Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés című könyvnek a végén több segédanyagot találhatunk. Ezek közül a szerzők által összegyűjtött húsz fegyelmezési hibáról szóló részt mutatom most be Nektek. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok.
Húsz fegyelmezési hiba, amit még a legjobb szülők is elkövetnek
„Összegyűjtöttünk néhány gyakori fegyelmezési hibát, amit még a legjobb szándékú, legtájékozottabb szülők is elkövetnek. Ezek a hibák akkor bukkannak fel, amikor szem elől veszítjük a drámamentes, integrált szemléletű céljainkat. Ha ezeket szem előtt tudjuk tartani, elkerülhetjük a hibákat, vagy irányt válthatunk, amikor nem a helyes úton indulunk el.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Azért gondoltam rá, hogy bemutatom Nektek ezt a részt, mert szerintem ez a lista tökéletesen bemutatja számunkra, hogy Daniel és Tina érti a dolgát és tisztában vannak azzal, hogy mennyire kemény dolog szülőnek lenni.
A Drámamentes fegyelmezés című könyv ezen része nem túl hosszú, ezért csak felsorolásként mutatok be Nektek a hibákat. Mindegyikről röviden kifejtik a véleményüket a szerzők, érdeme elolvasni.
Húsz fegyelmezési hiba:
- A fegyelmezésünk a tanítás helyett a büntetésből indul ki.
- Azt hisszük, hogy ha fegyelmezünk, akkor nem lehetünk kedvesek és gondoskodók.
- A következetességet összetévesztjük a merevséggel.
- Túl sokat beszélünk.
- Túlságosan a viselkedésre összpontosítunk, és nem figyelünk eléggé a viselkedés hátterében lévő miértre.
- Megfeledkezünk arról, hogy hogyan mondjuk, amit mondunk.
- Azt közöljük a gyermekünkkel, hogy nem lenne szabad erős vagy negatív érzékeseket tapasztalnia.
- Túlreagáljuk a helyzetet, ezért a gyermekeink a mi túlzó reakciónkra összepontosítják a figyelmüket, nem a saját tetteikre.
- Kihagyjuk a rendezést.
- Megmondjuk a magunkét egy érzelmileg heves, reaktív pillanatban, majd rájövünk, hogy túlreagáltuk a dolgot.
- Elfelejtjük, hogy a gyermekeinknek olykor talán szükségük van a segítségünkre ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzanak, vagy megnyugtassák magukat.
- Fegyelmezés közben tekintetbe vesszük mások jelenlétét.
- Hatalmi harcok csapdájába esünk.
- Szokásoktól és érzésektől vezérelve fegyelmezünk ahelyett, hogy az adott pillanatnak és a gyermek egyéniségének megfelelően reagálnánk.
- Zavarba hozzuk a gyermekeinket azzal, hogy másik előtt szidjuk le őket.
- A legrosszabbat feltételezzük, mielőtt a gyermek egyáltalán lehetőséget kapna a magyarázatra.
- Elutasítjuk a gyermekünk tapasztalatát.
- Túl sokat várunk el.
- „Szakértőkre” hallgatunk az ösztöneink helyett.
- Túl szigorúak vagyunk magunkkal.
Elég komoly lista! Sajnos elég sok ponton magamra ismertem. Viszont azt szeretném kiemelni, hogy szerintem nem szabad elvesznünk azokban a gondolatokban, amiket rosszul csinálunk szülőként. Nyilván van idő az önvizsgálatra, de nem jó irány, ha mindig a rosszra fókuszálunk. Az a tapasztalatom, hogy a magyar szülők körében az önmagunk ostorozása túlságosan is könnyen megy. Legtöbbször csak az elszúrt dolgokra emlékszünk.
Daniel és Tina célja sem az, hogy elvegye a kedvünket ezzel az elég hosszú és részletes listával, hanem arra biztatnak bennünket, hogy gondolkozzunk józan ésszel és törekedjünk a megfontoltságra és az elmetudatosságra. Nem egyszerű feladat!
Az egész egy nagy labirintushoz hasonlít, ahol igyekszünk megtalálni a helyes utat, de néha falba ütközünk. Ekkor sincs semmi gond. Hiszen, ha felismerjük, hogy ez a rossz irány, akkor még van lehetőségünk visszafordulni és megkeresni a kiutat.
Ezzel befejeztük Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés című könyvet. Legközelebb a szerzőpáros újabb írásával fogunk foglalkozni az Igenközpontú nevelés című könyvvel. Tarts velem továbbra is!
Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz a fent leírtakról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés című könyv További segédanyagok című részében olvasható.