Kell a gyereknek a korlát – Védelem, tér és idő

Haladunk tovább Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. A kialakított szabályok és korlátok sok szempontból tudják segíteni a gyereknevelést. Hiszen olyan védelmet, teret és időt ad a gyereknek, amire szükséges van. 

A korlát védelmet, teret és időt ad a gyereknek

 

A korlát védelmet nyújt

Amikor a korlátokra gondolunk, valószínűleg valami olyan dologra gondolunk, amit nem szeretünk, ami nem enged meg valamit. Pedig a korlát védelmet is nyújt. Behatárolja azokat a körülményeket, amik segítik a gyermeket a helyes fejlődésben és a kibontakozásban. Viszont nem mindegy, hogy hol húzzuk meg ezeket a határokat. Az sem jó, ha túl szűkre szabjuk a teret és az időt, és az sem ha teljesen elengedjük a gyeplőt. Az első bejegyzésben már írtam róla, hogy a szerző szerint egyik véglet sem megfelelő.

„Ha szűkre szabjuk az időt, ha minden percet betáblázunk, akkor lélegzethez is alig jut a gyerek. Ám ha ellenkezőleg: tengernyi időt hagyunk neki, akkor … csak elvesztegeti az idejét. Itt is meg kell találni egyensúlyt.” /Jan-Uwe Rogge/

kép: Pixabay

 

Kényeztetés

„A mértéktelenül kényeztető szülő életképtelenné teszi a gyereket, ha megakadályozza, hogy az a saját bőrén szerezzen tapasztalatokat – akár fájdalmasakat is. … A gyereknek valóban szüksége van védelemre és támogatásra, de csak a korának és fejlettségi fokának megfelelő mértékben.” /Jan-Uwe Rogge/

A túlzott kényeztetés sok veszélyt rejteget a jövőre nézni. Sajnos legtöbbször ezek a gyerekek az egyik legnehezebben kezelhetőek bármelyik közösségben írja Jan-Uwe Rogge. Ilyenkor fel kellene ismernünk, hogy ez nem a gyerek hibája. Hanem a szülőnek kellett volna megfelelő módon fellépnie, akkor amikor szükség lett volna rá. Hiszen a gyerkőc ilyen kirívó viselkedése „kétségbeesett tapogatózás valamely biztos pont, iránytű, értelmes cél és emberi kapocs után.” /Jan-Uwe Rogge/ Az elkényeztetés témájával kapcsolatos meglátásait a szerzőnek részletesebben el tudjátok olvasni a könyvben.

Bátorítás

Jan-Uwe Rogge szeretné ha külön kezelnénk a dicséret és a bátorítás szavak jelentését. Szerinte a dicséret inkább a személyiséget jutalmazza, a bátorítás pedig a már meglévő képességekre épít úgy, hogy közben nem ró extra elvárásokat a gyerekre.

„A bátorítás hatalmas erő, amely nemcsak hogy fokozza a gyerek önbecsülését, de abban is segít, hogy higgyen önmagában, legyőzhesse frusztrációit, elfogadja kudarcait, és legyen mersze az újrakezdéshez.” /Jan-Uwe Rogge/

Persze a dicsérő szavak még egyetlen gyereknek sem ártotta, ismerje el a szerző. Viszont próbáljunk meg inkább bátorítani, mint dicsérni. Ahhoz, hogy magunk is belássuk a kettő közötti különbséget, érdemes elolvasni a Kell a gyereknek a korlát című könyv megfelelő részét.

kép: Pixabay

 

Szertartások

A mindennapokban visszatérő momentumok szintén olyan határok, amit biztonságot nyújtanak. A gyermek tudja, hogy mire számíthat, mi fog történni. Ha jobban belegondolunk, akkor rengeteg ilyen visszatérő rítus van a hétköznapokban, amiket optimálisan és rugalmasan megkoreografálhatunk előre. Például a reggeli indulás, vacsora, fürdetés, esti elcsendesedés. Ezekkel meghitt és biztonságos környezetet adhatunk gyermekünknek, és segít nekünk is hatékonyabban, kevesebb veszekedéssel végigmenni a lépéseken.

„Ha a cél maga az út, és az út járás közben alakul ki, akkor a rítus az utat szegélyező és támaszt nyújtó mellvéd. … Az egyértelmű és világos szertartások, amelyek a fejlődés és az élet szerves részei, erőt adnak az embernek, tartalmasabb és értelmesebb élethez segítik hozzá.” /Jan-Uwe Rogge/

 

Állítsunk korlátokat, neveljünk következetesen. Ezzel a témával folytatjuk legközelebb. Tarts velem!

Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy mit gondolsz a biztonságot és védelmet adó keretekről!

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek korlát című könyv Harmadik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük