Segítség, akaratos a gyerekem! – Figyeleméhség és hatalomvágy

Haladunk tovább Kevin Leman: Segítség, akaratos a gyerekem! című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Már írt nekünk arról a szerző, hogy a gyerekek azért válnak basáskodóvá, mert megéri nekik, mert ezzel elérik a céljukat. A következő fejezetekben Kevin Leman ennél továbbmegy és a viselkedés célirányos természetének elméletével támasztja alá korábbi állításait.

Miért rosszalkodnak a gyerekek?

 

Mire tanítjuk gyermekeinket?

„Na és kinek köszönhető mindez? Természetesen a szülőnek, aki megingott és következetlenül viselkedett. Először nemet mondott, majd meggondolta magát, és igen lett belőle. A gyerek pedig … kitanulta, hogy ha elég hosszan folytat egy nem kívánatos magatartást, akkor eléri célját. … Más szóval mi, szülők pontosan azt kapjuk, amire befizettünk. Ha gyermeke hatalmaskodó, arra bizony Ön tanította meg.” /Kevin Leman/

Kevin Leman tehát nem kertel, ha felelősségvonásról van szó. De ezzel nem el akarja venni a szülők kedvét, hanem fel szeretné nyitni a szemüket, hogy észrevegyék, hogy a gyerek basáskodó viselkedése csak úgy változtatható meg, ha teljesen új stratégiával próbálják meg kezelni a hatalmi harcokat.

„A jó hír ugyanakkor, hogy amire rászoktunk, arról le is szokhatunk.” /Kevin Leman/

A Segítség, akaratos a gyerekem! című könyvben négy jelenetet mutat be nekünk a szerző, amik akár „rosszul” is elsülhetnek. De a történetek újrajátszásával Kevin Leman demonstrálja számunkra, hogy hogyan működnek az új stratégiák a gyakorlatban. Ezzel arra biztat bennünket, hogy higgyük el van másik út!

kép: Pixabay

 

A helytelen magatartás céljai

Rudolf Dreikurs híres pszichológus négy, egymásra épülő indítékot ismert fel a gyerekek helytelen viselkedésével kapcsolatosan:

        1. figyelemfelkeltés
        2. hatalomszerzés
        3. bosszúállás
        4. rezignáltság

„A legfontosabb, amivel a szülőknek tisztában kell lenniük, hogy ha nem töltik be gyermekük figyeleméhségét, akkor a gyerek tovább lép a hatalomszerzés fázisába, és így tovább…” /Kevin Leman/

A Segítség, akaratos a gyerekem! című könyvben mind a négy lépcsővel megismerkedhetünk röviden, hogy tisztába legyünk a viselkedés célirányos természetének elméletével. Kevin Leman az első kettő szinttel részletesebben is foglalkozik, hiszen szerinte a további indítékok gyakran már csak szakember bevonásával orvosolhatóak.

A figyeleméhes gyerek

„Minden gyerek figyeleméhes, és így vagy úgy, de mindannyiukat hajtja a vágy, hogy a környezetük odafigyeljen rájuk.” /Kevin Leman/

A szerző szerint nagy különbség van a között, hogy egy gyermeknek természetes figyelemvágya van vagy figyelemhajhász. A fenti elmélet szerint, ha nem reagálunk helyesen a figyeleméhségre, akkor könnyen hatalomvággyá alakulhat. Ezért nagyon fontos, hogy megértsük a figyelemhajhász viselkedés motivációit és indítékait.

A figyelemhajhász gyerekek életmottója az, hogy Csak akkor érek valamit, ha figyelmet kapok. És ez a mottó annyira erős benne, hogy folyton arra törekszik, hogy mindenki rá figyeljen, és ehhez többféle eszközt is bevett, emeli ki Kevin Leman.

„A gyerekekben hamar rögzülnek az efféle viselkedésminták, és minél előbb kezelésbe veszi a káros mintát, annál jobb.” /Kevin Leman/

Mit tehetünk? A szerző gyakorlatiasan, pontokba szedve és érthetően összefoglalja nekünk könyvében, hogy mi lehet a megoldás, röviden pedig így ír róla:

„A szülői törődés azt jelenti, hogy kikéri gyermeke véleményét, megnyeri együttműködését, és hagyja, hogy ő is kivegye a részét a családi életből – még mielőtt bármit is tenni azért, hogy felkeltse az Ön figyelmét.” /Kevin Leman/

Hatalomvágy vagy eltökéltség?

Nem szabad összetéveszteni a természetes figyelemvágyat a figyelemhajhász viselkedéssel, ugyanúgy különbséget kell tenni a hatalomvágy és a célra törés között, emeli ki a szerző.

Kevin Leman szerint érdemes megfigyelni a gyermek magatartását a különböző élethelyzetekben, és könnyen rájöhetünk, hogy eltökélt vagy hataloméhes gyermekkel van dolgunk. Hiszen a hatalomvágy annyira erős érzés, hogy szinte minden területen megjelenik, míg az eltökéltség valószínűleg csak bizonyos szituációkban jellemző a gyermekünkre.

„A hatalom utáni sóvárgás olyan, mintha folyamatosan szomjazna az ember, és a világ minden itala kevés lenne, hogy oltsa a szomjúságát.” /Kevin Leman/

A Segítség, akaratos a gyerekem! című könyvben elolvashatjuk, hogy a nagy hatalmú gyerekek kétségbeesetten küzdenek, folyton erőpróbának teszik ki szüleiket, és mindig igyekeznek felülkerekedni.

kép: Pixabay

 

Kevin Leman azt tanácsolja a szülőknek, hogy ne menjenek bele ezekbe a játszmákba. Nem kihátrálást tanácsol, hanem elkerülést. A várható viselkedés tudatában inkább kerüljük el a vihart.

„Erős akaratú gyermekét megkímélheti a hatalmi játszmák csapdájától, ha érzelmi-indulati reakció helyett átgondolt és higgadt hozzáállással igyekszik kezelni a problémás helyzeteket.” /Kevin Leman/

A szerző szerint a hatalmaskodás hatalmaskodást szül. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy elkerüljük az összetűzéseket. Fontos, hogy ne zsigerből reagáljunk! Értsük meg, hogy a basáskodó viselkedés mögött egy olyan gyerek áll, aki nem kapott kellő figyelmet, így erővel próbálják megszerezni azt. A folytonos csatározás helyett fordítsunk időt és energiat a kapcsolat építésére.

„Tartsa észben, hogy Ön az a központi tápegység, amelyből gyermeke hatalma táplálkozik. Szóval ahhoz, hogy ne tengjen túl benne a feszültség, Önnek is vissza kell vennie belőle.” /Kevin Leman/

 

A következő alkalommal a szülők múltjáról és a gyerekek jövőjéről lesz szó. Tartsatok velem!

A hozzászólásokban szívesen fogadom a véleményedet a rosszalkodás indítékairól! Egyetértesz azzal, hogy a gyerekek sokszor azért viselkednek rosszul, mert több figyelmet akarnak?

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Kevin Leman: Segítség, akaratos a gyerekem! című könyv Nyolcadik, Kilencedik, Tizedik és Tizenegyedik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük