Digitális téboly – Virtuális erőszak

Haladunk tovább Nicholas Kardaras: Digitális téboly című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Az őrült világunk következő állomásához érkeztünk az erőszak újkeletű formáihoz. 

Virtuális erőszak

 

Valós események

A Digitális téboly című könyv Negyedik fejezetében olyan történelmi példákról, mozgalmakról, valós példákról olvashatunk, amik során valami „agyament” dolog következtében erőszakos és halált okozó események történtek.

Engem nagyon megdöbbentettek ezek az történetek. A legtöbbről még sohasem hallottam. Szülőként különösen megrázónak tartom ezek az extrém esetek. Sajnos ezek közül a legtöbb visszavezethető az internet adta lehetőségekre és a közösségi média okozta problémákra, emeli ki számunkra a szerző.

„A Youtube hideg, számító és erkölcstelen algoritmusa úgy lett programozva, hogy növelje az elkötelezettséget a nézettségért folytatott véget nem érő csatában. Az algoritmust nem érdekli, hogy a videó, amit lejátszik, cuki kiscicát vagy pedig egy „hitetlent” lemészároló vallási szélsőséget mutat-e. Semmiféle értékítéletet nem hoz. Ehelyett egyre erőteljesebb tartalmakat nyújt a nézőnek, hogy a képernyő elé szegezze lehetőleg megszakítás, alvás nélkül.” /Nicholas Kardaras/

kép: Pixabay

Érzéketlenség

A közösségi média további szomorú hatása az érzéketlenség, olvashatjuk a Digitális téboly című könyvben. Számtalan olyan történetet lehet hallani, hogy a bántalmazást számtalan ember végig nézte, de nem tett semmit.

Be kell vallanom őszintén, hogy bennem is kérdéses, hogy mit tennék egy ilyen helyzetben. Szeretném azt hinni, hogy valamilyen módon segítenék, de azért bennem van a félelem, hogy a közbe avatkozással csak nekem is bajom fog esni. Nehéz okosnak lenni, de szeretnék hinni abban, hogy nem váltunk teljesen érzéketlenné és ha mondjuk az én kislányomat környékezné meg egy kétes alak a tömegközlekedésen, akkor valaki a segítségére sietne.

A legszélsőségesebb példák közé tartoznak azok a pillanatok, amikor az emberek segítségnyújtás helyett inkább kameráznak a telefonjukkal.

„Jim Carry Truman show-jához hasonlóan a mi életünk is szinte egy hatalmas valóságshow lett, ahol a jót, a rosszat és a csúfot is le kell filmezni, mert túldigitalizált életünkben azt érezzük, hogy ha nincs elektronikus lenyomata valaminek, akkor az nem is létezik. Végül lehet, hogy az erőszakos képek folyamatos áradata miatt egyszerűen teljesen érzéketlenné váltunk, és ettől a mindennapi fájdalmat és erőszakot csak szórakozásnak tekintjük… ahogy az ókori rómaiak szórakoztak azon, hogy a keresztényeket az oroszlánok elé vetették. Elvesztettük az erkölcsi iránytűnket, és magasra tekertük a szintet a kukkolásban.” /Nicholas Kardaras/

kép: Pixabay

 

A bináris csapdával kapcsolatos gondolatokat mutatom be Neked legközelebb. Tarts velem!

Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy mi a véleményed a fent bemutatott témával kapcsolatosan!

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Nicholas Kardaras: Digitális téboly című könyv Negyedik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?