Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyvvel kezdtünk el foglalkozni. A szerző hivatása szerint függőségszakértő. Amerikában képernyő függőséggel foglalkozó házat üzemeltet, ahol különböző eszközökkel segítik a digitális herionnal „mérgezett” embereket. Ez a fajta kábítószer sajnos már jó ideje szedi áldozatait. Ezzel a témával fogunk most foglalkozni ebben a bejegyzésben. A könyvről írt korábbi írásomat itt tudjátok elolvasni.
Digitális kábítószer
Digitális morfium
A képernyő rabjai című könyvben arról olvashatunk, hogy számos kutatás és orvosi tapasztalat bizonyítja, hogy a videójátékok hatékony fájdalomcsillapítók. Egyes eredmények szerint hatékonyabb a morfiumnál. Ez a fejlemény érdekes kérdéseket vett fel.
„Milyen hatással lehet ez a morfiumnál erősebb digitális gyógyszer a hét vagy tizennégy évesek agyára és idegrendszerére, akik a derengő fényű képernyők által rendszeresen jutnak hasonló szerekhez? És ha egy képernyő valóban erősebb hatású a morfiumnál, akkor lehet, hogy ugyanolyan könnyű rászokni is?” /Nicholas Kardaras/
A függőségről
Nicholas Kardaras megosztja velünk könyvében azokat az információkat, amiket úgy nagy általánosságban a függőség kialakulásáról tudni kell. Ez azért nagyon fontos téma, mert minden függőség más és más. Nincs két egyforma eset. Sőt felmerül az a kérdés, hogy egyesek miért válnak függővé, mások pedig miért nem?
A képernyő rabjai című könyv Harmadik fejezetében részletesen olvashattok erről a témáról. Az pszichológiai elmélet fogalmi szinten nem túl bonyolult. Viszont a sokrétűsége miatt nehéz azonosítani, megjósolni és felismerni.
„A konkrét anyag vagy magatartást kevésbé lényeges, mint a kiinduló okot létrehozó, az embert a szenvedélyeinek, sokféle szenvedélynek kiszolgáltató genetikai, pszichológiai, környezetei, neurológiai tényezők.” /Nicholas Kardaras/
Dopamincsiklandozás
Az előző bejegyzésben már esett szó a dopaminról, a függőség legfontosabb alapkövéről. A szerző ebben a fejezetben sokkal részletesebben fejti ki számunkra, hogy milyen agyi folyamatok játszódnak le a dopamincsiklandozás hatására és ez miért okozhat addikciót. Elképesztően érdekes és sokkoló információkról, kutatásokról olvashatunk itt, amik átalakíthatják a képernyőkről való gondolkodásunkat.
„[Egy] 1998-as forradalmi kísérlet szerint a videójáték a szexszel egyforma mértékben, körülbelül száz százalékkal dobja meg a dopaminszintet. … Gondoljuk csak végig! Ha egy kisgyereket kitennénk valaminek, ami legalább annyira nem való neki, de annyira erősen stimuláló hatású, mint a szex, az mindenkit halálra rémítene. De a fejben lejátszódó virtuális orgazmus, amelyet a videójáték vált ki, senkit sem háborít fel.” /Nicholas Kardaras/
Ezek az eredmények még 1998-as időkből valók, azóta rengeteget fejlődött a technika. Ma már elképesztő minőségű képernyők van ahhoz a korhoz képest. Gondoljunk csak bele, akkor most milyen eredmények születnének, teszi fel a kérdést a szerző.
Talán ezt most túlzásnak tartjuk és amerikai szenzációhajhász mondatoknak. Lehet, nem tudom mi az igazság. De ha gyököt is vonunk Nicholas Kardaras mondanivalójából, akkor is igen aggasztóak az eredmények.
„Egy felnőttnek talán van akkora akaratereje, hogy ne adja át magát a szexhez hasonló erős és addiktív hatású technikai berendezéseknek. … Egy gyerekből egyszerűen hiányozhat az a neurobiológiai képesség, hogy ellen tudjon állni az ingerek magas szintjének. Attól kezdve, hogy átlagkislány és átlagkisfiú egyszer megérzi az orgazmusszerű, elektronikusan gerjesztett dopaminbizsergést, semmi nem olyan fontos számára, mint hogy újra megnyomja a gombot… és újra… és újra… és újra…” /Nicholas Kardaras/
Egy játékfüggőről
Ahhoz, hogy még jobban megértsük miről is van szó egy korábban játékfüggő később agykutató történetét ismerhetjük meg A képernyő rabjai című könyv Negyedik fejezetében.
A bemutatott életút egy veterán katonáról szól, aki a traumák könnyebb elviselése miatt rászokott a videójátékokról. Saját szavaival meséli el történetét és a fájdalmakat, amiket ezzel okozott. Elképesztően érdekes és megrendítő vallomás. Érdemes elolvasni!
A szövegből az is kiderül, hogy az amerikai hadseregben gyakran használják a katonák a videójátékokat a világról való megfeledkezés érdekében.
„Semmi kétség, a videójáték ártatlan szórakozás is lehet, de vannak, akik függővé válnak tőle.” /Nicholas Kardaras/
A következő részben a közösségi média negatív hatásairól írok majd Nektek! Tartsatok velem!
Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz a dopamincsiklandozásról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyv Harmadik és Negyedik fejezetében olvasható.