A gyerek szükségleteire adott válaszok
A melegszívű fegyelmezés alapfilozófiája
„Az én fegyelmezési filozófiám hármas alapja a Kormányzó-Kertész-Kalauz megközelítés. Ez a szülői beavatkozás három, egymásra épülő fázisa: három olyan szerep, amelyek segítségével megfelelő módon reagálhatunk bármely kényes fegyelmezési helyzetre.” /Kim John Payne/
Payne könyvében a Kormányzó, Kertész és Kalauz szerepelmélet köré fűzi tanácsait. Szerinte mindháromnak meg van a helye és munkája a gyerekek életében. Ezekek a szerepek alkalmazása nem a gyerek életkorától függnek elsősorban, sokkal inkább a szükségleteire adott válaszokat határozzák meg őket.
A szerző szerint lehet, hogy a gyerek már kora szerint érettnek kellene lenni a kalauzi segítségre, de ha belátjuk, hogy nem képes betartani az általunk megszabott szabályokat, amikben korábban megegyeztünk. Akkor ebben az esetben ne féljünk a Kormányzó szerephez nyúlni. „A gyereket „vissza kell küldeni az alaptáborba”, ahol majd a Kormányzó segít neki.” /Kim John Payne/ Sajnos ezzel a lépéssel nem leszünk valami népszerűek a gyerekünk szemében. Viszont biztos alapokat teremthetünk.
„Kinek kell lennem itt és most, hogy a gyerekemnek segíthessek?” /Kim John Payne/
Nagyon érdekes megközelítés. Érdemes megszívlelni az elméletet! Ezekből az alapgondolatokból kiindulva fogjuk a későbbiekben kibontani a melegszívű fegyelmezési tanácsokat.
Engedetlen vagy zavarodott?
„Ha képessé válunk arra, hogy gyermekünk problémás viselkedését annak tekintsük, ami valójában – vagyis kétségbeesett igyekezetnek a tájékozódásra egy hektikus, követhetetlen tempójú világban –, a Fegyelmező Főnök vagy a Krízismenedzser szerepünk helyet a Kormányzó, Kertész vagy Kalauz szerepet öltjük majd magunkra.” /Kim John Payne/
A szerző szerint fontos lenne, ha a szülők észrevennék, hogy gyerekük negatív viselkedése egyfajta figyelemfelhívás, tájékozódási pont keresés és nem pedig rosszalkodás. Talán így már könnyebb lesz kezdeni is vele valamit. Payne arra hívja az anyukákat és apukákat, hogy ilyenkor önvádaskodás helyett próbálják meg a legjobb formájukat hozni. Nem az a kérdés, hogy „Mit rontottam el a nevelésben?”, hanem hogy a gyermek „Mihez igazodhatna? Hogyan tudnék támaszt nyújtani neki?”.
„Amikor a gyerek a legrosszabb formáját hozza, nekünk akkor kell a saját legjobb formánkat nyújtanunk.” /Kim John Payne/
Ezzel a témával kapcsolatban szeretném figyelmetekbe ajánlani Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés című könyvét. A korábbi gondolattal teljes összhangban ír a szerző a rosszalkodással kapcsolatos gondolataink átformálásáról.
Fegyelmezés=Iránymutatás
Payne szerint, ha már megértettük a rosszalkodás miben létét, elkezdhetjük a fegyelmezés egy olyan módját alkalmazni, ami valóban irányt mutat és működhet. Gyerekünk könnyebb megértéséhez az élettani, fejlődési fázisainak, idegrendszeri folyamatainak ismerete elengedhetetlen. A szerző ebben próbál meg segíteni az olvasónak. Felvázol olyan fontos támpontokat, amik segítségével könnyen beláthatjuk, hogy a részünkről milyen fokú belátásra és megértésekre van szükség a gyereknevelés sarkalatos kérdésiben. A fegyelmezés során nagyon fontos, hogy észben tartsuk, hogy az egyik fő feladatunk az iránymutatás.
„A fegyelmezés korántsem pusztán kiigazításról és büntetésről szól, hanem megjeleníti a családi értékrendet. Szülői viselkedésünk szilárd alapját jelenti, ha a fegyelmezés során kijelentjük, mit is képvisel a mi családunk.” /Kim John Payne/
Okos, rugalmas határok
A Melegszívű fegyelmezés bemutatásakor már írtam, hogy ebben a könyvben nem az a kérdés, hogy kellenek-e a határok, hanem, hogyan szolgálhatják ezek a szeretetkapcsolatot úgy, hogy közben működnek is. Payne szerint ezt csak okosan meghúzott és kellően rugalmas határokkal lehetséges. Vagyis, ahogyan a gyerek nő és fejlődik a személyisége, úgy változtassunk rajtuk. Pont ez az, amiről a Kormányzó, Kertész és Kalauz elmélet szól. Ezek a szerepek a gyerek változó szükségleteit veszi figyelembe.
„Abban feltétlenül biztosak lehetünk, hogy az ilyen rugalmas környezetben nevelkedő gyerek egy alapvetően egészséges, kiegyensúlyozott hozzáállást fog magába szívni. Érése során ez a szemlélet erőteljesen pozitív hatást fog gyakorolni rá, és rajta keresztül aztán a világra is.” /Kim John Payne/
Alap, Középső és Felső réteg. Így épülnek egymásra a szerepkörök. A szerző szerint csak akkor tudunk magabiztosan továbblépni egy további szintre, ha az előtte lévő(k) meg vannak már. Vagyis ha sikerült a gyereknek és a szülőknek elsajátítani a korábbi elveket. Payne óva inti a szülőket, hogy olyan kiváltságokat adjanak gyermeküknek, amikre még nem állnak készen.
„A fiatalnak először meg kell tanulnia a mi kis „családállamunk” keretein belül működni, aztán majd ha megértette, hogy tiszteletben kell tartani bizonyos alapvető határokat és a többi családtag igényeit is, akkor újból nagyobb mozgásteret kaphat.” /Kim John Payne/
A könyvben szerepel egy átfogó és rendszerben gondolkodó bemutatása a különböző fázisoknak és szerepeknek. Payne a későbbi fejezetekben foglalkozik majd egyesével a Kormányzó, a Kertész és a Kalauz jellemzőivel.
„Minden szint a következőhöz vezető létrafok.” /Kim John Payne/
A Kormányzó-elvről a következő alakommal írok Neked! Tarts velem és bemutatom Neked az egészséges határokat és az engedelmesség alapjait lefektető szülői szerepet!
Ha megfogott téged ez a téma, kérlek írd le egy hozzászólásban, hogy mi a véleményed a fenti témáról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés című könyv Előszavában, Első és Második fejezetében olvasható.