Az én, én, én járvány – Hála és tökéletlenség

Amy McCready: Az én, én, én járvány című könyv végére értünk. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Az utolsó fejezetek egyfajta konklúziónak vagy összefoglalónak tekinthetőek. Két nagyon fontos témát boncolgat Amy, amik szerinte indokolatlanul kevés figyelmet kapnak manapság a gyereknevelésben és szeretné rendbe tenni ezekkel a fogalmakat. 

Hála és a különlegesség hajszolása

 

Neveljünk hálás gyerekeket!

A záró fejezet közül az egyik a háláról szól. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos téma.

A hálás magatartás szöges ellentétje az énközpontúságnak. A szerző szerint több hálára és empátiára lenne szükség a világban, és gyermekeink életében is.

„A hálát meg kell tanítanunk a gyerekeinknek és gyakorolnunk kell vele.” /Amy McCready/

kép: Pixabay

 

Az én, én, én járvány című könyvben egy stratégiával és több mini eszközzel ismerkedhetünk meg annak érdekében, hogy megtaníthassuk gyermekünknek az empatikus és hálás magatartást:

        • A hála kifejezésének rítusa

Nagyon fontosnak tartom ezt a fejezetet, hiszen a „köszönöm”-ön kívül más hála kifejező módszert is megismerhetünk. Szerintem ez egy fontos tudás és szülőként is sokat fejlődhetünk általa.

„A valódi hála jóval több, mint egy egyszerű „köszönöm”. A hálát sokkal nehezebb megtanítani, mint azt, hogy mikor kell „köszönöm”-öt mondani, de a kettő együtt jár és mindkettő megtanítható.” /Amy McCready/

A különlegesség hajszolása

A másik záró fejezet a különlegesség hajszolásával foglalkozik. Amy McReady szerint fontos lenne megértetnünk gyermekünkkel, hogy nem baj, ha nem különleges.

„Sajnálom, gyerekek, de nem vagytok különlegesebbek, mint a többi ember ezen a bolygón. De ez jó dolog. Mert mit jelent az, hogy nem vagyunk különlegesek? Azt, hogy önmagunk lehetünk.” /Amy McCready/

kép: Pixabay

 

Érdekes téma, hiszen mindannyian megismételhetetlenül egyediek vagyunk és így különlegesek is. Szülőként azt szeretnénk, ha gyermekünk egyedinek, megismételhetetlennek érezze magát. De nem szabad átesni a ló túl oldalára, vagyis, hogy emiatt különleges bánásmódot várjon el, emeli ki a szerző.

„Ha nem érzik úgy, hogy természetükél fogva különlegesebbek vagy fontosabbak, mint a többi ember, akkor képesek lesznek arra, hogy élvezzék az életüket. Ha eloszlatjuk azt a téves elképzelésüket, hogy minden jár nekik, akkor megszabadítjuk őket a krónikus elégedetlenségtől, attól, hogy folyton újabb és újabb dolgokat hajszoljanak, miközben elvárják, hogy a világ körülöttük forogjon.” /Amy McCready/

 

Ezzel befejeztük Amy McCready: Az én, én, én járvány című könyvet. Legközelebb Dr. Devorah Heitner: Képernyőtudatos család című könyvvel fogunk foglalkozni. Tarts velem továbbra is!

Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz a fent leírtakról!

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Amy McCready: Az én, én, én járvány című könyv Tizedik és Tizenegyedik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?