Az elég jó szülő – A gyermek indítékainak megértése

Haladunk tovább Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. A gyermek biztonságának a forrása maga a szülő, vagyis a szülő magatartása. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő vizsgálja meg saját érzéseit is a gyereknevelés egyes kérdéseiben. Illetve, hogy a saját nézőpontján túl a gyermekét is próbálja meg megérteni. Így lehet csak megfelelő megoldásokat találni.

Lássunk túl a saját meggyőződéseinken!

 

Mi a gond a normálissal?

„Nem sokat segít rajtunk, hogy azt halljuk gyermekünk viselkedése az ő életkorában teljesen normális. Ráadásul maga a fogalom is kérdéses: pontosan mit is értünk „normális” alatt, amikor meghitt emberi kapcsolatokról beszélünk?” /Bruno Bettelheim/

A szerző óva inti a szülőket, hogy a normális fogalmát használják a gyereknevelés során. A mi gyermekünk egyedi és pótolhatatlan. A normális szó csak statisztikailag számít. Hiszen attól még, hogy valami az ő korában normális, számunkra még okozhat aggodalmat, és lehet teljességgel elfogadhatatlan is. Gondoljunk például a serdülőkori konfliktusokra.

Lássunk túl magunkon!

„Meg vagyunk győződve saját, felnőtt nézőpontunk helyességéről, nehezünkre esik kilépni saját vonatkozási rendszerünkből, és komolyan fontolóra venni a helyzetet gyermekünk szemszögéből.” /Bruno Bettelheim/

Pedig a szerző pontosan ezt tanácsolja nekünk szülőknek. Próbáljunk meg túl látni önmagunkon. Vegyük a fáradtságot, hogy megértsük a gyermekünk indítékait és méltányoljuk vágyait. „A gyerek számára rendkívül jó érzés, ha komolyan vesszük, és ha úgy látja, hogy szülei megértik.” /Bruno Bettelheim/

kép: Pixabay

 

A könyv nagyon szemléletesen mutatja, hogy amikor rábírjuk a gyermekünket, hogy engedelmeskedjen nekünk, valójában nem győztük meg. Pedig sokszor ezzel áltatjuk magunkat. Valójában csak az ő véleményét lesöpörtük az asztalról és mivel mi jobban tudunk érvelni, keresztül vittük az akaratunkat. Ezzel nem segítettünk a kapcsolatunkon. Illetve a gyerek önértékelése is csorbát szenved.

„A szülő-gyerek kapcsolat tehát mindig megszenvedi, valahányszor a szülőknek nem sikerül jó megoldást találni, amikor valamilyen kérdésben holtpontra jutott a gyerekkel.” /Bruno Bettelheim/

Az iskolai teljesítmény

Sajnos olyan világban élünk, ahol az iskolarendszer a teljesítményt osztályozza. Sok gondolkodó fogalmazta már meg, hogy ez így tarthatatlan és nem egészséges a gyerekek önértékelésének. Azt, hogy minden gyereket mindenre oktatunk, függetlenül attól, hogy milyen képességei vannak, vagy hogy egy 1-5 terjedő skálában próbáljuk a tanulókat beosztani teljességgel abszurd. A gyerekek sok kárt szenvednek el az iskolai teljesítményeik osztályozása miatt. Holott ezt lehetne emberségesebben mind a tanárok, mind a szülők felöl.

Bruno Bettelheim arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért van az, hogy egy jó képességű gyerek rosszul teljesít az iskolában. És minden ösztönző cselekedett ellenére kibillenthetetlen ebből az állapotból. A professzor úr több igen tanulságos esettanulmányon keresztül igyekszik bemutatni nekünk nézeteit.

Amikor a gyermekünk iskolai teljesítményei miatt aggódunk, sokszor az jár a fejünkben, hogy hosszú távon aggódunk a jövőéért. Egy gyereknek a jövőről nincs elképzelése. Sokkal inkább a jelenben él. A mi aggodalmaink az ő szemében nem reálisak. Ezt könnyen beláthatjuk, ha megpróbálunk visszaemlékezni a magunk gyerekkorára.

„A gyereknek nincs elképzelése a jövőről, számára a legfontosabb az, ami éppen most történik.” /Bruno Bettelheim

kép: Pixabay

 

Ha az iskolai teljesítményben romlást észlelünk, akkor a szerző szerint az a legbölcsebb, ha itt is az indítékokat próbáljuk meg felkutatni. Természetesen sokféle okot találhatunk. Tudunk kell, hogy a tudatalatti indítékok láthatatlanok. A könyvben sokféle elméletet és tanácsot kaphatunk ezzel kapcsolatban.

Az egyik ilyen ok, hogy a gyermek azt hiszi, hogy a szülőnek az iskolai teljesítménye fontosabb, mint ő maga. Bruno Bettelheim biztatja a szülőket, hogy nagyon fontos, hogy meggyőzzük gyermekünket, hogy erről szó sincs és feltétel nélkül szeretjük őt. Ez már elég lehet ahhoz, hogy a kapcsolat helyre álljon és a tudatalatti motivációk eltűnjenek.

 

Bruno Bettelheim empátiával kapcsolatos gondolatait mutatom be Nektek legközelebb! Tartsatok velem!

Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy neked mennyire sikerül túllépned a magad lelkiállapotán egy-egy kritikus szituációban!

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyv Harmadik, Negyedik és Ötödik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?