Kell a gyereknek a korlát – Szabad hibázni

Jan-Uwe Rogge Németország egyik legnépszerűbb nevelési szakembere. Könyvei külföldön nagy sikereket ért el. Számtalan szülőnek nyújtottak már segítséget a gyereknevelésben. A Kell a gyereknek a korlát című könyv nem az egyetlen írása, amit lefordítottak magyarra. Itt találod a szerző többi a könyvét. A korlátok jelentőségéről és használatáról a korábbi írásomban olvashattok. Az eddig lefektetett alapelvek után a tökéletes szülő illúziójáról ír a szerző a következő fejezetben. 

Jogunk van hibákat elkövetni

 

A felnőttek is tanulhatnak a gyerekektől

A szerző gyerekektől is kap levelet, akik a könyvében olvasható tanácsokra reagálnak. A legtöbben azt írták, hogy zavarja őket, hogy a szüleik mindent olyan tragikusnak látnak, mindent tökéletesen akarnak csinálni. Pedig ezt senki sem várja el tőlük. (Hacsak nem ők saját maguktól, vagy engednek a külső nyomásnak.)

„Semmi bajuk a szüleikkel, hacsak az nem, hogy mindenben a tökéletességre törekszenek.” /Jan-Uwe Rogge/

Jan-Uwe Rogge szerint a szülőknek van mit tanulniuk a gyerekektől, akik spontán módon cselekednek, mernek lazák lenni, és lázadni. A gyerekek nem csak tanoncok, hanem tanítómesterek is, írja a szerző.

„Jó lenne, ha a szülők a soha el nem érhető tökéletesség hajszolása helyett inkább vennék maguknak a bátorságot, hogy tökéletlenek legyenek, merjenek hibázni, ahogy minden ember hibázik.” /Jan-Uwe Rogge/

kép: Pixabay

A hibázás művészete

„Elismerem: néha súlyos keresztnek tűnik a gyereknevelés. … Az apák, anyák, nevelők a jelek szerint sohasem elégedettek a saját nevelési módszereikkel. Nehéz feladat korlátozniuk a gyereket, de még nehezebb viselniük a következményeket, a legnehezebb viszont megküzdeni a saját érzéseikkel, amelyeket ezek a következmények váltanak ki belőlük.” /Jan-Uwe Rogge/

Úgy érzem, hogy a szívemből szólt a szerző, amikor ezeket a mondatokat leírta. Látszik rajta, hogy tudja, hogy miről beszél. Következetesnek lenni, betartatni a korábban megbeszélt szabályok és határokat kijelölni nem túl hálás feladat. „Aki korlátokat állít, aki következetes, az ne várja, hogy szeressék érte.”/ Jan-Uwe Rogge/

Minden család és minden gyerek más. Nincsenek tuti biztos receptek, amikkel bármi megoldható. Gyereket nevelni nehéz és sokszor váratlan helyzetek szül. Aki nem törekszik a tökéletességre, az mer hibázni, mer kipróbálni valami újat, valami váratlant. Minden szülő örülne neki, ha lenne egy iránytű, ami mindig utat mutat. De sajnos ilyen iránytű nincsen. Le kell számolni a tökéletes megoldás illúziójával. Erre hívja a szerző a nevelőket.

„Ezért nem léteznek száz százalékig „tökéletes” pedagógiai módszerek, csak olyanok, amelyek az adott gyerek adott életkori sajátosságaihoz illenek.” /Jan-Uwe Rogge/

Tilalomfák és megkerülések

A fejezet további részében a gyerekkor különböző fegyelmezési helyzeteire tér ki a szerző és ezekkel kapcsolatosan látja el tanácsokkal az olvasókat. Érdemes elolvasni őket!

          • ütés és harapás
          • csúnya beszéd
          • dacolás
          • dühromok
          • hazugság
          • lopás

Ezeken a témákon kívül további praktikákkal is találkozhatunk még a könyvben. Olyanokkal, mint hogy hogyan érjük el, hogy a gyerek meghallja, amit kérünk tőle, hogyan fogalmazzuk meg üzeneteinket, mit tegyünk, ha nem veszi komolyan stb.

kép: Pixabay

 

Következetesség és büntetés

A Kell a gyereknek a korlát című könyvből meg tudhatjuk, hogy ha nem tesszük meg szülőként a kellő lépéseket, akkor a gyerek kiköveteli magának, hogy a korlátok. Hogyan? Engedetlenkedéssel. Eléggé elgondolkodtató szavak ezek. Felesleges a lelkére beszélni írja a szerző, cselekedni kell. Nem mindegy viszont, hogy hogyan.

Jan-Uwe Rogge mindenféleképpen elhatárolódik a szigorú büntetésektől. Szerinte ez nem változtatja meg a gyerek magatartását. Bár úgy tűnik, hogy ezek a megoldások rövidtávon hatásosak. Viszont ez csak felszínes siker. A gyermek elfenekeléséről ironikusan ír a szerző. Szerinte, aki ezt megteszi „azzal bizonyítja legjobban a maga nevelői érettségét.” /Jan-Uwe Rogge/

Mit akkor tehát a megoldás? Mi lehet a büntetés alternatívája? Következmények. Olyan következmények, amiket előre tisztázunk és következetesen betartjuk őket.

„A következmények módszere a kölcsönös tiszteletre épít, attól várja a megoldást, hogy a gyerek belátja, mi a helyes. … Nem bűnről és bűnhődésről van itt szó, hanem olyan partneri kapcsolatról gyerek és felnőtt között, amely szabadságot és a mindkét felet megillető emberi méltóságot nem téveszti össze sem a szabadossággal, sem az egyenlősdivel.” /Jan-Uwe Rogge/

A helyes következmények kilátásba helyezéséről és egyéb praktikákról bővebben a Kell a gyereknek a korlát című könyv második fejezetében olvashattok. Hasznos tanácsokat és elveket találhatunk itt.

A témával kapcsolatosan szeretném figyelmetekbe ajánlani Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés című könyvét. Ezt a könyvet bemutattam már Nektek az Anyacipő oldalon. A büntetés helyett alkalmazható egyéb fegyelmezési eszközökről és módszerekről szól ez a könyv. Nekem az egyik személyes kedvencem a gyereknevelésről szóló könyvek közül. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

A következő részben a korlátok védelmet adó szerepéről írok majd nektek! Tarts velem, hogy Jan-Uwe Rogge gondolatait bemutathassam neked!

Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz a fent felsorolt nevelési elvekről! Mennyire tudod elfogadni önmagad tökéletlenségét?

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek korlát című könyv Második fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük