Haladunk tovább Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. A gyermek biztonságának a forrása maga a szülő, vagyis a szülő magatartása. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő vizsgálja meg saját érzéseit is a gyereknevelés egyes kérdéseiben. Illetve, hogy a saját nézőpontján túl a gyermekét is próbálja meg megérteni. Így lehet csak megfelelő megoldásokat találni.
Lássunk túl a saját meggyőződéseinken!
Mi a gond a normálissal?
„Nem sokat segít rajtunk, hogy azt halljuk gyermekünk viselkedése az ő életkorában teljesen normális. Ráadásul maga a fogalom is kérdéses: pontosan mit is értünk „normális” alatt, amikor meghitt emberi kapcsolatokról beszélünk?” /Bruno Bettelheim/
A szerző óva inti a szülőket, hogy a normális fogalmát használják a gyereknevelés során. A mi gyermekünk egyedi és pótolhatatlan. A normális szó csak statisztikailag számít. Hiszen attól még, hogy valami az ő korában normális, számunkra még okozhat aggodalmat, és lehet teljességgel elfogadhatatlan is. Gondoljunk például a serdülőkori konfliktusokra.
Lássunk túl magunkon!
„Meg vagyunk győződve saját, felnőtt nézőpontunk helyességéről, nehezünkre esik kilépni saját vonatkozási rendszerünkből, és komolyan fontolóra venni a helyzetet gyermekünk szemszögéből.” /Bruno Bettelheim/
Pedig a szerző pontosan ezt tanácsolja nekünk szülőknek. Próbáljunk meg túl látni önmagunkon. Vegyük a fáradtságot, hogy megértsük a gyermekünk indítékait és méltányoljuk vágyait. „A gyerek számára rendkívül jó érzés, ha komolyan vesszük, és ha úgy látja, hogy szülei megértik.” /Bruno Bettelheim/
A könyv nagyon szemléletesen mutatja, hogy amikor rábírjuk a gyermekünket, hogy engedelmeskedjen nekünk, valójában nem győztük meg. Pedig sokszor ezzel áltatjuk magunkat. Valójában csak az ő véleményét lesöpörtük az asztalról és mivel mi jobban tudunk érvelni, keresztül vittük az akaratunkat. Ezzel nem segítettünk a kapcsolatunkon. Illetve a gyerek önértékelése is csorbát szenved.
„A szülő-gyerek kapcsolat tehát mindig megszenvedi, valahányszor a szülőknek nem sikerül jó megoldást találni, amikor valamilyen kérdésben holtpontra jutott a gyerekkel.” /Bruno Bettelheim/
Az iskolai teljesítmény
Sajnos olyan világban élünk, ahol az iskolarendszer a teljesítményt osztályozza. Sok gondolkodó fogalmazta már meg, hogy ez így tarthatatlan és nem egészséges a gyerekek önértékelésének. Azt, hogy minden gyereket mindenre oktatunk, függetlenül attól, hogy milyen képességei vannak, vagy hogy egy 1-5 terjedő skálában próbáljuk a tanulókat beosztani teljességgel abszurd. A gyerekek sok kárt szenvednek el az iskolai teljesítményeik osztályozása miatt. Holott ezt lehetne emberségesebben mind a tanárok, mind a szülők felöl.
Bruno Bettelheim arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért van az, hogy egy jó képességű gyerek rosszul teljesít az iskolában. És minden ösztönző cselekedett ellenére kibillenthetetlen ebből az állapotból. A professzor úr több igen tanulságos esettanulmányon keresztül igyekszik bemutatni nekünk nézeteit.
Amikor a gyermekünk iskolai teljesítményei miatt aggódunk, sokszor az jár a fejünkben, hogy hosszú távon aggódunk a jövőéért. Egy gyereknek a jövőről nincs elképzelése. Sokkal inkább a jelenben él. A mi aggodalmaink az ő szemében nem reálisak. Ezt könnyen beláthatjuk, ha megpróbálunk visszaemlékezni a magunk gyerekkorára.
„A gyereknek nincs elképzelése a jövőről, számára a legfontosabb az, ami éppen most történik.” /Bruno Bettelheim
Ha az iskolai teljesítményben romlást észlelünk, akkor a szerző szerint az a legbölcsebb, ha itt is az indítékokat próbáljuk meg felkutatni. Természetesen sokféle okot találhatunk. Tudunk kell, hogy a tudatalatti indítékok láthatatlanok. A könyvben sokféle elméletet és tanácsot kaphatunk ezzel kapcsolatban.
Az egyik ilyen ok, hogy a gyermek azt hiszi, hogy a szülőnek az iskolai teljesítménye fontosabb, mint ő maga. Bruno Bettelheim biztatja a szülőket, hogy nagyon fontos, hogy meggyőzzük gyermekünket, hogy erről szó sincs és feltétel nélkül szeretjük őt. Ez már elég lehet ahhoz, hogy a kapcsolat helyre álljon és a tudatalatti motivációk eltűnjenek.
Bruno Bettelheim empátiával kapcsolatos gondolatait mutatom be Nektek legközelebb! Tartsatok velem!
Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy neked mennyire sikerül túllépned a magad lelkiállapotán egy-egy kritikus szituációban!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyv Harmadik, Negyedik és Ötödik fejezetében olvasható.