Haladunk tovább a gyerekneveléssel kapcsolatos határok tíz törvényével, amit a Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend: Gyerekhatárok című könyvben találhatunk. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Egy dacos gyereket együttműködésre sarkallni lehetetlen küldetésnek tűnik. A proaktivitás törvénye ebben a témában próbál meg segíteni.
A proaktivitás törvénye
Megbirkózni a kudarc érzésével
A gyerekek hajlamosak kerülni a csalódást és a kudarc élményét, pedig, ha képes lennének ezekkel szembenézni, akkor képesek lennének fejlődni és megtapasztalnák saját erejüket.
A Gyerekhatárok című könyvben arról olvashatunk, hogy a dühöngés, a nyafogás és az indulatkitörések a nehézségekre adott éretlen reakciók. Így nehéz megoldást találni a problémára.
A szerzők szerint az érett hozzáállás a probléma azonosításától a megoldásáig terjed. Nem elég csak ellenkezni, ez még csak az azonosítás.
„Ha segíteni szeretnénk neki ebben, használjuk fel tiltakozó reakcióit. Érezzünk együtt haragjával vagy csalódottságával, de tudassuk vele, hogy a probléma csak akkor szűnik meg, ha ő maga tesz valamit a megoldás érdekében.” /Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend/
Az egészséges határokhoz szükséges készségek
Henry Cloud és John Townsend összegyűjtöttek nekünk hét olyan készséget, amik segítségével megtaníthatjuk gyermekünknek a proaktivitás törvényét:
- Indulatos reakció helyett türelem
- Megfigyelés
- Tágabb perspektíva
- Problémamegoldás
- Valóság
- Kezdeményezés
- Mások
Mindegyikben az a közös, hogy önuralomra és az indulatok kordában tartására helyezik a hangsúlyt. Részletesebben a könyvben olvashattok róluk.
A tiltakozás szükséges, de nem elégséges
A Gyerekhatárok című könyvben egy nagyon fontos összefüggésre hívják fel a figyelmet a szerzők. Véleményük szerint nem szabad lebecsülünk az ellenkezés jelentőségét egy gyerek életében.
„A tiltakozás nem rossz dolog, sőt kifejezetten szükség van rá a túlélés és a fejlődés szempontjából. A gyermeknek meg kell tanulnia tiltakozni az ellen, amit nem szeret, amit rossznak tart vagy amitől fél.” /Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend/
Ahogy fent is írtam már ez a képesség segít a probléma azonosításában, de nem segít megoldani azt. Vagyis szükséges hozzávaló, de nem elégséges. Ezt ne felejtsük el, amikor gyermekünk legközelebb hisztizik nekünk.
„Az a gyermek, aki sohasem lép túl a reagáló hozzáálláson, felnőve áldozatként fog tekinteni önmagára. … Nem ismeri fel, hogy szabadon dönthet. … Küzdelmeit és problémáit mindig valamilyen külső tényezőre vezeti vissza ahelyett, hogy önmagában keresné az okot.” /Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend/
A könyv következő fejezetében az irigység törvényéről írnak a szerzők! Tarts velem, hogy megismerd Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend gondolatait ebben a témában!
Ha megfogott a proaktivitás témája, kérlek írd meg egy hozzászólásban a véleményedet!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend: Gyerekhatárok című könyv Tizedik fejezetében olvasható.