Bruno Bettelheim Amerikába emigrált, ahol a Chicagói Egyetem professzora és egy gyermekotthon vezetője lett. Az évek alatt összegyűjtött sok-sok tapasztalatát szeretné az olvasóval megosztani Az elég jó szülő című könyvében. A könyvről írt korábbi írásokat itt találod. A szülők empátiája nagyon fontos a jó szülő-gyerek kapcsolathoz. A fegyelmezés viszont elkerülhetetlen. A szerző bemutatja, hogy milyen módszereket alkalmazhatunk, ha elég jó szülők szeretnénk lenni.
Fegyelem és büntetés
Az utánzásról
A szülők szeretnék jól nevelni a gyerekeiket. Szeretnék, ha hallgatnának rájuk és a kívánt módon viselkednének. Bruno Bettelheim szerint egy nagyon fontos dologról elfeledkeznek, amikor fegyelmezni szeretnének. Arról, hogy a gyerekek nagyon sokat tanulnak úgy, hogy „másolnak”. Utánozzák a szüleik és más számukra fontos emberek viselkedését. Mivel életük elején a szüleik vannak hozzájuk a legközelebb, ezért ebben az időszakban az ő viselkedésük van rájuk a legnagyobb hatással.
„A legjobb, sőt valószínűleg egyetlen módja annak, hogy valakiből fegyelmezett személy váljék, az, ha megpróbál utánozni valakit, akit csodál – nem pedig az, hogy szóbeli utasításokat követ.” /Bruno Bettelheim/
A szerző elismeri, hogy ehhez szükség van arra, hogy a gyerek jó akarjon lenni a szüleinek. Később a tanárainak stb. Viszont ezt csak a kölcsönös szeretet alapozhatja meg.
„Minél jobban szeretnek bennünket, annál inkább utánoznak.” /Bruno Bettelheim/
Ezzel a témával kapcsolatban szeretném figyelmetek ajánlani dr. Gordon Neufeld: A család ereje című könyvét, amivel nem olyan régen foglalkoztunk a blogon. Nekem ez az egyik személyes kedvenc gyereknevelésről szóló könyvem. Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek a mondanivalója mindennek az alfája. Nem mondom, hogy mindenre van benne megoldás, de arra hív, hogy menjünk vissza a szülő-gyerek kapcsolat legelejére. Innen induljunk ki, amikor egy problémát meg szeretnénk oldani. Én csak ajánlani tudom mindenkinek. Rám nagy hatással volt, amikor olvastam.
Az önfegyelem elsajátítása
Az elég jó szülő című könyv bemutatja, hogy a gyerekek nem csak a jó dolgokat utánozzák le a csodált felnőttektől, hanem a rosszakat is. Ez igen nagy felelősséget jelenthet a szülők részéről. Önkritikára van szükség, hogy a gyermekünk egyik nem kívánatos viselkedés okát felderítsük.
„A szülők feladata, hogy fegyelemre szoktassák gyermekeiket, hiszen elsajátítását korán kell elkezdeni, és igen sok időt vesz igénybe.” /Bruno Bettelheim/
A könyvben szerepel, hogy a kutatások bizonyították, hogy a „felelősségteljes, egyenes, fegyelmezett embereknek” sikerült leginkább a gyermekeiket fegyelemre nevelni.
Hogyan siklik félre a fegyelmezés?
A szülők szeretnék, ha a gyerekek fegyelmezettek lennének. A korábbiakban leírtam Bruno Bettelheim véleményét, hogy a szülők ezt példamutatással tudják a legjobban elérni. Ez sokkal nagyobb hatással van a gyerekekre, mint a külső fegyelmezés. Viszont a rendreutasítás sokkal gyorsabban hoz eredményt. Akkor mégis mi a gond vele?
„Ha mások fegyelmeznek bennünket, ha elfogadjuk, hogy az ő szabályaik szerint élünk, az önfegyelem feleslegessé válik. Amikor a gyermek életének és viselkedésének legfontosabb aspektusait mások szabályozzák, nem látja szükségességét, hogy uralkodják magán, hiszen ezt megteszik mások helyette.” /Bruno Bettelheim/
A professzor úr a könyvében igyekszik alátámasztani ezt az állítását. Bemutatja, hogy milyen indokok szólnak mellette, és miért érdemes bízni gyermekünkben és az ítélőképességébe. Ha ezt néha nehéz is kivitelezni és elhinni.
Miért hatástalan a büntetés?
Bruno Bettelheim szerint hatástalan a büntetés, legalább is olyan hatásai vannak, amiket igazából nem is akarunk.
„A gyerek a büntetésből csak azt tanulja meg, hogy mindig az erősebbnek van igaza.” /Bruno Bettelheim/
Az író szerint jobban tennénk, ha azt feltételeznénk, hogy a gyerek nem akar rosszat. Igazából ez nem csak szülő-gyerek kapcsolatban létfontosságú, hanem az összes emberi kapcsolatra igaz. Lehet, hogy naivitás, de jobb világban élnénk, ha legalább a hozzánk közel álló emberek tekintetében alkalmaznánk ezt az elvet. Azt feltételeznénk a másikról, hogy nem tette volna azt, amit tett, ha tudta volna a rossz következményeket.
„A bírálat vagy a büntetéstől való félelem visszatarthat minket helytelen cselekedetektől, arra azonban alig ösztönöz, hogy helyesen viselkedjünk.” /Bruno Bettelheim/
Akkor mégis mi lehet a megoldás?
Az elég jó szülő című könyvben egy egész fejezetet szól arról, hogy miért nem megfelelő a büntetés. Nagyon érdekes és tanulságos rész. Érdemes elolvasni.
Bruno Bettelheim szerint az ember akkor „viselkedik jól”, ha a lelkiismerete jól van beállítva. Ha hallgat rá, akkor vissza tudja tartani a rossztól. Hiszen ekkor lesz rendben önmagával, és ekkor tudja megbecsülni önmagát. A a professzor úr gondolatai alapján a neveléskor is az önbecsülésre kellene fókuszálnunk.
„Végső soron tehát kizárólag az önbecsülés képes visszatartani minket attól, hogy mindig azt tegyük, amihez éppen kedvünk van, és ha ez a fék nem működik bennünk, akkor a viselkedésünket a lehetséges következmények számítgatása fogja megszabni.” /Bruno Bettelheim/
A szerző egyáltalán nem azt akarja sugallani, hogy a szülők nem húzhatják meg a határt, és soha se haragudjanak gyerekeikre. Hiszen ez egy olyan fontos kapcsolat, ami minden szülőben heves indulatokat tud okozni. Csak nem mindegy, hogy azoknak az indulatoknak mik a forrásai!
A könyv további része a lopásra fókuszál. Megpróbálja megmutatni a gyerek lehetséges indokait, rávilágít arra, hogy mik a nem követendő reakciók a szülők részéről. Illetve igyekszik tanácsot adni, hogy merre induljon el a lopáson tetten ért gyerekért felelős szülő.
A következőkben megyünk tovább a szülő-gyerek kapcsolatát meghatározó tényezőkben! Tarts velem, és megtudhatod, hogy Bruno Bettelheim milyen tanácsokkal látja el az olvasót a szülők múltjával kapcsolatban! Igazán tanulságos lesz!
Ha van kedved írj egy hozzászólást, hogy mi a véleményed a fenti témáról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyv Kilencedik és Tizedik fejezetében olvasható.