A nevelés az élet szolgálata – Fejleszt vagy rombol? – A képernyő és az internet hatásai – 1. rész

Ebben a sorozatban szeretném Nektek bemutatni Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata – Fejleszt vagy rombol? című könyvét. Először a képernyő és az internet hatásairól írok Nektek, amikről ez a könyv nagy részt szól és mivel ez egy hosszú és összetett téma, ezért két részre szedtem. Kezdjük akkor az elsővel! 

A képernyő és az internet hatásai – I. rész

 

Dopaminhatás

Nem kell részletes idegrendszeri ismeretekkel rendelkezni ahhoz, hogy megértsük a kütyük agyra gyakorolt hatásait. Viszont a dopaminról mindenképpen ejteni kell pár szót.

A dopamint örömhormonnak is szokták nevezni. Amikor valamilyen sikerélmény ér bennünket, akkor ez az anyag termelődik és arra ösztönöz bennünket, hogy ismételjük meg az adott cselekvést.

„Sajnos a dopamin kémiai úton is felszabadítható, így pl. a drogok által is. Ez azért veszélyes, mert rövid idő alatt erőfeszítés nélkül juttat ugyanolyan, sőt erősebb kielégüléshez. … A géphasználat, a képernyőzés is számos lehetőséggel él a nem természetes úton generált dopaminhatás terén.” /Uzsalyné Pécsi Rita/

Innen már könnyen belátható, hogy az informatikai cégek célja az, hogy ez a dopamintermelés elinduljon, hiszen ez ösztönöz bennünket arra, hogy megismételjük az adott dolgot. Vagyis minden játék, műsor és program nagyban épít erre az agyi folyamatra.

„A tudatosan beépített jutalmazási mechanizmusok a felhasználót a készülékhez bilincselik, és kikapcsolják nála az önkontrollt.” /B. te Wildt: Digitális Junkies/

kép: Pixabay

 

Függőségi spirál

„Könnyen bele lehet kerülni a dopamin hajtotta hurokba. A dopamin késztet a keresésére, aztán jutalmat kapunk a keresésért, ezért még többet keresünk. Egyre nehezebb lesz megállni, hogy ne nézzük e-maileket, ne írjunk üzeneteket, ne nézegessük folyton a telefont, hogy nem jött-e új üzenete.” /Dr. Susan Weinschenk – magatartáspszichológus/

Nem túlzás tehát a képernyőhasználatot a drogként emlegetni, hiszen itt is azonos folyamatok játszódnak le. Vagyis a túl sok „ingerlés” miatt a korábbi „adag” már nem elég, ennél több kell ugyanannak az jó érzésnek az eléréséhez, innentől kezdve pedig függőségről, érzéketlenségről, depresszióról beszélhetünk.

„Egyre erősebb hatással lehet csak áttörni, azaz egyre több lájkra, játékidőre, üzenetre, hírre van szükség a korábbi örömérzet eléréséhez. Ráadásul miután kikapcsolja a gépi dopaminszerző forrást, a valóságos tapasztalatok, egyszerűbb sikerek, örömök nem okoznak már élvezetet. … Beindul a függőségi spirál.” /Uzsalyné Pécsi Rita/

MINTHA világ

Az életünk során szerzett tapasztalatokból sokat tanulunk, ezeket beépítjük és később, ha szükség van rá kamatoztatjuk őket. Sajnos a virtuális világ képes becsapni az idegrendszert. Ebben az esetben csak MINTHA világban szerzünk tapasztalatokat, ezek nem valós tapasztalatok. Nem segítenek az élő kapcsolatokban, nem járulnak hozzá a helyes a konfliktuskezeléshez stb.

Hiszen egy gombnyomásra ki lehet kapcsolni, egy gombnyomásra vissza lehet tölteni egy korábbi mentést és úgy folytatni a játékot a számítógépen, MINTHA semmi gond nem történt volna. Viszont a valóságos testvért nem lehet kikapcsolni, lenémítani stb. Fontos, hogy a gyermekünk agyának valós tapasztalatok, valódi feladatok kellenek.

„Bármilyen ügyes, talpraesett volt a játékban, az élet valós kihívásaival szemben eszköztelen maradt.” /Uzsalyné Pécsi Rita/

kép: Pixabay

 

Életkorhoz nem illó technikahasználat

A nevelés az élet szolgálata – Fejleszt vagy rombol? című könyvben a szerző végig vezet bennünket a gyerekek fejlődési szakaszain elsősorban az éretlen idegrendszer és a képernyőhasználat hatásaival kapcsolatosan.

Igazán megdöbbentő olvasmány, mert olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet Pécsi Rita, amire én például egyáltalán nem gondoltam.

A teljesség igénye nélkül felsorolok pár negatív hatást, amiről olvashatunk a könyvben:

        • csecsemőknél transzhatár, visszafordíthatatlan károsodások
        • lassabb beszédfejlődés, beszédtanulás
        • koncentrációs problémák
        • sugárterhelés
        • hiperaktivitás
        • testérzékelés megszűnése
        • szerényebb kreativitás, fantázia és belsőkép-készítés
        • kapcsolódási, kötődési zavar
        • virtuális autizmus kockázata (ez ma már egy létező fogalom)
        • élménykényszer
        • ítélőképesség torzulása
        • digitális demencia
        • függőség

„Ha … hozzászoktatjuk az idegrendszert ahhoz, hogy a jó érzést, az örömöt, a jutalmazott tevékenység lehetőségét a géptől várja, akkor az agyi pályák így rögzülnek, és nagyon nehéz lesz majd az örömszerzést, a motivációt más lehetőségek felé irányítani.” /Uzsalyné Pécsi Rita/

Elég komoly dolgokról van itt szó. Fontosnak tartom kiemelni, hogy Pécsi Rita többször kiemeli könyvében, hogy ő nem félelmet kelteni szeretne, vagy démonizálni szeretné az okoseszközöket. Az általa leírt dolgok mind tudományosan alátámasztottak és a célja elsősorban a szülők nevelése abban, hogy tudatosabban álljanak a témához és legyen kellő ismeretük ahhoz, hogy felelős döntéseket tudjanak hozni.

Biztos kézzel vezetés

„Minden tekintetben ügyelve a mértékre, a minőségre és az arányokra.” /Uzsalyné Pécsi Rita/

Fontos leszögezni, hogy a mértéktartás minden életkorban és helyzetben egy működő stratégia. Nem tudjuk a gyermekünk életéből kizárni a kütyüket és nem is ez a cél. A kontrollált és átgondolt feltételeken van a hangsúly, illetve azon, hogy a nap összes többi idejét hogyan osztjuk be, szánunk-e időt a minőségi együttlétre, a kötődésre és az élő kapcsolatokra.

 

A következő bejegyzésben megyünk tovább és az okoseszközök további káros hatásairól írok Nektek! Tartsatok velem!

Ha megfogott téged ez a téma, kérlek, írd le egy hozzászólásban, hogy milyen hatással voltak Rád a fent olvasott negatív következmények!

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata – Fejleszt vagy rombol? című könyv Első részében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?