Empátia
Képzeljük el!
Bruno Bettelheim arra biztatja a szülőket, hogy amikor egy kényes nevelési szituációval vagy viselkedéssel találják szembe magukat, akkor próbáljanak meg visszaemlékezni a saját élményeinkre, amikor ők is hasonlókat éltek át fiatal korukban, mint most a gyermekük. Ha pedig nem találnak ilyen elméket, akkor tegyék fel maguknak a kérdést, hogy milyen körülmények következményeképpen lennénk képesek hasonlóan viselkedni.
Nagyon tetszik nekem ez a gondolat. Úgy gondolom, hogy sok helyzetben lehetne alkalmazni. A szerző azt írja, hogy ha meg tudjuk őrizni hidegvérünket, akkor empátiával tudunk fordulni a gyerek érzelmei felé.

Vegyük azt a példát, hogy a gyerek verekszik. Ez teljességgel elfogadhatatlan, és ehhez tartjuk is magunkat. Viszont mielőtt reagálnánk rá próbáljuk meg végig gondolni, hogy nekünk van-e ilyen emlékünk vagy minket mi tudna hasonló helyzetbe hozni. (Akár mennyire elképzelhetetlen számunkra, hogy megüssünk egy másik embert.) Így már sokkal megértőbbek tudunk lenni. Ha még arra is tudunk válaszolni, hogy bennünket mi nyugtatna meg, akkor még egy lépést tettünk a probléma helyes megoldása felé.
„Az elég jó szülő … fölteszi magának a kérdést: „Van-e a valami a világon, ami engem is rábírhatna, hogy ugyanúgy viselkedjek, mint a gyermekem teszi ebben a pillanatban? És ha rákényszerülnék, hogy így viselkedjem, mit tehetnének mások annak érdekében, hogy ne érezzem magam olyan rosszul tőle?” /Bruno Bettelheim/
Az elég jó szülő című könyvben ez a gondolat részletesen le van írva és alá van támasztva példákkal. Számomra igen tanulságos volt.
Mi a gond a miért kérdésekkel?
A szerző szerint a miért kérdéseket már eleve negatív okból kérdezik a szülők. Hiszen ha tudnák, hogy miért viselkedek a gyermekük úgy, ahogy viselkedett, akkor fölösleges lenne megkérdezni. Viszont, ha megkérdezzük, hogy Miért tetted? A válasz vagy felbosszant minket, vagy okot ad egy jó kis szent beszédre. Bruno Bettelheim szerint ezek a szituációk nem segítik elő a jó szülő-gyerek kapcsolatot.
Talán mindannyian átéltük. Ezért ha tudunk, emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, amikor a Miért kérdésre válaszolnunk kellett. Legtöbbször nem az elfogadást és empátiát éreztük. A kialakult szituációt a vallatás szó talán jobban leírja. A szerző is így ír saját emlékeiről:
„Bosszantott, hogy a felnőttek meg vannak győződve arról, hogy nekem kötelességem megmagyarázni, sőt igazolni gondolataimat és tetteimet. Tőlem elvárták, hogy valahányszor megkérdeznek, magyarázattal szolgáljak, ők maguk viszont csak ritkán, amikor éppen kedvük tartotta, indokolták, hogy mit miért tesznek.” /Bruno Bettelheim/
Érdemes ezt a fejezetet is elolvasni. A Miért kérdések negatív hatásait bemutató indokok igen szemléletesek és elgondolkodtatóak.
Empátia, empátia, empátia
Az előzőekben bemutatott mindkét gondolat nagyfokú empátiát kíván a szülőktől. Az elég jó szülő című könyvet végig áthatja az empátia fontosságának hangsúlyozása. Sőt Buno Bettelheim egy egész fejezetet szentel ennek a témának.
„Olyankor, amikor empátiával reagálunk valamire, megpróbáljuk beleélni magunkat egy másik ember helyzetébe, így tulajdon érzéseink nem csak érzéseire, hanem az indítékaira is rávilágítanak. Amikor megpróbálunk empátiát ébreszteni magunkban, nem kívülről, hanem belülről kell megértenünk a másik személyt, és nem úgy, ahogyan egy érdeklődő, esetleg együtt érző megfigyelő, aki az esze segítségével próbálja felderíteni a másik indítékait.” /Bruno Bettelheim/

Szülőként az empátia szóba beleérzem a feltétel nélküliséget is. Hiszen szeretem a gyermekemet akár mit tesz is. Vagyis megpróbálom megérteni őt, akkor is, ha nem tetszik, amit csinál. A szerző szerint fontos, hogy elérjük, hogy a gyermekünk ne féljen tőlünk, illetve a reakciónktól.
„Ha nem empátiával és együttérzéssel reagálunk a gyermek kínos helyzetére, bosszúságunk egyre fokozódik, és kapcsolatunk tovább romlik.” /Bruno Bettelheim/
A professzor szerint, ha a gyerek megérzi, hogy elfogadjuk őt és együtt érzünk vele, akkor ezzel pozitívan befolyásoljuk az önmagáról és a világról kialakított képét. Bruno Bettelheim elismeri, hogy ez egyáltalán nem könnyű. Hatalmas önuralommal és türelemmel kell hozzá rendelkezni. Viszont nem kell tökéletesnek lennünk, a gyermekünk elég jó szülőre van szüksége.
A következőkben a fegyelmezés és a büntetés témakörről írok Nektek! Tartsatok velem és megosztom veletek Bruno Bettelheim gondolatait ezekről a témákról!
Szívesen fogadom a hozzászólások között, hogy ha leírod, hogy mit gondolsz a fent leírt gondolatokról! Szerinted is fontos az empátia? Neked mennyire sikerül empatikusnak lenned?
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyv Hatodik, Hetedik és Nyolcadik fejezetében olvasható.