Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata – V. kötet végére értünk. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Az utolsó fejezetben a tekintély témakörét veszi át velünk a szerző. Tanulságos és érdekes olvasmány!
A tekintély
Tekintély nélkül nincs nevelés
„Tekintély. Akire szívesen rátekintünk újra és újra. Mert tiszteljük, szeretjük, nagyra tartjuk, követni kívánjuk.” /Uzsalyné Pécsi Rita/
A nevelés az élet szolgálata – V. kötetben arról olvashatunk, hogy a tekintélynek két formája van.: külső tekintély és belső tekintély.
Külső tekintély
Régen a társadalmi berendezkedés magával hozta, hogy voltak külső tekintélyek, hiszen voltak királyok, földesurak és egyéb hatalommal bíró emberek.
Ma már szinte nem is létezik a tekintélynek ennek a formája. Az emberek már úgy nőnek fel, hogy a külső tekintély nem jár automatikusan. Sajnos, nem sajnos ez így van. Ebből a helyzetből kell kiindulnunk, emeli ki a szerző.
Belső tekintély
„A tisztelt személy belső értékeire irányul a figyelem, miután meggyőződtünk arról, hogy ennek megnyilvánulásai nem csupán ideig-óráig tartó szerepjátékok voltak, hanem valóságos erények.” /Uzsalyné Pécsi Rita/
Ha visszavezetjük ezt az egészet a fegyelmezés témakörére, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a fegyelmezéshez szükség van tekintélyre, de nem cél a külső vezérlés, az idomítás. Azt kell elérnünk, hogy kiérdemeljük gyermekünknél azt, hogy tekintélyként nézzen ránk.
Az ilyen tekintéllyel rendelkező személy tulajdonképpen modellként működik. Úgy él és úgy cselekszik, hogy ezzel erőt képvisel, olyan erőt, amit érdemes követni. Ez párosul azzal a tapasztalattal, hogy nem beszél mellé, és valóban megéli azt, amit mond. Nem egyszerű feladat, de szerintem abban egyetérthetünk, hogy mindenki szereti a hiteles embereket.
Hogyan alakul ki egy belső erővel rendelkező személy?
A könyvben olvasható elmélet szerint három alaptényezőre van szükség ahhoz, hogy valaki belső erővel rendelkező személlyé váljon:
- erő
- hitelesség
- bizalom
Mindhárom tényezőről részletesen olvashattok az Ötödik kötet végén. Igazán érdekes írás, ami Tilmann Beller (Kentenich atya tanítványának) írásaira és előadásaira támaszkodik.
Nekem ez volt ez egyik kedvenc részem, hiszen olyan önnevelési, önfelülmúlási módszerről olvastam itt, amivel kapcsolatosan nekem bőven van mit fejlődnöm. Igazán elgondolkodtatott az a mondat, hogy azt nem tudom átadni, megtanítani, ami bennem sincs meg.
„A nevelés munka. Néha nagy a távolság, de ha naponta egyszer beleérzünk a gyerekbe, és a problémáját megkeressük az életünkben, ha ezen dolgozunk, és így beszélünk vele, akkor az egy év alatt már nagyon sok. Ezt meg lehet tanulni! A jó nevelő nem mintakép a tökéletességben, hanem példakép a törekvésben.” /Tilman Beller/
Ezzel befejeztük Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata – V. kötetet. A következőkben A nevelés az élet szolgálata – VI. kötettel fogunk foglalkozni, ami az önértékelésről, önbecsülésről szól. Tarts velem továbbra is!
A hozzászólásokban szívesen fogadom a véleményedet a fenti témával kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata – V. kötet Harmadik részében olvasható.