Haladunk tovább Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyvvel. Az eddigi témák során már sok mindent megtudhattunk arról, hogy a digitális eszközök milyen negatív hatással lehetnek a társadalomra és a gyermekeinkre. Most az okoseszközök oktatásban való alkalmazásáról lesz szó. A könyvről írt korábbi írásokat itt tudod elolvasni.
Képernyők és az oktatóipai komplexum
Oktatóipari terjeszkedés
„Nem állítom, hogy ne volna szükség a technológiára az oktatásban – a képernyők nem zárhatóak ki az osztálytermekből. De legtöbb pedagógiai szakértő egyetért abban, hogy a technika önmagában nem javít meg semmit, ami most esetleg rossz. Nagyon óvatosnak kell lennünk azzal, hogy miképpen, és ami még ennél is fontosabb, milyen életkorban, melyik évfolyamban osztják ki a képernyős készülékeket.” /Nicholas Kardaras/
A képernyő rabjai című könyvben Nicholas Kardaras igen kritikusan ír nekünk arról, hogy szerinte mennyire meg vagyunk vezetve az oktatási technológiával, szoftverekkel foglalkozó vállalkozások által. Szerinte olyan „hazug narrativát” próbálnak meg ránk erőltetni, ami egyáltalán nem a gyerekek érdekeit szolgálja.
„Amíg a szülők nem avatkoznak közbe, addig a nagy cégek úgy vezetik az iskolákat, mint a hamelni patkányfogó [német legenda] a nyomában siető gyereksereget.” /Nicholas Kardaras/
Megosztó témáról van szó
Azt gondolom, hogy korunk egyik igazán megosztó témája az iskolákban használt okoseszközök témaköre, hiszen azt gondolhatjuk, hogy milyen jó, hogy oktatás együtt fejlődik a technológiával és ezzel milyen jól fenn tudják tartani a gyerekek érdeklődését. Csak szerintem ne essünk át a ló túl oldalára, hogy lassan már a kézzel írás is elavult tudássá válik.
Én úgy látom és tapasztalom, hogy a szülők sem tudnak egyetérteni abban, hogy mi lenne jó és elvárt hozzáállása az iskoláknak. Nincs egy egységes szabályozás erre. Bizonyos helyek már eleve azzal hirdetik magukat, hogy milyen fejlett technológiával oktatnak, közben máshol még táblakrétára sincs pénz és még szakirányú tanárokat sem lehet találni.
Nem akarok most belemenni a magyar oktatási rendszer hiányosságaiba, de az biztos, hogy az idén, 2024. szeptemberében bevezetett okoseszközök összegyűjtése és nap végén való visszaosztása egy igen érdekes megoldás, ami sok port kavart és több bosszúságot okozott. Azt gondolom, hogy azt lehet méltányolni és remélni, hogy szabály megalkotói elsősorban a gyerekek érdekeit nézték.
Azt se felejtsük el, hogy mi magunk, szülők telefonos elérhetőség nélkül jártunk iskolába évekig. Mi sem tudtunk csak úgy hazaszólni és az interneten böngészni bármikor napközben.
Kutatásokkal alátámasztott írás
Nicholas Kardara a korábbi fejezetekhez hasonlóan az oktatásüggyel kapcsolatosan is vizsgálati eredményekkel támasztja alá állításait és nemcsak a levegőbe beszél. Számos kutató írásából idéz és kiemeli számunkra a legfontosabb következtetéseket.
„Nem a technológia használata vagy kizárása tesz különbséget, hanem az, hogy milyen jól használják a tanítás és tanulás során.” /Nicholas Kardaras/
A képernyő rabjai című könyvben arról olvashatunk, hogy a kutatások szerint a technológiai vívmányok használata nem javítja az oktatás eredményességét. Hiszen inkább felerősítő hatása van. Ha valami jó, akkor jó marad, jobb lesz, ha valami rosszul működik, akkor sajnos tovább ronthatja a helyzetet, növelheti a társadalmi különbségeket.
„Csupán eszköz, amely eljuttatja hozzájuk a lényeget, de a diákok teljesítményére nincs nagyobb hatással, mint az élelmiszerszállító teherautónak a helyes étrendre.” /Richard Clark/
Azt gondolom, hogy érdemes elolvasni ezt a fejezetet a könyvben. Több olyan szempontot kaphatunk, amikre eddig talán nem is gondoltunk. Azért azt ki kell emelni, hogy végig amerikai iskolákba és oktatásügyi reformokba kaphatunk betekintés, de a lényeg szerintem interkontinentális és mi magunk is levonhatjuk a megfelelő következtetéseket.
„Először tanuljanak meg gondolkozni, és később adjunk a kezükbe számítógépet. Onnantól kezdve a felső határ az ég. De ha a diák hamarabb jut komputerhez, mint hogy felfedezte volna a gondolkodás alapvető mechanizmusait, abból katasztrófa lehet.” /idézet a könyvből – az MIT egyik professzorának véleménye/
Mit hozhat a jövő? Mire számíthatunk? Nicholas Kardaras ezzel kapcsolatos gondolatait a következő részben osztom meg Veletek. Tartsatok velem!
Ha gondold, írd meg hozzászólásban, hogy mi a véleményed az okoseszközök és az iskolák kapcsolatáról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyv Tizenkettedik fejezetében olvasható.