Gary Chapman és Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek című könyv végére értünk. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. A digitális eszközök használatával kapcsolatosan sok tanáccsal megismerkedtünk már. A könyv utolsó három fejezetében a szülői tekintélyről, az egyedülálló szülők speciális helyzetéről és a szülők kütyühasználatáról van szó. Három fontos kérdés, amiről érdemes gondolkodni.
A képernyőidő és a szülő-gyerek kapcsolat
A képernyőidő és a szülői tekintély
„A nevelés nem az a terület, ahol bárkinek is átadhatnánk a felelősséget.” /Gary Chapman/
Gary Chapman és Arlene Pellicane tapasztalata szerint az utóbbi időkben a szülők tekintélye romlott a gyerekek szemében, és nem azért, mert a mai gyerekek mások, hanem azért, mert a szülők önként mondanak le a neveléssel kapcsolatos tekintélyükről. Félnek, nem akarnak konfrontálódni. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy ez nem pozitív és nem a gyerekük barátjának kell lenniük a szülőknek, hanem olyan személyeknek, akik utat mutatnak nekik az életben.
A Netfüggő gyerekek című könyvben elolvashatjuk, hogy a technika fejlődésével elérkezett az a kor, amikor sokszor a gyerekek többet tudnak az új kütyükről, mint a szüleik. Viszont a szülők tekintélyére nagy szükség van, hogy a határokat megszabják. Jelöljünk ki képernyőmentes zónákat, alakítsunk ki családi médiaszabályokat és vezessünk be új szokásokat, hogyha szükség van rá, emelik ki a szerzők.
„Ne féljünk népszerűtlen döntéseket hozni gyermekünk érdekében. … Nem maradhatunk le miközben gyermekeink egyedül kelnek útra a képernyők gyorsan változó világában. Szülői útmutatás nélkül a Google ad majd választ életük nagy kérdéseire.” /Gary Chapman/
A képernyőidő és az egyedülálló szülő
Talán már megszokhattuk, hogy Gary Chapman könyveiben mindig szentel egy külön fejezetet az egyedülálló szülők speciális helyzetének. A Netfüggő gyerekek című könyvben sincs ez másképpen.
Az elvált szülők gyermekei általában bizonytalan érzelmi állapotban vannak, és a digitális eszközök által nyújtott virtuális világ menedék lehet számukra. Sajnos ez nem megoldás a problémájukra.
„A képernyőidő gátolja a kommunikációt, és késlelteti a gyógyulás folyamatát, mert a gyermek nem szán elég időt a gyászra. A digitális figyelemelterelés miatt nem érzi a fájdalmat, és a félelem, a harag, a szorongás talán csak évekkel később kerül felszínre.” /Gary Chapman/
Az egyedülálló szülők számára nehéz egyedül szabályokat hozni és azokat betartatni. Ezenkívül a különélő szülő egyedi szabályai is megnehezítik a helyzetet. A szerzők azt tanácsolják, hogy a szülők próbáljanak meg valamiféle egyességre jutni, hogy a gyermek számára tiszták legyenek a közös szabályok.
A képernyőidő és ön
A Netfüggő gyerekek című könyv utolsó fejezete a szülők képernyő előtt töltött idejéről szól. Hiszen ezen a területen nekünk, szülőknek is komoly önvizsgálatra van szükségünk. Bennem komoly elhatározások születtek az itt olvasottak alapján.
„Nemcsak gyermekeink napirendjével van dolgunk, a saját időbeosztásunkra is oda kell figyelnünk. Vajon mi hány órát tévézünk naponta? Mennyi időt töltünk internetezéssel?” /Gary Chapman/
A szerzőpáros kiemeli számunkra, hogy szülőként minta vagyunk gyermekünknek. Azt, hogy mi magunk mennyit nyomkodjuk egy nap a telefonunkat, vagy mennyit böngészünk az interneten, vagy a Facebook-on, sokkal inkább tanulságos gyermekünk számára, mint az, hogy milyen szabályokat fogalmazunk meg a médiahasználattal kapcsolatosan. A Netfüggő gyerekek című könyv Tizennegyedik fejezetében digitális nyugalomnapokról és szülőknek szóló ajánlásokról olvashatunk
Ezzel befejeztük Gary Chapman és Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek című könyvet. A következőkben Gary Chapman: A jól működő család 5 jellemzője című könyvével megyünk tovább. Tarts velem továbbra is!
A hozzászólásokban szívesen fogadom a véleményedet a fenti témákkal kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Gary Chapman és Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek című könyv Tizenkettedik, Tizenharmadik és Tizennegyedik fejezetében olvasható.
<6div>