Ebben a sorozatban szeretném nektek bemutatni Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme című könyvét. Folyamatosan haladunk majd előre a könyv felépítése szerint. A 12 technikát szépen lassan megismerjük. De előtte még ismerkedjünk meg az egész elmélet alapjaival!
Nevelés az agyi folyamatok figyelembevételével
Túlélni és növekedni
Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson azzal kezdik A gyermeki elme című könyvet, hogy megértésüket fejezik ki a szülők felé, hogy sokszor csak túl akarják élni a gyereknevelés kritikus pillanatait. Viszont nemcsak együtt éreznek velünk, hanem egy örömhírre is felhívják a figyelmünket:
„Jó hírekkel szolgálhatunk: valójában éppen ezek a pillanatok, amikor csak túlélni próbálunk, alkalmasak a gyermekünk növekedésének elősegítésére is. … A túlélés pillanata egyúttal a növekedés pillanata is, amikor a szülők döntő fontosságú, jelentőségteljes munkája is helyet kap.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Az elmélet szerint ugyanis ezek a nehéz pillanatok mind-mind lehetőséget adhatnak számunkra, hogy gyermekünk növekedjen. Természetesen nem minden ilyen helyzetben lehet alkalmazni a könyvben bemutatott technikákat, sőt sokszor nincs is rájuk szükség. A szerzők azt is leírják, hogy valószínűleg többször fogunk hibázni is és rosszul reagálni gyermekünk viselkedésére. Viszont Daniel és Tina szerint ezekkel nincsen semmi gond.
„Mindenképpen sok hibát fogunk elkövetni, mi is és a gyermekeink is. [A könyvben bemutatott technikának] az a szépsége, hogy általa megérthetjük azt, hogy még a hibák is lehetőségek a növekedésre és a tanulásra. Ez a megközelítés magában foglalja a szándékosságát annak, ami teszünk és amerre tartunk, miközben elfogadjuk, hogy mindannyian emberek vagyunk. Célunk a szándék és a figyelem, nem pedig valamilyen merev, szigorú elvárása annak, hogy tökéletesen legyünk.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Az integrált elme
Ahhoz, hogy megértsük A gyermeki elme című könyvben szereplő 12 technikát, mindenképpen fontos, hogy megértsük az integrál elme fogalmát és gyakorlati hasznát.
„Az integráció: a részek összekapcsolódása annak érdekében, hogy egy jól működő egész jöjjön létre. A test működéséhez hasonlóan az agy is csak akkor képes a maximális teljesítményét elérni, ha a különböző részei összerendezett és kiegyensúlyozott módon együtt dolgoznak. Az integráció pontosan ezt adja: összerendezi és kiegyensúlyozza az általa összekötött agyterületeket.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
A könyvben többféle integrációról lesz szó. Mindegyiknek a célja a gyermekünk idegrendszeri folyamatainak megértése, illetve a növekedés és a mindennapi nevelési kérdések megsegítése.
Daniel és Tina arra hív bennünket, hogy az legyen a célunk, hogy a gyermekünk agya minél inkább integráltan működjön. Ehhez pedig az kell, hogy a megfelelő módon stimuláljuk az idegrendszerét és az egyes agyterületek egyműködése szilárd és kiegyensúlyozott legyen.
Elsőre talán úgy tűnhet, mintha valami „boszorkányságról” lenne szó, hogy „babrálunk” a gyermekünk elméjével. De mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy erről szó sincs. A bemutatott technikák mindegyike teljesen hétköznapi helyzetekre adott hétköznapi megoldások. A lényege inkább az, hogy szülőként jobban figyeljünk, változtassunk egy kicsit a hozzáállásunkon, reakcióinkon a gyermekükkel kapcsolatosan.
„Nem az a cél, hogy kimerítsük magunkat és a gyermekünket azzal, hogy kényszeredetten igyekszünk minden egyes tapasztalatot fontossá és jelentőségteljessé tenni. Arra gondolunk csupán, hogy egyszerűen legyünk jelen a velük töltött időben, hogy segíteni tudjuk az integrációt.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Mi ennek a haszna?
A gyermeki elme című könyvben arról olvashatunk, hogy bármelyik hétköznapi szituáció felhasználható arra, hogy befolyásoljuk gyermekünk agyának integrációját.
„A szülők közvetlenül formálják a gyermekük agyfejlődésének a kibontakozását azokon a tapasztalatokon keresztül, melyeket biztosítanak számukra.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Azt gondolom, hogy ez így eléggé megfoghatatlanul hangzik. Ígérem, hogy a 12 támogató szülői stratégia bemutatása után már világos lesz, hogy pontosan miről is van szó a gyakorlatban.
Bevezetésképpen inkább azt szeretném leírni Nektek, hogy a szerzőpáros szerint milyen gyakorlati haszna van ennek az egész integrált agyműködés elméletének:
„Az integrált elméjű nézőpont egyik legfőbb előnye az, hogy átalakíthatóakká válnak a nevelésnek azok a mindennapi kihívásai, melyek megtörhetik az örömteli pillanatokat és a kapcsolatot a gyermekeinkkel.”
„Az integráció ismerete jártasságot és önbizalmat biztosít számunkra ahhoz, hogy olyan módon kezeljük a gyermekeinket, ami által közelebb kerülhetünk hozzájuk, megismerhetjük az elméjüket, és segíthetünk pozitív és egészséges irányba formálni azt.”
„Az integrált elméjű nevelés tehát nem csak arról szól, hogy jelenleg hol tartanak a gyermekeink, hanem arról is, hogy kivé válnak majd a jövőben.”
„Azzal, hogy az integrált elme használatának ajándékát megadjuk a gyermekeinknek, nem csak az ő életüket befolyásoljuk, hanem azokét is, akikkel kapcsolatba lépnek.”
„Azzal, hogy felnevelünk egy integrált elméjű gyermeket, valójában az unokáinknak adunk egy nagy ajándékot.”
Azt gondolom, hogy így elöljáróban ennyi elég lesz. Akiknek a fenti idézetek felkeltették az érdeklődésüket Daniel és Tina által megfogalmazott módszer iránt, nekik ajánlom, hogy olvassák el a többi bejegyzést is, amikben a szerzők által kigondolt és leírt 12 technikáról lesz szó.
A következő alkalommal a jobb és a bal agyféltek integrációjáról lesz szó. Tarts velem!
Ha megfogott téged ez a téma, kérlek írd le egy hozzászólásban, hogy mi az első benyomásod az integrált agy elméletéről!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme című könyv Első fejezetében olvasható.