A gyermeki elme – Az én-mi kapcsolat

Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme című könyv végére értünk. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. A gyermekeink saját magukat meghatározó integrált elme stratégiák bemutatása már véget ért. A könyv utolsó fejezete a gyermekünk és a környezetének kapcsolatáról szól, vagyis arról, hogy a társas kapcsolatokban hogyan alkalmazhatjuk az integrációt. 

Az én-mi kapcsolat

 

Empátia

A gyermeki elme című könyvben arról olvashatunk, hogy az empátia egy nem velünk született tulajdonság, hanem egy tanult hozzáállás. Daniel és Tina szerint ugyanúgy gyakorlással elsajátítható, mint olyan sok minden más az életben.

„Ezúttal az elmetudatosság másik részére összpontosítunk, annak a képességnek a kifejlesztésére, hogy megértsük mások elméjét, és kapcsolódni tudjunk hozzájuk. Ez a kapcsolódás az empátia segítségével, vagyis az érzelmek és a vágyak felismerésével, valamint a másik személy nézőpontjának a megértésével történik.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

kép: Pixabay

 

Azt gondolom, hogy ennek a képességnek az elsajátítása minden szülő számára fontos, de mindenképpen azzal a feltétellel, hogy a megfelelő szituációkban viszont kellőképpen ki tudjon állni a gyermekünk önmagáért és ne adja fel szuverenitását.

„Szem előtt kell tartanunk annak a fontosságát, hogy a gyermekeink megőrizzék az egyéni identitásukat is.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

A gyermeki elme című könyv eddigi fejezetei az egyedi én kialakításáról szóltak, ennek a megerősítése mellett viszont szükség van a társas kapcsolatokra is fókuszálni.

A kapcsolatok alapja

Daniel és Tina arra hívják fel a figyelmünket könyvükben, hogy a gyermekeknél a kiskorban „megtapasztalt kapcsolatok jellege fogja meghatározni az életük során a társas viszonyulásaik alapját”.

„Nem túlzás azt állítani, hogy a gyermekeinknek nyújtott kapcsolatok minősége fogja alakítani az elkövetkező generációkat. Képesek vagyunk a világ jövőjét befolyásolni azzal, hogy megfelelően gondoskodunk a gyermekeinkről, és tudatosan olyan kapcsolatokat biztosítunk a számukra, amelyeket értékeseknek tekintünk, és amelyekről azt szeretnénk, hogy ők is elfogadottnak tartsanak.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

A gyerekek folyton figyelni és magukba szívják a kommunikációs és egyéb technikáinkat, ahogyan másokhoz viszonyulunk. Mintát adunk számunkra, emelik ki a szerzők. Figyeljünk tehát oda és segítsünk gyermekünknek felkészülni a társas kapcsolatokra és lehetőségek megadásával biztassuk őket.

kép: Pixabay

 

Kétféle integrált elme technika

A gyermeki elme című könyvben kétféle integrált elme technikáról olvashatunk, amikkel segíthetünk gyermekünknek önmagát és másokat integrálni.

Egyik sem könnyű, viszont szerintem egy kicsit odafigyeléssel megvalósíthatóak. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, de ha van rá erőnk és energiánk ragadjuk meg az alkalmakat a gyermekünkhöz való kapcsolódásra és az integrált elme technikák gyakorlására.

Önmagunk integrálása

„Szülőként a legfontosabb „mi” az életünkben a gyermekünkkel való kapcsolatunk. Ez a kapcsolat jelentős mértékben befolyásolja a gyermekünk jövőjét. Kutatások egyöntetűen kimutatták, hogy ha a szülők ismételten azt az élményt nyújtják a gyermekeiknek, hogy figyelnek az érzéseikre és a szükségleteikre, és megértik azokat, akkor a gyermekek növekedni fognak társas, érzelmi és fizikai szinten, sőt tanulmányaik terén is fejlődést mutatnak.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

Daniel és Tina nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a saját szüleinkkel való kapcsolatunk mennyire meghatározzák a gyermekünkkel való kapcsolatunkat. Arra hívnak bennünket, hogy érdemes feldolgozni és megérteni a saját szüleinkkel való kapcsolatunkat.

 

Zárszóként pedig hoztam egy idézetet az összefoglaló fejezetből:

„Ha azonban megértjük A gyermeki elme mondanivalójának a lényegét, látni fogjuk, hogy megszabadíthat bennünket a gyermekeink helytelen nevelésének a félelmétől. Nem az a dolgunk, hogy elkerüljünk minden hibát, mint ahogy az sem, hogy elmozdítsunk minden akadályt a gyermekeink útjából. Ehelyett, jelen kell lennünk a gyermekeink számára, és kapcsolatban maradni velük az élet jó és rossz történései közepette egyaránt.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

 

Ezzel befejeztük Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme című könyvet, amely a gyermekünk idegrendszeri folyamataival kapcsolatosan látja el hasznos tanácsokkal a szülőket. A következőkben a szerzőpáros következő könyvével fogunk foglalkozni, Drámamentes fegyelmezés. Tarts velem továbbra is!

A hozzászólásokban szívesen fogadom a véleményedet a fent bemutatott társkapcsolatai integrációs folyamattal kapcsolatosan!

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme Hatodik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?