Nicholas Kardaras szerint a technikai vívmányok által már egy olyan világban élünk, aminek a következményeit még mi magunk sem láthatjuk. A képernyő rabjai című könyv most következő fejezetében a virtuális valóság okozta érdekességekről, furcsaságokról olvashatunk. A korábbi írásaimat a könyvről itt találjátok.
Virtuális valóság
Elképzelt világ
Nicholas Kardaras könyvében arról ír nekünk, hogy elképesztően népszerűek az olyan felületek, ahol egy virtuális világban élhetünk és magunk alakíthatjuk ki a megjelenésüket, avatárunkat.
„Manapság sok százezer ember fogadja el azt a lehetőséget, hogy az elképzelt világ valóban boldogabb lehet, mint az igazi – egyre népesebbek az avataralapú „szintetikus közösségek”. /Nicholas Kardaras/
Azt gondolom, hogy felnőttként talán távol áll tőlünk ez a világ és a digitális vívmányok használatának ezen foka, viszont fontos, hogy tudjunk róluk és fel tudjunk készülni az ezzel járó kérdésekre, problémákra.
Változó világ
A gyermekeink már egy olyan világban nőnek fel, vagy fognak felnőni, ami merőben más, mint a mi gyermekkorunk volt. De ez mindig is így volt, mi is más környezetben nőtünk fel, mint a szüleink.
Biztos vagyok benne, hogy a mi felmenőink is aggódtak értünk és furcsának találták a dolgainkat. Talán ez a világ rendje és ez szükséges a fejlődéshez, hogy a következő generáció felülmúlja az előzőt.
Számtalan fantasy film és könyv született már, amikben aggasztóbbnál aggasztóbb jövő képeket tárnak elénk a szerzők. A virtuális világban élés és az avatárokkal való kommunikáció számomra már előre vetíti a Black Mirror sorozat egyik-másik epizódját. Szóval bennem van bőven féltés és nyugtalanság.
A képernyő rabjai című könyvben olvasható sorok sem nyugtattak meg igaz. Azt gondolom, hogy van bőven miről beszélni és tanulni.
E-sportolók
„Tízezernyi üvöltő játékrajongó fizetett azért, hogy figyelje, amint néhányan gombokat nyomkodnak a megemelt színpadon – természetesen úgy, hogy a képernyőjüket nagyban kivetítik, és így a drukkerek minden lépésüket figyelni tudják.” /Nicholas Kardaras/
Bevallom őszintén valószínűleg én vagyok tudatlan és nem követem a világ nagy eseményeit. Mielőtt Nicholas Kardaras felvilágosított, én nem tudtam, hogy léteznek e-sportolok. Olyan emberek, akik videójátékokban mérik össze „sport” tudásukat és ezért sokan képesek fizetni nekik. Megtudtam, hogy vannak rajongók, szponzorók. Komoly iparág épült e köré és rengeteg pénzt lehet így keresni.
A legszomorúbb következtetés pedig az, hogy most már nem lehet leszúrni a gyereket azért, mert egész nap a gép előtt ül. Mondván, hogy ebből nem lehet megélni, mert már meg lehet. Sőt!
„Így aztán a szobájába zárkózva megállás nélkül a gombokat püffölő gyerek már csupán „edz”.” /Nicholas Kardaras/
Furcsa dolognak tartom ezt és azt gondolom, hogy tényleg nem szabad a homokban dugni a fejünket. Nagyon köszönöm a szerzőnek, hogy megírt A képernyő rabja című könyvet, mert tényleg sokat lehet belőle tanulni.
Az utolsó fejezet következik a könyvben. Tarts velem, és meg tudhatod, hogy milyen módszereket javasol számunkra Nicholas Kardaras a túlzott képernyő kitettség ellen.
Ha gondolod írd meg egy hozzászólásban, hogy Neked milyenben benyomásaid vannak arról, hogy merre tart ez a világ!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyv Tizenharmadik fejezetében olvasható.