Nicholas Kardaras: Digitális téboly című könyv végére értünk. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. A szerző részletesen és sok szempontból bemutatta Nekünk a képernyők és a közösségi média társadalmat befolyásoló tényezőit. A kialakult helyzetre vonatkozó megoldási javaslatokról a könyv utolsó fejezeteiben olvashatunk. Nicholas Kardaras leírja Nekünk, hogy bár nem tudjuk elkerülni a technológia vívmányait, hogyan tudjuk egészséges mederben tartani ezeknek az eszközöknek ránk és gyerekeinkre gyakorolt hatását.
Az ősi gyógymód
Személyes példa
A Digitális téboly című könyv Kilencedik fejezete Nicholas Kardaras személyes életútjának leírásáról szól. Őszintén megosztja velünk életének legsötétebb időszakát, amikor nagyon lecsúszott. Halmozta az élvezeteket, függővé vált és végül egy kórházi ágyon feküdt élet és halál között.
„Amikor a függőség a mélybe húzott és mindent elveszítettem – a cégemet, az identitásomat, a testi és mentális egészségemet -, olyan üresnek éreztem magam, mint egy lyuk a zoknin. Semmi sem voltam.” /Nicholas Kardaras/
Elég kemény dolgokat tudhatunk meg a szerzőről, ami szerintem még hitelessebbé teszi a könyvét és azt a törekvését, hogy szeretne másokon segíteni és felrázni az embereket, hogyha rossz irányba haladnak.
„Ki gondolta volna? Az egykori drogfüggő éjszakaiklub-tulajdonos, aki abból élt, hogy másokat itatott, most azzal töltötte az idejét, hogy segítsen nekik kijózanodni.” /Nicholas Kardaras/
A könyvben tovább haladva megismerjük a gyógyulást útját Nicholas Kardaras életében. Szintén egy nagyon őszinte részről van szó, ahol megtudhatjuk, hogy nulláról újraépíteni egy életet nem egyszerű, viszont mennyire állhatatossá és erőssé tette az írót.
„Személyes elbeszélésemet azért tettem a könyvem részévé, hogy érzékeltessem, milyen alakító erővel bír a módszer. … A filozófia történetesen a túltechnológizált világunk ellenszere is: annak a mélyen emberi képességünknek a visszaszerzése, hogy használjuk az eszünket, kritikusan gondolkodjunk, elmélkedjünk a fontos dolgokon, együtt legyünk a természettel, és mindig próbáljunk meg fejlődni.” /Nicholas Kardaras/
Természetes állóképesség
A Digitális téboly Tizedik fejezetben megtudhatjuk, hogy a kutatások bebizonyították: minden emberben van természetes állóképesség. Mindannyiunkban van erő- és ellenállóképességraktár, amiket életünk során töltünk meg.
„A sárkányok csak akkor sárkányok, ha elhisszük róluk. Kulcsfontosságú, hogy miként érzékeljük az elénk kerülő kihívásokat. … Valójában nem a stressz öl, hanem a hozzá kapcsolódó hiedelmeink teszik a stresszt számunkra ártalmassá.” /Nicholas Kardaras/
A szakértők megfigyelték, hogy egy-egy természeti katasztrófa után bizonyos emberek terápia nélkül is bizonyos idő után rendben lesznek, másokat pedig sokáig gyötör a dolog, lecsúsznak és poszttraumás stressz szindrómától szenvednek. A kutatók megfigyelték, hogy ezek az utóbbi emberek gyakran eleve pszichés problémákkal küzdenek.
„A valóság tehát az, hogy a stressz hasznos is lehet, mivel növeli az állóképességet, és a nagy stressz idején felszabaduló oxitocin (úgynevezett boldogsághormon) arra ösztönöz, hogy más emberek felé forduljunk és szociálisabbak legyünk, amikor nehéz idők jönnek – elképesztő módon biológiailag a gyógyító szocializáció felé terel bennünket.” /Nicholas Kardaras/
Talán most azt gondolhatjátok, hogy elég messziről indulunk, de biztosíthatlak Benneteket arról, hogy ez fontos, mert Nicholas Kardaras által leírt gyógymód ebből a filozófiából indul ki.
„A szégyen nem ellenség, ahogy a stressz vagy a csapások sem ellenségek. … Nem a nehéz életeseményekkel van a baj. A stressz része az életünknek. … Kevésbé vagyunk ellenállók, könnyen felrobbanunk és összetörünk, és ami biztos, magányosabbak is vagyunk. Így teljesen sebezhetően állunk az élet által felénk hajított kövekkel szemben.” /Nicholas Kardaras/
Nicholas Kardaras szerint szoros barátságokra, valódi közösségekre van szükségünk ahhoz, hogy a nehéz helyzeteken átlendüljünk. Szerinte a reziliencia fejlesztésére lenne szükség, ami a nehézségekkel való önálló megküzdést jelenti.
Rugalmas ellenállóképesség a digitális korban
„A digitális kor megfosztotta a gyerekeket mindazoktól az összetevőktől, amelyek a reziliencia vagy szívósság kialakításához kellenek – márpedig ezek nélkülözhetetlenek az egészséges társas, érzelmi és pszichés fejlődéshez. Jobb, ha szembenézünk ezzel: a mai kattingatós, továbbpörgetős világban a gyerekeink az azonnali vágyteljesítésre vannak programozva, és nem sajátítják el a türelem és a csapások legyőzésének alapvető készségeit.” /Nicholas Kardaras/
A Digitális téboly című könyvben az író nem köntörfalaz, elég sötéten írja le számunkra a nem túl messze lévő jövőt, amiben ezek a gyerekek felnőtté válnak és nem tudnak mit kezdeni a rájuk váró nehézségekkel, stresszel. Emiatt összetörnek, nem tudnak felállni és reménytelennek látják a helyzetüket. Vajon hová vezet egy ilyen világ?
„És ez bizony ennek a könyvnek az egyik fő gondolata: a digitális kor megfosztott minket néhány alapvető fontosságú és a józanságunkat megtartó gyakorlattól, amelyek egykor mindennaposak voltak, de mára semmisé váltak. Olyan élményekre lenne szükségünk, amelyek során újra megtanulunk türelmesek lenni Ehelyett itt van nekünk a Twitter. Valódi szem-kéz koordinációs feladatok kellenek. Helyette videójátékok vannak. Szükségünk lenne valódi interperszonális társas élményekre. Ehelyett itt van nekünk a közösségi média. A természetben kéne elmerülnünk. Helyette nézhetünk néhány természetfotót az Instán.” /Nicholas Kardaras/
Meg kell találnunk a belső harcosunkat!
Nicholas Kardaras kielemi számunkra, hogy a gyógyuláshoz szükségünk van erőre, bátorságra, bölcsességre, szenvedélyre, kitartásra, szívósságra, valódi célokra, kíváncsiságra, kreativitásra. Csupa-csupa olyan dologra, amire a számítógépes játékok és a közösségi média nem tanít meg Bennünket.
Az író által levezett gyógymód talán nem is tűnik olyan nehéznek, inkább az a nehéz, hogy nincs rá időnk, mert a technocégek által fejlesztett alkalmazások elveszik ettől az erőforrásainkat. Sajnos ezeket az erőforrásokat pedig önként használjuk el fölösleges dolgokra, emeli ki számunkra a szerző. Nicholas Kardaras arra hív Bennünket, hogy ébredjünk fel és váljunk olyan emberré, amilyen mindig szeretettünk volna lenni.
„Meg kell találnunk a belső harcosunkat (elvégre kemény világ van odakint); táplálnunk kell a belső filozófusunkat (mivel egy irracionális és őrült világban élünk), és végül fel kell fedeznünk a bennünk rejlő művészt (mert a high-tech világ lélekölő és embertelen). Így tudunk az emberségünkkel és a kreativitásunkkal kapcsolatban maradni.” /Nicholas Kardaras/
Mivel ez egy könyvajánló ennél többet sajnos nem írhatok le Nicholas Kardaras ősi gyógymódjáról. Az eddig leírtakban érzékeltetni szerettem volna, hogy a szerző megoldási javaslatai milyen irányba mutatnak és milyen alappszichológiai ismeretek tudatában értelmezhetőek és értékelhetőek.
A személyes véleményem az, hogy Nicholas Kardaras életében történt törés utáni felállás és az azóta összegyűjtött sok-sok ismeret és tapasztalat mindenképpen hitelesség teszi őt a témában. Azt gondolom, hogy fontos üzenetet szeretne közvetíteni felénk arról, hogy miben és hogyan kellene változtatnunk az életünkön, hogy boldogabbak legyünk. Ránk vár a legkeményebb feladat: sikeresen alkalmazni kellene és sokszor szembe úszni az árral.
Ezzel befejeztük Nicholas Kardaras: Digitális téboly című könyvét. Ezután David Elkind: A játék ereje című könyv következik. Tarts velem továbbra is!
Ha gondold, írd meg hozzászólásban, hogy mi a véleményed a rugalmas ellenálló képességgel kapcsolatos gondolatokról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Nicholas Kardaras: Digitális téboly című könyv Kilencedik, Tizedik és Tizenegyedik fejezetében olvasható.