Az ember számára egy életen át tartó feladat önmaga megismerése. A helyes énkép kialakítása már csecsemőkorban elkezdődik. Legalábbi is ezt állítja Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyvében. A jó szülő-gyerek kapcsolat kialakításáról már olvashattunk. Az ezekről szóló írásokat itt találjátok. Most pedig térjünk ki arra, hogy milyen módon segítheti a szülő gyermekét az „én” kialakításában.
Az identitás megszerzése
Milyen körülményekre van szükség?
Az elég jó szülő című könyv bemutatja az olvasónak azokat a főleg lelki tényezőket, amikre érdemes szülőként odafigyelni. Hiszen ezek segítségével sikerülhet a gyereknek a saját személyiségét kifejlesztenie és megtalálnia. Azért jó szó ez a megtalálni, mert a személyiségének bizonyos kezdetleges jegyei már születésétől fogva benne. Az élet feladata pedig, hogy a gyermek elhelyezze magát a világban, hogy meg tudja, hogy ki is ő valójában. A szerző szerint, ha hagyjuk kibontakozni, akkor megtalálja a helyét és el fog igazodni az élet ösvényein. Szóval nem is kis feladatról és felelősségről van szó megint.
„Ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy lénye és cselekedetei örömet szereznek a szüleinek, ez boldogsággal és fontosságának tudatával tölti el, érzi, hogy a szülei őt tekintik örömük forrásának. … Ez táplálja azután állandó energiaforrásként törekvését, hogy kialakítsa a neki legmegfelelőbb, mindenki másétól különböző személyiségét.” /Bruno Bettelheim/
Már csecsemőkorban is…
Bruno Bettelheim szerint már csecsemőkorban elkezdődik az identitás kialakításának folyamata. A kisbaba ilyenkor még a testét érő impulzusok segítésével méri fel, hogy ő értékes, méltó a szeretetre és gondoskodásra.
A dackorszak egy olyan szakasz egy gyerek életében, amikor azzal próbálkozik, hogy mire képes. Vagy hogy mennyire tudja befolyásolni a környezetét. A szerzett tapasztalat pedig igen fontos mérföldkő az identitás fejlődésében.
„Gyermekeinknek azonban minden életkorban szükségük van rá, hogy kinyilvánítsák függetlenségüket és önállóságukat, hogy aztán módjukban álljon elfogadni és élvezni gondoskodásunkat anélkül, hogy ettől önbecsülésüket kelljen elveszíteniük.” /Bruno Bettelheim/
A serdülőkor
A serdülőkor egy nagyon fontos életkor. Sok-sok konfliktus és lázadás jellemző a kamaszkorra, de elengedhetetlen, hogy a helyes önértékelés és az identitás kialakuljon. Bruno Bettelheim bemutatja, hogy ezek a fordulópontok azért is fontosak, mert az értelem fejlődésével a korábban kialakult meggyőződéseket újra kell értékelni és új szinten kell rögzíteni. Vagyis „korábbi problémáinkat ezen az új szinten is újra megoldjuk.” /Bruno Bettelheim/ A könyvében hosszasan kifejti ennek a gondolatnak a logikája. Számomra nagyon érdekes volt és sokat tanultam belőle.
„Az embernek kell valami, aminek nekimenjen, ha tudni akarja, hogy kicsoda!” /Egy kamasztól idézve Az elég jó szülő című könyvből/
A kamaszkori lázadások középponti kérdése, hogy „a serdülőknek nemcsak szüleikhez képest, az ő helyeslésük alapján kell meghatározniuk önmagukat, hanem velük szemben is.” /Bruno Bettelheim/ A szerző ezt a kettőséget nagyon szemléletesen mutatja be. Bennem izgalmas folyamatokat indított el ezt a gondolat. Megpróbáltam újra értelmezni saját kamaszkori énemet és próbálkozásaimat.
Az elég jó szülő című könyv szerint elengedhetetlen, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy pontosan annyira kellenek kamaszgyerekeiknek, mint amennyire nem. Ebben az ellentmondásban kell jól lavíroznia a családnak. Ha ez sikerül, akkor az identitás kialakítása pozitív mederben haladhat.
Miért olyan fontos a játék? Bruno Bettelheim-nek ezzel kapcsolatosan is vannak gondolatai, amiket a következő részben osztok meg Veletek. Tartsatok velem!
Ha gondold, írd meg hozzászólásban, hogy mi a véleményed a fenti témáról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyv Tizenharmadik fejezetében olvasható.