azon túl, hogy a gyermekeink felső agyterületeit szólítjuk meg, abban is szeretnénk segíteni nekik, hogy ők maguk gyakorolják az adott terület használatát. A felső agy olyan, mint egy izom: ha használják, akkor fejlődik, erősödik, és jobban teljesít.” /Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson/
A cél tehát egy kritikus helyzetben a felső agyterületek is működésbe lépjenek. A gyermekünk tudjon a saját belső világán és érzelmi hullámzásain túl gondolkodni. Átgondoltan döntést hozni, empátiát gyakorolni, önismeretet elsajátítani, érzelmeit irányítani és stabil erkölcsi érzéket kialakítani.
Ezek most valószínűleg elég magasztos és elérhetetlen céloknak tűnhetnek, főleg mondjuk egy óvodás korú gyermek esetében. Viszont Daniel és Tina arra hívnak bennünket, hogy ezeket a készségeket már egészen kiskorban kezdjük el gyakorolni és tartsuk edzésben a felső agyterületeket.
Az elején persze főleg példamutatással fog működni, de ahogyan egyre idősebb a gyermekünk különböző megfelelően feltett kérdéssel ösztönözhetjük őt arra, hogy felül tudjon emelkedni a saját érzelmein és a felsőbb agyterületeit is használja egy probléma megoldásához.
„Miközben neveljük és fegyelmezzük a gyermekeinket, nagyon sok lehetőséggel találkozhatunk, melyeket megragadva bevonhatjuk és fejleszthetjük a felső agyterületeket.” /Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Önmagunk integrálása
„A nevelés krízisek egyben lehetőségek a növekedésre és az integrációra. Azokat a pillanatokat, amikor úgy érezzük, elveszítjük a fejünket, használhatjuk arra, hogy példát mutassunk a gyermekeinknek az önszabályozásról. Kis szempárok figyelik, hogy nyugtatjuk meg saját magunkat. Amikor az a veszély fenyeget, hogy mi magunk fogunk „kiakadni”, a cselekedeteink példát nyújtanak a gyermekeinknek arról, hogyan hozhatunk jó döntést az érzelmileg felfokozott pillanatokban.” /Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Ezt az idézetet is most itt hagyom magában. Azt gondolom, hogy ebben is minden benne van, amit a felső az alsó agyterületek integrálásának alapjairól tudni kell. A saját példánkból pedig könnyen kiderülhet számunkra, hogy nem olyan egyszerű „viselkedésszabályozást” várunk el gyermekünkről akár naponta többször is.
A horizontális és vertikális integráció után most az agyunk egy másik nagyon fontos funkciójáról lesz szó legközelebb: a memória. Az emlékeink feldolgozása valóban nem mindig könnyű feladat, főleg egy gyermek esetében. Daniel és Tina az integráción túl a gyógyulás és növekedés lehetőségeiről írnak számunkra. Tarts velem!
Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy mi fogott meg a legjobban a fenti gondolatok közül!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme Harmadik fejezetében olvasható.