Legyőzzük a félelmet! – Biztonsági rendszer

Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! című könyve külföldön nagy sikereket ért el. A félelmek kezelésével kapcsolatos alapgondolatok a korábbi írásomban olvashattok. Ezek adják az egész filozófia alapját. Innen indulunk ki. Van egy másik területe a témának, amit érdemes megértenünk, mielőtt a problémák kezelésére térnénk át. Ez a terület az ember biztonsági rendszerének működése. Fontos, hogy ennek a rendszernek a lépéseit átlássuk, hiszen ez befolyásolja azt, hogy miként reagálunk a félelmetes szituációkra. 

A biztonsági rendszer működése

 

A szorongásról

A Legyőzzük a félelmet! című könyvből megtudhatjuk, hogy a szorongást, mint fogalmat nem is olyan könnyű definiálni, illetve az ellentétének megtalálása sem egyszerű kérdés.

Szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy egy bizonyos mértékű szorongásra mindenkinek szüksége van. Hiszen ez segít elkerülni a veszélyt, és hatékonyan cselekedni a kritikus szituációkban.

„A szorongás csak akkor egészségtelen, ha túlságosan nyomasztóvá válik, vagy szélsőséges magatartáshoz vezet.” /Lawrence J. Cohen/

A szerző könyvében bemutatja, hogy a szorongásnak kétféle megélési módja van. Az egyik, hogy az illető rosszul érzi magát, a másik pedig az, hogy az illető egy sor jó élményből kimarad. Ha jobban belegondolunk, akkor teljesen igazak a fenti állítások. Mi, szülőként pedig nem szeretnénk, ha a gyermekünk rosszul érezné magát, és azt sem, hogy egy csomó jó buliból kimaradjon. Mindkettő verziót nehéz végignézni. A tehetetlenség érzése pedig igazán idegőrlő. Larry Cohen abban próbál meg nekünk segíteni, hogy ne érezzük magunkat tehetlennek, hanem igenis vannak eszközök, amikkel előre mozdíthatjuk a dolgot.

A biztonsági rendszer

Lawrence J. Cohen szerint nagyon fontos, hogy a szorongások kezelését a gyermekünk biztonsági rendszerének működésre és megbízhatóságra kell alapoznunk.

„A biztonsági rendszer működési fázisainak ismerete segít megérteni, mi váltja ki a szorongást, hogyan éljük meg, fejezzük ki és engedjük el azt.” /Lawrence J.Cohen/

A rendszer minden lépése kulcsfontosságú. Ha megértjük őket, akkor sokkal hatékonyabban tudunk majd segíteni gyermekünknek. Hiszen a tudással már befolyást szerezhetünk fölötte.

Készenlét

Ez egy olyan mozzanat, ami gyorsabban bekövetkezik, mint a tudatos gondolat. Ez egy olyan fajta éberséget feltételez, ami a környezetet figyelve a pillanat töredéke alatt bekapcsolja a túlélési funkciókat.

A túlszorongó gyerekeknél ez az állapot rengeteg energiát emészt fel. Hiszen folyamatosan résen van, sőt talán már keresi is azt, amitől szoronghat.

Riadó

kép: Pixabay

 

Ha valós a veszély, akkor az egészséges riasztó rendszer felkészít bennünket a következő cselekedetünkre. A veszély forrásától függően futásra, harcolásra, rejtőzésre, menekülésre. Ha nincs veszély, akkor nincs riasztás sem.

A túlszorongó gyerekeknél ez a reakció sajnos sokszor akkor is bekövetkezik, amikor nincs is veszély.

Helyzetértékelés

A pontos információk gyűjtése elengedhetetlen ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a veszély mértékét. A végiggondoljuk, akkor sokszor a cselekedett után következik csak a gondolkodás. Hiszen, ha földön lévő fa tényleg egy kígyó, akkor először el kell futni, és csak utána érdemes elmélkedni azon, hogy mi volt az valójában.

A helyzetértékelés pillanatában az agyunk a bejövő információk alapján eldönti, hogy fokozni kell-e a félelmet, vagy megszüntetni. Vagyis a készenlét, riadó és helyzetértékelés egy harmonikusan együttműködő rendszer, ami segíti azt, hogy a reakciónk gyors és pontos legyen.

A túlszorongó gyerekek esetében sajnos ez a helyzetérzékelés nem pontos. A riasztás olyan erős, hogy nem hallja meg az érveket. A harmonikus együttműködés ebben az esetben hibásan működik.

„Helyzetértékelés híján a félelem és a szorongás aktiválva marad. … A helyzetértékelő rendszer ugyan remekül képes felmérni a veszélyt, de csakis akkor, ha hozzáfér a szükséges információkhoz, és elég nyitott ahhoz, hogy be is engedje azokat.” /Lawrence J. Cohen/

Riasztás lefújva, tiszta a levegő

A rendszer utolsó fázisa az a pillanat, amikor elmúlik a veszély. A gyors reakció és a túlélési ösztönök fontosak, de az is fontos, hogy ki tudjuk kapcsolni a félelmet, a szorongást és az aggodalmat.

„Az a jelző, amely állandóan bekapcsolt állapotban van, éppúgy nem ér semmit, mint az, amelyik soha nem jelez.” /Lawrence J. Cohen/

A túlszorongó gyerekeknél sajnos a vészcsengő olyan hosszan és kitartóan szól, hogy nem lehet csak úgy kikapcsolni. A szülők megnyugtatásra tett kísérleteik kudarcot vallanak.

kép: Pixabay

 

Larry Cohen arra hív bennünket, hogy értsük meg azt, hogy a gyerek riasztását csak a saját biztonsági rendszere tudja kikapcsolni. Kívülről nem tudjuk leállítani. Mi, szülők csak próbálkozhatunk vigasztalni, védelmet nyújtani és információkat adni. A végső lépést azonban a gyereknek kell megtennie. Neki kell nyitottnak lennie a befogadásra.

„A nem szorongó gyerekeknek könnyebb dolguk van: ők, ha meg is ijednek, mindig újra és újra alapállapotba állítják vissza a vészjelzőjüket, és összességében bíznak a világ működésében. … A szorongó gyerekek ezzel szemben folyamatosan készenlét állapotában élnek, vészjelzőjük könnyebben beindul, intenzívebben jelez és nehezebben állítható le. Elkerülik mindazt, amitől félnek, és ezzel megfosztják magukat a lehetőségtől, hogy pontos helyzetértékeléshez jussanak, amikor pedig megszólal a „tiszta a levegő” jelzés a fejükben, az olyan halk, hogy a vészjelző szirénázása simán elnyomja.” /Lawrence J. Cohen/

 

A következő részben az empátiáról írok majd Nektek! Tarts velem, hogy a Lawrence J. Cohen gondolatait bemutathassam Neked!

Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz a biztonsági rendszer működéséről és fázisairól! Van valami személyes tapasztalatod a témával kapcsolatosan?

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! című könyv Első fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?