
Libri Kiadó, 2017
417 oldal
A kiadó honlapján lehet a könyvről még több infót megtudni:
Libri Kiadó – Nem harap a spenót
A könyv a kiadó honlapján kapható, illetve a nagy könyvesboltok kínálatában is megtalálható. Ezenkívül használtan, antikváriumban vagy a könyvtárban biztosan beszerezhető, ha valakinek felkeltette az érdeklődését.
A borítón lévő címkiegészítés:
Gyereknevelés francia módra
Fülszöveg
Pamela Druckerman amerikai újságíróként került Párizsba, és a francia fővárosban lett anyuka is. A szokásos kulturális különbségek mellett így azzal is szembesülnie kellett, hogy a franciáknak bizony a várandósságról és a gyereknevelésről is egészen különleges elképzelésük van. Miközben ő maga egy új élethelyzet, az anyaság kihívásaival küszködött, őszinte megdöbbenéssel és kíváncsisággal figyelte, ahogy a francia anyukák könnyedén oldják meg a legösszetettebb helyzeteket is, legyen szó akár a kisbabák éjszakai alvásáról, akár a nagyobbak evési szokásairól vagy társas viselkedéséről.
Hogyan lehetséges ez? – tette fel a kérdést Druckerman, és nem nyugodott, amíg meg nem találta a választ, hogy aztán mindazt, amire saját kárán rájött, egy rendkívül humoros és üdítő olvasmány formájában ossza meg a nagyvilággal. Könyve, a Nem harap a spenót egyik legkeresettebb gyerekneveléssel foglalkozó kötet itthon is. Az új kiadás ráadásul 100 praktikus tippel – a francia gyereknevelés legfontosabb alaptételeivel – egészül ki, hogy ezáltal még könnyebben leshessük el a francia anyák titkát.
„Önironikus, szellemes és informatív.” /The Guardian – Angol napilap/
Értékelés és személyes tapasztalat a könyvvel kapcsolatban
Pamela Druckerman és a könyv születése
A szerző egy amerikai újságíró, akinek férje angol és Párizsban telepedtek le, itt alapítottak családot. Jelenlege egy lányuk és két fiúk van. A fiúk ikrek.

A Nem harap a spenót című könyvet az amerikai, angol és francia neveléssel kapcsolatos kulturális különbségek ihlették. Hiszen Pamela családjában az örökölt és „otthonról” hozott gyereknevelési elképzeléseket a Franciaországban megélt tapasztalatokkal vegyítették.
A szerző mivel szakmáját tekintve újságíró, így nyomozó munkába kezdett, hogy felfedje a francia és az angolszász nevelési elvek szembetűnő különbségeinek okait, akár a tudományos hátterét is. Végeredményképpen pedig megszületett a Nem harap a spenót című könyv, aminek a segítségével mi is betekinthetünk az amerikaiak, angolok és franciák családi életébe.
„Újságíró vagyok, nem gyermeknevelési szakember.” /Pamela Druckerman/
Hogyan találkoztam ezzel a könyvvel?
Bevallom Nektek őszintén, hogy Pamela Druckerman könyvéről egyáltalán nem hallottam addig, amíg már mind a négy gyermekünk megszületett. Nem tudom, hogy hogyan kerülhette el a figyelmemet, hiszen elképesztően népszerű könyv.
Érdekes volt számomra, hogy olyan anyukák beszéltek róla nekem, akik tudomásom szerint nem nagyon szeretik a gyereknevelésről szóló könyveket. Sőt azt emlegették, hogy ez egy olyan jó könyv, hogy mostanában tervezik újra kiolvasni.
Amikor először hallottam a Nem harap a spenót címet, akkor nem akartam elhinni, hogy ez tényleg egy gyereknevelésről szóló könyv címe. Milyen idiótán hangzik, gondoltam. (Amúgy most is ez a véleményem. 🙂 Hozzáteszem az új kiadás angol címe sem ez: Bringing Up Bebe)
Végül az Anyacipő blognak kapcsán beszereztem, elolvastam. Most pedig szeretném megosztani veletek tapasztalataimat.
Személyes vélemény
Utána olvastam az interneten arról, hogy mások miket írtak a Nem harap a spenót című könyvről. Többen megfogalmazták azt, hogy Pamela könyvének a műfaja nehezen meghatározható. Ez azért van, mert igazából egy humoros, őszinte és személyes regényt foghatunk a kezünkben, ami nem mellesleg gyereknevelési tanácsokkal lát el bennünket.
Meghökkentő volt számomra, hogy az előszó után a történet onnan indul, hogy főszereplő nőt kirúgják az állásából, aztán randikról olvashatunk egy angol pasival stb. Végül leesik, hogy ez nem egy szokványos gyereknevelésről szóló könyv, hanem egy elbeszélés Pamela életéről, vívódásairól, tapasztalatairól a francia fővárosban külföldiként, feleségként, anyaként.
Mivel a Nem harap a spenót című könyv „regényszerűen” van megírva, így könnyű olvasmány, szórakoztató és együttérzést keltő. Hiszen az anyai sorsról, a terhességről, a szülésről, a szoptatásról, a kialvatlanságról, a bölcsöde/óvoda-munka kérdéséről nagyon őszintén és humorosan ír nekünk a szerző, amitől közel érezzük magunkhoz őt és élethelyzetét. Ezenkívül nem rest velünk megosztani párkapcsolati konfliktusokkal, szülés utáni testsúllyal és szex-vel kapcsolatos tapasztalatait és gondolatait sem.
Mi az extra ebben a könyvben?
A könyv felénél úgy gondoltam, hogy semmi nagy csoda nincs benne, sőt ezt bármelyik magyar anyuka megírhatta volna. Hiszen szinte mindenki terhesség és szülés története vagy történetei megérnének egy könyvet, vagy azok az altatási, etetési és egyéb gyermekgondozási elvek és eszközök, amiket az évek alatt kikísérletezett az ő saját gyerekeinél, adhatnak valamit a többi sorstársnak.
Ennyi erővel tehát bárki személyes élménye és tapasztalatai érdekesek lehetnek. Ha ezt megfűszerezzük még azzal, hogy ez az adott anyuka valamelyik külföldi országban él. Akkor már komoly könyvsikerre is számíthatunk. Hiszen a gyerekek hasonló módon fejlődnek a világ bármelyik táján, viszont a kulturális és nevelési elvek nemzetiségenként eltérhetnek. Ez pedig szerintem több anyukát érdekelhetnek, mint elsőre gondolnánk.
Biztos vagyok benne, hogy vannak különböző blogok, amik kifejezetten a külföldi országban való gyereknevelésről és a többnyelvűségről szólnak, (bár elsőre nem találtam ilyet, vagy nem jól kerestem rájuk). Vagyis az internet adta lehetőségek segítségével ma már megoszthatják az anyukák az élményeiket, benyomásaikat egymással a témával kapcsolatban.
Miben különleges tehát Pamela Druckerman könyve? Abban, hogy ő egy újságíró, vagyis jól bánik a szavakkal és jól tud fogalmazni. Ezért a könyve remek olvasmány. Újságíróként olyan sikeresen tudott utánajárni a dolgoknak, hogy azok elég meggyőzőek. Pluszban pedig az angolszász nevelést hasonlította össze a franciával, ami elég sok mindenkit érdekel. Pláne úgy, hogy valóban talált hangsúlyos különbségeket.
„Franciaországban azonban bepillantást nyertem abba, hogy lehet másképpen is. Egyszerre működni kezdett bennem az újságíró kíváncsisága és az anya elkeseredése.” /Pamela Druckerman/
Útközben én magam is rájöttem, hogy a magyar és a francia nevelési elvek között is vannak különbségek. Én személy szerint nem minden gondolattal és tanáccsal értettem egyet, voltak számomra elég idegen elképzelések is a könyvben. Néha kicsit furcsák ezek a franciák. 🙂 Viszont jól szórakoztam olvasás közben és nagyon közel éreztem magamhoz a főszereplő nő aggodalmait és vívódásait, ha pedig valami sikerült, akkor együtt örültem vele.
Ajánlás
Ha szeretnél egy kicsit betekinteni egy multikulturális család életébe, ha szeretnél többet megtudni az amerikaiak, angolok és franciák életéről, ha szeretnél olvasni a többnyelvű gyerekek pozitív és negatív helyzetéről, akkor Pamela Druckerman: Nem harap a spenót című könyv Neked szól.
Ez kifejezetten egy olyan könyv szerintem, amit nyáron a napozóágyon, vagy egy pezsgővel vagy borral a kezedben esténként is olvasgathatsz, mint bármelyik romantikus regényt. A történet érdekes, a család élete magával ragadó, a szereplők különlegesek. Ráadásként pedig egy kicsit tanulhatsz is tőlük a gyereknevelésről.
„Kérlek tekintsd ezt a könyvet inspirációnak, és ne tankönyvnek! Légy rugalmas! … Egy terjedelmes, részletes szabálygyűjtemény helyett az a könyv inkább egy szerszámosláda, amely segít a szülőknek saját maguktól rájönni a dolgokra.” /Pamela Druckerman/
Pamela Druckerman-nak sikerült úgy megírnia ezt a könyvet, hogy az anyukák szórakozás közben tanulhatnak. Én személy szerint nem sokat tudok a francia nőkről, viszont ennek a könyvnek a kapcsán szívesen találkoznék és beszélgetnék eggyel a gyerekekről. Sőt, ha egyszer eljutok Franciaországba, akkor nem csak a múzeumokért, a tájért és a különleges ételekért mennék. Szívesen megfigyelném a könyvben olvasható francia anyukákat is.

Mit tudnak ezek a franciák?
A Nem harap a spenót című könyv nem állítja azt, hogy a franciák valami elképesztően különleges dolgokat találtak volna fel. Sőt a szerzőnek is több éves ott tartózkodás után tűnt fel, hogy a francia gyerekek mennyivel jobban viselkednek, mint az angolszász országokban.
„Végére járok, mit csinálnak másképpen a francia szülők. Vagyis oknyomozó gyereknevelésbe fogok. Mi az a láthatatlan civilizáló erő, amelyet a francia szülőknek sikerült befogniuk a vitorlájukba? Megváltoztathatom a beidegződéseimet, és alkalmazhatom-e ezt a módszer a saját utódaimra?” /Pamela Druckerman/
A szerző tehát szerette volna kideríteni, hogy mi lehet a csodaszer. Végül rá kellett jönnie, hogy ilyen nincs, a francia anyák ösztönből jobban csinálják. Nincsenek e mögött hangzatos gyereknevelési filozófiák. A francia anyukák nem tudják megfogalmaznia mit miért csinálnak, csak teszik és kész.
„A franciák láthatóan egészen más keretek között nevelik a gyerekeiket. Ha megkérdezek egy francia szülőt, hogyan fegyelmezi a gyerekét, beletelik egy kis időbe, mire egyáltalán felfogja, mit kérdezek.” /Pamela Druckerman/
De, mint egy jó újságíró Pamela itt nem hagyta abban a kutatást. Utánakérdezett, interjúkat készített, francia gyereknevelésről szóló könyveket, cikkeket olvasott és végül kiderültek számára azok a pontok, amik jelentősen eltérnek az angolszász modelltől.
„Van valami a franciák gyereknevelési stílusában, ami miatt számukra a nevelés kevésbé lélekölő és sokkal élvezetesebb.” /Pamela Druckerman/
Könyvében a benne felmerülő kérdésekről és az általa talált eredményekről ír nekünk. Végig vezet bennünket a saját életén keresztül azokon a francia szülőkre jellemző nevelési elveken, amiket a kutatómunkája során talált.
„Meg vagyok győződve arról, hogy a francia nevelés titkai itt vannak az orrunk előtt. Egyszerűen csak még senki sem kereste őket. Jegyzetfüzetet teszek a pelenkástáskába.” /Pamela Druckerman/
A legérdekesebbek számomra azok a megfigyelései a szerzőnek, hogy egy idő után már a játszótéren meg tudta állapítani, hogy francia vagy külföldi anyukával van-e dolga, csupán abból, ahogyan a gyermekével viselkedett.
„Nekem nincs semmilyen elméletem. Egyszerűen csak látok valami magam előtt: remekül alvó, választékosan étkező gyermekek és meglehetősen nyugodt szülők jól működő társadalmát. Ezzel a végkövetkeztetéssel kezdek, és visszafelé haladva igyekszem kibogozni, hogyan jutottak el idáig a franciák.” /Pamela Druckerman/
A könyv felépítése
A Nem harap a spenót című könyv legújabb magyar kiadása két nagy részből áll. Az első egy tizennégy fejezetből álló rész, ahol témakörönként tekinthetünk bele Pamela Druckerman családjának életébe. E közben pedig megismerkedhetünk a gyerekneveléssel francia módra.
A második rész pedig 100 praktikus tippből áll. Ezek azoknak a tanácsoknak a gyűjteménye, amikről az első részben olvashattunk bővebben. A könyv rajongói kérték Pamela-t, hogy készítsen egy visszakereshető és rövidített ötletgyűjteményt a francia nevelési elvekről. A „regény” elolvasása után ez a rész a könyv gyakorlatiasabb része.
„Sokan még több tippet és részletet szerettek volna hallani, vagy a könyv egy másik, az én személyes háttértörténetem és felfedezésem nélküli változatát, amelyet, mint egy használati útmutató adhatnak a nagyszüleik, a partnerük és a bébiszitter kezébe.” /Pamela Druckerman/
Itt 10 témakörrel találkozhat az olvasók és pontokba szedett tanácsokkal. Nagyon hasznosnak és praktikusnak tartom ezt a részt. Sajnos ezt a 100 tippet csak a könyv új kiadása tartalmazza.
„A francia gyereknevelés 100 praktikus tippje kísérlet a francia szülőktől és szakemberektől az általam megismert legokosabb és legleleményesebb elvek összefoglalása. Nem kell Párizsban élned ahhoz, hogy a gyakorlatban alkalmazd ezeket.” /Pamela Druckerman/
Persze azt a szerző is elismeri, hogy egy olyan országban követni ezeket az elveket, ahol mások is ezeket használják sokkal egyszerűbb, mint egy olyan helyen, ahol egy kicsit ellene mész a megszokottnak, vagy ahol egy kicsit furcsának tűnhet, hogy te máshogyan szeretnéd csinálni, mint mindenki más.
A kedvenc idézetem a könyvből:
„Ha a szülő nem tudja elviselni, hogy néha utálják, akkor nem lesz hajlandó frusztrálni a gyerekét. Ez esetben a gyerek a saját zsarnokságának esik áldozatul, és lényegében egyedül kell megbirkóznia a saját mohóságával és a különböző dolgok iránti vágyódásával. Ha a szülő nincs ott, hogy megállítsa, akkor neki kell megállítania vagy nem megállítania saját magát, ami sokkal nagyobb szorongást kelt benne.” /Pamela Druckerman – Caroline Thomspon családpszichológus gondolatai alapján/
A legfontosabb francia nevelési elvekről fogok Nektek legközelebb írni. Tartsatok velem!
Ha gondolod, írd meg hozzászólásban, hogy ha van valamilyen tapasztalatod a könyvvel kapcsolatban!
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót című könyvről írt bejegyzések
A legfontosabb francia nevelési elvek |