David Elkind: A játék ereje című könyv Első része a társadalomban és a gyerekek világában bekövetkező változásokról szól. Elérkeztünk a könyv Második részéhez, ahol a játék, tanulás és fejlődés összefüggéseivel fogunk foglalkozni. A szerző először a köztudatban lévő félreértéseket szeretné rendbe tenni a kisgyermekkori tanulással kapcsolatosan. A könyvről írt korábbi írásokat itt találod.
Három félreértés a kisgyermekkori tanulásról
„A tanulás a játékalapú tapasztalatok eredménye, amelyet csak a gyermek értelmi fejlettségének szintje korlátoz.” /David Elkind/
A tanulás és a tanítás utánzásos módszere
Mindannyian tudjuk, hogy a gyermekek sok mindent utánzás segítségével sajátítanak el. Ez egy nagyon fontos fejlődési lehetőség számukra. Viszont azt se felejtsük el, hogy a gyerek csak olyan cselekvést képes leutánozni, amire már valóban képes, emeli ki számunkra David Elkind.
„Az utánzásos módszer [erőltetése] egyáltalán nem veszi figyelembe a gyermek igényeit, érdeklődését és képességeit. … A kicsi gyerek valójában egyetlen dolgot tanul meg a számítógép előtt: hogy a szülőtől vagy akár a gépektől kell irányítást kérnie ahelyett, hogy saját képességeiben bízna.” /David Elkind/
A játék ereje című könyvben arról olvashatunk, hogy szülőként a mi feladatunk is figyelni a gyermekünket. A szerző arra hív Bennünket, hogy legyünk gyermekünk felé bizalommal és ne homályosítsa el az ítélőképességünket a saját meggyőződésünk. Értsük meg, hogy az utánzás erőltetése nem biztos, hogy a helyes út. David Elkind szerint nem kell ráerőltetnünk gyermekünkre a mi módszerünket, mert úgy nem igazán lehet őt motiválni.
„A szeretet jobb tanítómester a kötelességtudatnál, kiválóan kifejezi azt, hogy a tanulás csak önállóan kezdeményezett, örömteli tevékenység közben lehet hatékony – azaz játék és szeretet kell hozzá. Már pedig ez a két elem hiányzik az utánzásos módszerből.” /David Elkind/
A tanulás és a tanítás „spongyaelmélete”
Van egy másik félértés, amit szeretne rendbe tenni David Elkind könyvében. Mégpedig azt, hogy a gyerekek életük kezdetén nagyon fogékonyak mindenre és intenzíven lehet őket oktatni. Sajnos bármennyire szeretnék meglovagolni ezt a hullámot, a gyerekek képességei végesek. Nem kell erőltetni őket, mert az kontraproduktívvá válhat. A gyerekek valóban sok mindenre fogékonyak, de az agyi fejletlenség miatt nem szabad őket túlterhelni.
„A gyermek nem egy kis spongya, nem szív magába minden információt.” /David Elkind/
A „nézd meg jobban” elmélet
A játék ereje című könyvben arról olvashatunk, hogy gyakran azt feltételezzük, hogy ha hangosabban beszélünk és a gyermek megnézi még egyszer, akkor már könnyebben fel fogja fogni.
David Elkind arra hív Bennünket, hogy képzeljük el, hogy ha mi elmegyünk egy külföldi országba és rácsodálkozunk a kulturális eltérésekre, akkor nem segít, ha hangosabban karattyolnak nekünk egy számunkra idegen nyelvek vagy ha megnézzük jobban, amit elsőre sem értettünk meg. A gyerekek világi is hasonló. Ezzel a szemlélettel lehet őket könnyebben megérteni, emeli ki számunkra a szerző.
„A csecsemő és a kisgyermek világa más, mint amit mi ismerünk. Az első életévekben a gyermek nem úgy tanul, hogy „figyel”, „magába szívja az információt”, vagy „még jobban néz”. A kisgyermek úgy tanul, hogy a játékalapú tanulási élmények alatt újra és újra felépíti a saját világát.” /David Elkind/
Tanulás a játék során
Miután David Elkind rendbe tette a fejünkben a korábban gondolt meggyőződéseket, bevezet Bennünket a gyerekek világa. Általa megismerhetjük, hogy a gyerekek hogyan is tanulnak igazából a játék során. A szerző bemutatja nekünk azt a négy játéktípust, ami létrehozza a gyermek számára a tanulási élményt:
- Kísérletező játék
- Innovatív játék
- Kapcsolatépítő játék
- Terápiás játék
Ennek a listának az egyes elemiről részletesebben olvashattok A játék ereje című könyv Ötödik fejezetében.
„Tisztában vagyok azzal, hogy ez a felosztás meglehetősen mesterkélt, és csupán azért sorolom a játékokat ilyen kategóriákba, hogy beszélni tudjunk ezekről a funkciókról; a csecsemő és a kisgyermek nem osztja fel a tanulási élményt egymástól független kategóriákra. Intellektuális, szociális és érzelmi tanulása egyszerre zajlik. Nem szabad tehát ezeket a játéktípusokat hermetikusan lezárt csoportoknak tekinteni.” /David Elkind/
Játék a hosszú távú célok szolgálatában lesz a következő témánk. Tarts velem, és megtudhatod, hogy David Elkind szerint a játék hogyan segíti elő a matematikai, olvasási és természettudományos készségek fejlődését!
Ha van kedved írj egy hozzászólást, hogy mi a véleményed a három félreértésről!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom David Elkind: A játék ereje című könyv Ötödik fejezetében olvasható.