Haladunk tovább Po Bronson & Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. A szülőket mindig kényesen érinti, ha a gyermeküket hazugságon kapják. Pont ezért a szerzőpáros által összegyűjtött megfigyelések igazán meglepőek lehetnek.
Miért hazudnak a gyerekek?
Az igazság és a hazugság fogalma
Amit rosszul tudtunk a gyerekekről című könyvből megtudhatjuk, hogy dr. Victoria Talwar milyen kísérleteket végzett a gyerekek őszintétlen viselkedésének kutatása során. A megfigyelések egészen megdöbbentőek voltak számomra. A kutatások szerint már egészen kicsi, három éves gyerek is szoktak hazudni. A másik igen érdekes tény az, hogy a szülők, vagy a pedagógusok csak nagyon kis eséllyel tudták megállapítani egy gyerekről, hogy mikor hazudik. Bár elsőre nagyon magabiztosak voltak.
A gyerekek igazság és hazugság fogalma szépen lassan fejlődik az évek során. A kutatások eredménye azt mutatja, hogy a legtöbb hazugság a büntetések elkerülése érdekében történik, vagyis mert fél a következményektől. Ez azért nagyon fontos számunkra, mert ezek szerint a gyermekünk önvédelmi szempontból vizsgálja meg, hogy milyen kockázattal jár, ha igazat mond, vagy ha hazudik.
Az hazugság és az intelligencia kapcsolata
A másik érdekes tanulság az, hogy a hazugság komoly szellemi érettséget igényel. Hiszen egy alternatív esemény kitalálása és a lebukás veszélyének csökkentése komoly intelligenciára vall.
„Vagyis a hazugsághoz olyan magas kognitív fejlettségre és társas készségekre van szükség, amit az igazmondás nem követel meg. „Fejlődési mérföldkőnek tekinthető”, vonja le a következtetés dr. Talwat.” /Po Bronson & Ashley Merryman/
Mit tanulhatunk ebből?
A két fenti megállításból tehát az következik, hogy az sem jó, ha túlzott büntetéssel fenyegetőzünk egy-egy rosszalkodás esetén, hiszen így a következmények elkerülése érdekében nagyobb eséllyel hazudnak a gyerekek. De az sem jó, ha nincs semmilyen büntetés kilátásba helyezve, mert a gyerekek gyanakvóak, és szintén hazudhatnak nekünk.
Mindkét esetben a kulcskérdés az, hogy a gyerek azt érezze, hogy a szülei elégedettek vele. Ha ez csak úgy érhető el, hogy hazudik, akkor meg fogja tenni.
„Vagyis, ha azt mondjuk a gyerekeknek, hogy az igazmondásnak fogunk igazán örülni, azzal azt üzenjük nekik, hogy a kellemetlen igazságot is érdemesebb megosztani velünk, mint a hamis jó hírt.” /Po Bronson & Ashley Merryman/
Számomra tehát az az üzenete ennek a fejezetnek, hogy azt éreztessem a gyerekkel, hogy szeretem és akkor is szeretem, ha hülyeséget csinált, ezért nem kell hazudnia nekem. Erről szól a feltétel nélküli szeretet, amit könnyebb mondani, mint megtenni, amikor éppen nagyon pipák vagyunk a gyerek rosszalkodása vagy szófogadatlansága miatt.
„A szülőknek nemcsak azt kell megtanítaniuk a gyerekeiknek, hogy hazudni rossz, hanem az igazmondás értékét is.” /Po Bonson & Ashley Merryman/
Amit rosszul tudtunk a gyerekekről című könyvben több kísérlet részletes leírása szerepel. Ezekből sokat tanulhatunk arról, hogy a hazugság mennyire magától értetődő a gyerekek számára és mi, szülők mennyire naivak, és szemellenzősek tudunk lenni. Érdemes elolvasni!
A korai tehetséggondozás buktatóit mutatom be Nektek legközelebb! Tartsatok velem!
Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy neked milyen tapasztalataid vannak a gyerekek hazugságaival kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb Po Bronson & Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről című könyv Harmadik fejezetében olvasható.