Ebben a sorozatban szeretném Nektek bemutatni Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyvet. Folyamatosan haladunk majd előre a könyv felépítése szerint. Kezdjük a legelején. Ismerjük meg azokat a tényeket, amikről a későbbi fejezetben még bőven lesz szó.
A digitális világ hatásai
Menekülés valami elől
A képernyő rabjai című könyvben arról olvashatunk, hogy a digitális világgal az a legnagyobb baj, hogy „mintha” megoldásokat nyújt a gyerekek hiányérzeteire.
„Képzelje el magát mindenhonnan kilógó kamaszként! Nem elégedett a kinézetével, … magányosnak érzi magát. … Arra vágynak, hogy értelmet találjanak az életüknek, és ezt végül a digitális fantáziaképek világában találják meg: ott, ahol szörnyeket kell elpusztítaniuk, versenytársakat kell legyőzniük, díjakat kell elnyerniük.” /Nicholas Kardaras/
A szerző szerint ezekben a játékokban olyan képességekkel, hatalommal rendelkezhetnek a játékosok, amikkel a való életben nem találkoznak. Ez felpörget, értelmet ad az ürességnek. Közös célért kell harcolni, feszültséget lehet levezetni, de ha jobban belegondolunk, akkor nem adott megoldást semmire. Nem javította a problémamegoldóképességet, a kommunikációt és a kitartást sem.
A digitális világ gyors és instant látszatmegoldásokkal tompítja a gyerekekben lévő a frusztrációkat, hiányérzeteket, olvashatjuk a könyvben. Sőt igazából nem csak tompítja, utazik erre. Pont úgy, ahogy a közösségi média is.
A dopamin és az adrenalin
A számítógépes játékok úgy vannak kitalálva, hogy növelje a dopamint, az úgynevezett „boldogsághormon” termelést. Ez pontosan az a hormon, ami bármelyik másik, általunk elítélt kábítószer esetében szintén fontos szerepet játszik a függőség kialakulásában.
„Amikor egy cselekvés kellemes érzést vált ki … dopamin szabadul fel, ami jó érzést okoz, vagyis megteremti az élmény újbóli átélése iránti vágyat, és ezzel máris kialakul az addikció [függőség] körforgása.” /Nicholas Kardaras/
A játékokban elrejtett jutalmak és folyamatos váratlan újdonságok ingerlik az agyat. Ennek következtében nem csak a dopamin termelés indul be, hanem megemelkedik az adrenalin szint is, emeli ki számunkra a szerző. A videójátékok folyamatosan magasan tartják ezeket az értékeket.
„Az adrenalinszint növekedése és a vele járó függőség nem véletlen. A videójátékokra épülő, ravasz, sok milliárd dolláros ipar védtelen gyerekeket és fiatalokat céloz, függőséget okozó termékekkel foglalkozik.” /Nicholas Kardaras/
Ördögi kör
A képernyő rabjai című könyvben arról olvashatunk, hogy egy idő után beindul ugyanaz a folyamat, ami bármelyik függőséget okozó szernél elindul: a kis dózisra való érzéketlenség, a még többet-még többet ördögi köre.
„Minél több inger éri a gyereket, annál több ingerrel lehet megtartani a figyelmét. Kialakul a kábítószerfüggőkre is jellemző ellenállás meg érzéketlenség, és a túl ingerelt gyereknek egyre erősebb vizuális hatásokra lesz szüksége ahhoz, hogy le ne szakadjon szenvedélye tárgyáról.” /Nicholas Kardaras/
A videójátékkészítő cégek tisztában vannak ezzel, sőt utaznak rá a még nagyobb profit elérése céljából. Nicholas Kardaras kiemeli számunkra, hogy elindult a „szemekért folyó háború”. Elég érdekes kifejezés, de jól tükrözi a mai világban tapasztalható folyamatosan váltakozó és vibráló képernyők megjelenését.
Káros a fejlődő agyra
A szerző szerint a gyerekek még éretlen agya sokkal jobban ki van téve a képernyők okozta káros hatásoknak. Nekünk felnőtteknek sem könnyű, akkor képzeljük el milyen lehet egy kezdetleges állapotban lévő aggyal befogadni ennyi információt.
„Először érett agyra, és a velejáró összes kognitív, figyelmi, nyelvi, érzelmi, térérzékelési és valóság-ellenőrzési szellemi képességre van szüksége az embernek, és csak azután léphet túl rajtuk, hogy kezelni tudja a túlzott ingerhatások és a realitás elbizonytalanodását.” /Nicholas Kardaras/
Technikai fejlődés
A képernyő rabjai című könyv második fejezetében a technikai fejlődéséről olvashatunk. A szerző bemutatja nekünk, hogy hogyan fejlődtek a képernyők, és ezzel párhuzamosan hogyan alakult a technikától való függőségünk. A digitális eszközökre hagyatkozva elkezdtünk bizonyos dolgokra nem odafigyelni és teljesen kikapcsolni agyunk azon funkcióit, amikre korábban még szükségünk volt. Ezek nem minden esetben pozitív változások.
„A technika elkerülhetetlenül megváltoztat minket, és minden változással jár némi veszteség. … A kérdés az ár és haszon arányáig egyszerűsíthető. Megéri-e?” /Nicholas Kardaras/
Néhány példa
- A könnyen elérhető információk miatt nehezebb a gyerekeket távol tartani a nekik még nem való tényektől.
- A videójátékokban lévő újrakezdés gomb csökkenti a felelősségvállalást és az érzelmi fejlődést. Egy egész generáció alkalmazza a kibúvás technikáját.
- Az elektronikus eszközök hozzásegítenek a tömegek elkábításához. Növelve ezzel a kiszolgáltatottságot.
- A videójátékok elősegítik a gyors reagálást, viszont figyelemzavart és indulatkezelési problémákat okoznak.
- Elképesztő mennyiségű adatot tudunk tárolni, de ezzel együtt csökkent az emlékezőképességünk.
- GPS segítségével jól tájékozódunk, de ha lemerül a telefonunk, akkor elveszítjük a teljes tájékozódási képességünket.
Felmerül a kérdés, hogy a technika fejlődésével visszafejlődik az emberi agy? Az ember az eszközei eszközeié válik? Ezekről fejti ki a véleményét Nicholas Kardaras a Második fejezetben. Érdemes elolvasni!
Összefoglalva elég kemény tényekkel találkozhatunk A képernyő rabjai című könyv első két fejezetében. A szerző arra hív bennünket, hogy gondolkodjunk el ezeken.
„Akár tetszik, akár nem, a valóság az, hogy a képernyő-rabszolgaságra építő kultúránkban függőséget okozó, a gondolkodást átalakító elektronikus kábítószerrel etetjük a legártatlanabbakat és a legsebezhetőbbeket.” /Nicholas Kardaras/
A következő alakommal a digitális kábítószerrel kapcsolatosan olvashatunk további információkat! Tarts velem ennek a nem túl vidám fogalom kifejtésében!
Ha megfogott téged ez a téma, kérlek, írd le egy hozzászólásban, milyen gondolatok születtek meg Benned a fenti témával kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyv Első és Második fejezetében olvasható.