A mindennapjaink problémája, hogy a gyerekek túl sok időt töltenek a képernyők előtt. Ezért Gary Chapman és Arlene Pellicane megírták a Netfüggő gyerekek című könyvet. Nem azért, hogy teljesen megtiltsák a digitális eszközök használatát, hanem abban szeretnének segíteni, hogy a szülők hogyan tudják megteremteni az egyensúlyt a való világ és a virtuális világ között. Erről a korábbi írásomban olvashattok. Most arról lesz szó, hogy a képernyők uralta világ milyen hamis és irányított. A szerzők szerint így nem lehet normális kapcsolatokat kialakítani, illetve túl sok időt vesz el a valódi kapcsolatoktól. Mit tehetünk?
Kapcsolati készségek fejlesztése
A valóság nem így működik
„A folyamatosan változó, szórakoztató, érdekfeszítő, jutalmazó virtuális világ nem készíti fel gyermekeinket arra, hogy a valóságos világban is megállják a helyüket.” /Gary Chapman/
A Netfüggő gyerekek című könyvből megtudhatjuk, hogy a túl sok képernyő előtt töltött ide nem segít elsajátítani olyan alapvető ismereteket, ami az életvezetéshez kell, illetve olyan hamis képet fest a világról, ami káros a gyerekekre. Nem tanulnak meg várni, nem tudják kezelni a kudarcot, azonnali jutalomra számítanak, és nem tanulják meg az alapvető szociális készségeket használni.
„A gyerekek mindent tudnak a videójátékokról, a rajzfilmekről és a legújabb alkalmazásokról, de szinte semmit sem tudnak arról, hogy mi kell az erős jellemhez. … Nincs „erényalkalmazás”, amelyet letölthetnénk gyermekünk szívébe és értelmébe.” /Gary Chapman/
Gary Chapman és Arlene Pellicane összegyűjtöttek nekünk öt olyan készséget, amelyek elsajátítása szükséges ahhoz, hogy a gyermekünk sikeres felnőtt legyen és tudjon jó kapcsolatokat kialakítani. Ezek a szeretet, a hála, a haragkezelés, a bocsánatkérés és a figyelem.
Ezek mind olyan készségek, amik nem velünk született tulajdonságok. Ezeket tanulni és gyakorolni kell. A legjobb gyakorlóterep pedig a család, emelik ki a szerzők. A virtuális világban nem lehet ezeket a készségeket elsajátítani. A Netfüggő gyerekek következő öt fejezetében a fejlesztési stratégiákról van szó részletes. Én most csak röviden térek ki mindegyikre.
Érzelmi kötődés, szeretet
„Ironikus, hogy azok az elektronikus eszközök, amelyek összekapcsolnak a világ túlsó felén élő ismerőseinkkel, egyszersmind elválasztanak azoktól, akik mindössze egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.” /Gary Chapman/
A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a családtagok fizikailag közel vannak egymáshoz, viszont, ha mindenki nyomkodja, nézi a saját kütyüjét, akkor érzelmileg nagyon messze vannak egymástól. A digitális eszközök elveszik az időt a boldog, meghitt és szeretetteljes családi pillanatoktól. Gary Chapman és Arlene Pellicane arra biztatják a szülőket, hogy ne hagyják ezt! Tegyenek ellene! Legyenek felelős szülők, akik megteremtik a lehetőségeket az ilyen képernyőmentes időszakoknak.
A szociális média lehetőséget ad a kapcsolattartásra, viszont, ha a gyerekeknek nincsenek igaz barátai, és valódi emberi kapcsolatai, akkor sokat veszítenek, és nem tanulja meg a normális kapcsolati készségeket.
Hála, megbecsülés
A virtuális világban a dolgok azonnal, egy gombnyomásra történnek. A kutatók tapasztalatai alapján a gyerekek így nem tanulnak meg várni, késleltetni igényeiket. Ezenkívül nem tanulnak meg belegondolni abba, hogy a dolgok nem maguktól érthetődnek, hogy azért valaki megdolgozott, vagy erőfeszítéseket tett. A szerzőpáros arra hívja fel a figyelmet, hogy a köszönöm, a hála és a megbecsülés megtanításával olyan készséget sajátítanak el a gyermekek, ami által megtanulják értékelni egymást, az elvégzett munkát és a világban lévő javakat.
„Mindennap keressünk okot arra, hogy köszönetet mondjunk társunknak vagy gyerekeinknek. … Ha a hála életformává válik a családunkban, gyermekeink úgy nőnek fel, hogy megtanulják értékelni mindazt, amit mások értük tesznek.” /Gary Chapman/
Haragkezelés
A helyes indulatkezelésről már volt szó Gary Chapman két korábbi könyvében: Gyerekekre hangolva, Kamaszokra hangolva. A Netfüggő gyerekek című könyvben hasonló tanácsokkal találkozhatunk, kiegészítve a durva videójátékok okozta erőszakkal, illetve az interneten keresztüli zaklatással.
„Neveljük gyermekeinket arra, hogy a való életben tanuljanak meg a haragjukkal bánni, ne a képernyőn keresztül adják ki magukból indulataikat.” /Gary Chapman/
Gary Chapman és szerzőtársa elsősorban a szülői mintára hívják fel a figyelmet. A gyerekek sokat tanulnak a szüleik jó vagy rossz indulatkezelési eszközeikből. Ezért érdemes ezekre odafigyelni, és ha szükséges fejlődni és leszokni a káros mintákról.
„A szülők gyakran csak akkor gondolkoznak el saját haragkezelési szokásaikon, amikor gyermekük haragjával szembesülnek. A gyerekek viselkedése többnyire azt tükrözi, amit szüleitől tanultak.” /Gary Chapman/
Bocsánatkérés
Gary Chapman és Arlene Pellicane szerint az online bocsi, vagy az sms, nem elég. Ezek csak könnyű megoldások, amik segítenek megmenekülni a kellemetlen helyzetektől. Azt tanácsolják, hogy ne spóroljuk meg a fontos tapasztalatokat mi magunk sem, és gyerekeinket is a szemtől szembe bocsánatkérésre tanítsuk meg.
„A gyerekeknek a való világban is meg kell tanulniuk bocsánatot kérni. A tanulás legjobb módja, ha erre mintát kapnak a családban.” /Gary Chapman/
A Netfüggő gyerekek című könyvben találhatunk egy öt pontból álló listát a bocsánatkérés legfontosabb kérdéseiről. Ezeknek a tudatosítása segíthet a bocsánatkérés gyakorlásában.
- Vállaljuk a felelősséget!
- Tetteink hatással vannak másokra
- Az életben vannak játékszabályok
- A bocsánatkérés helyreállítja a barátságot
- A bocsánat kérés öt nyelve
Az egyes pontokról részletesebben a könyv Hatodik fejezetében olvashattok, ezenkívül Gary Chapman-nek készült egy külön könyve, ami a bocsánatkéréssel foglalkozik: A bocsánatkérés 5 nyelve. Én személy szerint még nem olvastam, de már beszereztem és minél előbb szeretnék sort keríteni rá.
Figyelem
A digitális eszközök által nyújtott információáradat nem segít abban, hogy a gyerekek megtanuljanak összpontosítani. A vizuális ingerek elképesztő sebességgel váltják egymást. A reklámok előugranak és villognak. Egy internetes böngészés során rengeteg személyre szabott hirdetéssel találkozhatunk, ami arra csábít, hogy lépjünk tovább és tovább.
„Elgondolkodtunk már azon, hogy gyermekünk milyen hosszan képes megbűvölten ülni a képernyő előtt, de ha lecke vagy más feladat kerül sorra, alig pár percig tud figyelni? A képernyő és különösen az internet növekvő jelenléte mindennapjainkba alaposan átformálta figyelmünket.” /Gary Chapman/
A képernyő izgalmas. A képernyőn azonnal teljesül a kívánság. A képernyő azonnali jutalmat kínál, emelik ki a szerzők. Nehéz ezzel versenyezni. A kutatók szerint a képernyők előtt töltött idő nagyban összefügg a figyelemzavarral.
A Netfüggő gyerekek című könyvben olyan tanácsokat olvashatunk, amik segíthetnek a gyermekünk koncentráció képességét növelni és a figyelmét összpontosítani. A szerzők szerint ezek olyan készségek, amik elengedhetetlenek az életben való sikerességhez.
„Digitális korunkban minden a figyelmünkért verseng. … Felnőttnek és gyerekeknek egyaránt meg kell tanulniuk, hogy a fontos dolgokra figyeljenek.” /Gary Chapman/
A következő részben a képernyőidő különböző aspektusairól írok Neked! Tarts velem, hogy Gary Chapman és Arlene Pellicane további gondolatait bemutathassam Neked!
Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz ezekről a kapcsolati készségekről! Szerinted is fejleszthető ez az öt terület otthon?
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Gary Chapman és Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek című könyv Második, Harmadik, Negyedik, Ötödik, Hatodik és Hetedik fejezetében olvasható.