Harmat Kiadó, 2012
282 oldal
A kiadó honlapján a könyvről még több infót megtudhatunk és bele lehet olvasni pár oldalba:
A könyv a kiadó honlapján kapható, illetve a nagy könyvesboltok kínálatában is megtalálható. Ezenkívül használtan, antikváriumban vagy a könyvtárban biztosan beszerezhető, ha valakinek felkeltette az érdeklődését.
A borítón az alábbi címkiegészítés olvasható:
Mikor mondjunk igent és mikor mondjunk nemet a kamaszoknak?
Fülszöveg
– Ideje rendbe szedned a szobádat.
– És ha nem?
– Rendet kell tenned!
– Na de mi lesz, ha mégsem?
– Mondom, hogy meg kell csinálnod.
– Nem kényszeríthetsz rá.
– Hát…
Hogy miként válaszolt a fenti párbeszédben szereplő apa, és hogyan érte el, hogy kamaszfia a rendcsinálás mellett döntsön, az kiderül dr. Townsend könyvének a határok kialakításáról szóló fejezetéből.
A kamaszkor válságos időszak – mind a kamaszok, mind a szülők életében. A pszichológus szerző, aki maga is két kamasz fiú apja, a “válságkezelés” titkát abban látja, ha a szülők megtalálják a helyes egyensúlyt a szeretet és a korlátok között.
Könyvében gyakorlatias megközelítéssel mutatja be, hogy a világos határok és a megszegésükkel járó következmények hogyan segítenek a kamaszoknak az éretté válásban, vagyis abban, hogy “birtokba vegyék” életüket, és megtanuljanak felelősséget vállalni szavaikért, tetteikért, viselkedésükért, egyszóval önmagukért.
Értékelés és személyes tapasztalat a könyvvel kapcsolatban
Határvonalak
A Gyerekhatárok és a Kamaszhatárok című könyvek egy sorozat részei, amit a szerzők Határvonalak jeligével jelöltek meg.
A sorozat első része Henry Cloud és John Townsend: Határaink című könyve, ezzel váltak világszerte ismerté. Ezután írták meg a határokkal kapcsolatos gondolataikat különböző más témakörökben is:
Mi ezek közül csak a gyerekneveléssel kapcsolatos könyvekkel foglalkozunk az Anyacipő blogon, ezeket kiemeltem a listából. Én személy szerint csak ezt a kettőt olvastam tőlük, viszont tervezem, hogy több Határvonalak könyvet is elolvasok, mert számomra nagyon szimpatikus voltak a szerzők tanácsai és gondolatai.
Hogyan találkoztam ezzel a című könyvvel?
Részben a véletlen műve, hogy beszereztem Kamaszharátok című könyvet, hiszen egy Harmat Kiadós rendelésemnél Gary Chapman Kamaszokra hangolva című könyv helyett tévedésből John Townsend Kamaszhatárok című könyvét tették bele a csomagba. Beleolvasva nagyon megtetszett, így úgy döntöttem, hogy megtartom és bemutatom Nektek a Gyerekhatárok című könyvvel együtt.
Személyes vélemény
Számomra nagyon hiteles volt John Townsend írása, hiszen tele van olyan példákkal, amiket ő maga élt állt a saját kamaszgyerekeinél, ezenkívül a praxisa során összegyűjtött esettanulmányok is nagyon szemléletessé teszik a témaköröket.
Ez a fajta őszinteség teszi szerintem ezt a könyvet még közelibbé, hiszen bemutatja, hogy a szerző maga is egy közölünk. Ő is egy szülő, akinek néha égnek áll a haja gyermekitől és neki hazudnak a tizenéves gyerekei arról, hogy hova és kivel mennek stb. Nem kárörvendés volt bennem olvasás közben, hanem azt az érzést keltette bennem, hogy a szerző sorstársnak tekint engem a tinédzserkor rögös ösvényén.
Nekünk még nincs kamasznak tekinthető gyermekünk, viszont már ott vagyunk a kapujában a legidősebb gyermekünkkel. Be kell vallanom őszintén, hogy néha „megijedtem” a Kamaszhatárok című könyvben olvasható élethelyzetekről, hiszen még nem érzem magamat késznek, hogy ilyen és hasonló problémákkal megküzdjek. Igazán féltem a gyermekeimet a rájuk váró döntésektől. Van bennem szorongás, hogy elég érettek lesznek-e, hogy belássák a döntéseik súlyát. Vagyis tipikusan olyan vagyok, mint bármelyik másik szülő. 😊
Pont ezért olvasás közben többször is elhatároztam, hogy még sokszor fogom forgatni John Townsend könyvét. Hiszen könnyen tudtam azonosulni az általa megfogalmazott nevelési filozófiával. A gyakorlati tanácsokat nagyon hasznosnak találtam. Persze neki sincs mindenre tuti receptje, viszont az általa bemutatott elvek számomra nagyon biztatóak voltak. Csak remélni tudom, hogyha egyet-kettőt megfogadok a tanácsok közül, már akkor kevesebbet kell majd falat kaparnom gyermekeim viselkedése miatt.
Ajánlás
Minden kamaszokat nevelő családnak nagy szeretettel tudom ajánlani a Kamaszhatárok című könyvet. Azoknak is, akik nem olvasták a Gyerekhatárok című könyvet. Akik viszont olvasták, ők tekintsenek úgy a Kamaszhatárok című könyvre, mint Level 2-re. Vagyis a Gyerekhatárokban megismert tanácsok tovább gondolt és tovább fejlesztett verziójára, ami a zűrös tinédzserkorban nyújthat segítséget. A szerző szerint higgyük el, hogy ez az időszak a kamasz számára pont annyira megterhelő, mint a szülőknek.
„Mindazoknak [írtam ezt a könyvet], akik elszántan segítenek tizenéves gyermekeiknek a felnőtté válásban. A szülői szeretet és erőfeszítés sohasem hiábavaló.” /John Townsend/
A könyvnek az alapüzenete az, hogy a kamaszkorban teljesen normális, ha a gyermek elkezd eltávolodni a családjától, de John Townsend szerint ne gondoljuk, hogy ekkor már nincs semmi feladatunk szülőként. A tinédzser gyermekünknek nagyobb szüksége van ránk, mint azt saját magának bemerné vallani.
A szerző szerint a kamaszoknak szükségük van:
- szüleik feltétel nélküli szeretetére és együttérzésére, amikor fájdalom vagy kudarc éri őket;
- a tanulmányaikkal kapcsolatos útmutatásra;
- bölcs tanácsokra kapcsolati problémáik kezeléséhez;
- rendszerességre, biztonságra, szerető és meleg otthonra.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy nem túl késő már? John Townsend szerint nem szabad feladnunk, és tartsuk szem előtt, hogy az előbb felsoroltakon kívül „a tizenévesnek arra van szüksége, hogy szülei egészséges határokat jelöljenek ki számára” /John Townsend/.
Ha a gyerekneveléssel kapcsolatosan a határok szóra gondolunk, akkor szerintem mindenkinek korlátok és szabályok jutnak először eszébe. Szeretném kiemelni, hogy a Kamaszhatárok című könyv egyáltalán nem vaskalapos szigorról és kizárólag tekintélyelvű nevelésről szól. A szerző sohasem veszti el szem elől azt az alapgondolatot, hogy a kötődés és a szeretetkapcsolat a legfontosabb. Szerinte, ha ez meg van, akkor sok problémán könnyebben túl tudunk majd lendülni.
Gyakorlati tanácsok az engedés és a tiltás kérdésében
„A gyerekek életében … a kamaszkor az az időszak, amikor meg kell tanulniuk, hogy a szabadságot olyan mértékben érdemelhetik ki, amilyen mértékben felelősnek mutatkoznak.” /John Townsend/
A címkiegészítésben olvashatjuk a szerző legalább annyira fontosnak tartja, hogy igent mondjuk kamaszgyermekünkben, mint nemet. Szerinte vannak olyan kérdések, amikben érdemes engednünk, de vannak olyan helyzetek, amikor akkor is fel kell állítanunk határokat, ha ezért haragudni fog ránk a gyermekünk. John Towsend könyvében nagyon világosan és érthetően mutat rá erre a különbségre és a határozott tanácsokat ad nekünk abban, hogy mikor kellene igent és mikor nemet mondanunk.
„A szülőknek fel kell ismerniük, mikor válnak túl korlátozóvá, illetve mikor egészséges és helyénvaló nemet mondani. A szülőknek képesnek kell lenniük erre a különbségtételre ahhoz, hogy segíteni tudjanak a tizenéveseknek a felelősségvállalás és az önkontroll elsajátításához.” /John Townsend/
Az engedés és a tiltás kérdésében a Kamaszhatárok című könyvben olvasható alapelv az, hogy melyik szolgálja a gyermek fejlődését és mi az, ami segít neki abban, hogy érett, felelősségteljes felnőtté váljon.
„A tizenéveseknek külső támaszra van szükségük ahhoz, hogy felelősségteljes, figyelmes és másokkal együtt érző felnőttekké váljanak. A kamaszok számára a szülők szolgának támasztékként. Ők biztosítják azt az átmeneti külső támaszt, amelyre az érett felnőtté váláshoz szükségük van. Ha a szülők megfelelő határokat szabnak, és a korlátokat állítanak a helytelen viselkedéssel szemben, a kamaszok idővel megtanulják kialakítani a maguk határait.” /John Townsend/
A korlátokkal rendelkező szülő
„Jómagam számos tizenévest láttam, aki felelősségteljesebb lett, és jobban fölkészült a felnőtt életre, miután szülei hozzáláttak az ésszerű és egészséges határok kialakításához az életükben.” /John Townsend/
Fontosnak tartatom kiemelni, hogy John Townsend nem kertel könyvében és leírja nekünk, hogy mi szülők legalább annyira felelősek vagyunk a kamaszkori balhékért és extrém hullámvasútért, mint gyermekünk. Szerinte ez az időszak rólunk is szól, illetve arról, hogy mennyire vagyunk képesek változtatni, fejlődni és belátni, ha hibázunk. Egy tinédzser komoly tükör lehet számunkra, hiszen már nem fogad el mindent kérdés nélkül, megfogalmazza a saját véleményét, megkérdőjelez minket és nem magától értetődő neki, hogy tisztelnie kell bennünket.
„A határok kialakítása önmagában nem tesz minket jó szülővé – szükségünk van szeretetre, realitásérzékre, bölcsességre, türelemre, valamit saját személyiségünk érettségére, mind a magunk, mind tizenéves gyermekünk érdekében.” /John Townsend/
A Kamaszhatárok című könyv felépítését tekintve külön foglalkozik a szülőkkel és az általuk képviselt határokról. Nagyon hasznos fejezeteknek tartom ezeket, hiszen a gyereknevelés részben önnevelés, illetve önismeretre is szükségünk lesz ahhoz, hogy „túléljük” ezt az időszakot.
A kedvenc idézetem a könyvből:
„A világon minden ember, fiatal és idős egyaránt, valaha tinédzser volt. Mind keresztülmentünk a tűzön. Valószínűleg mindannyian kihoztuk a sodrukból a szüleinket. Súlyos hibákat követtünk el. Csekély jelét mutattuk annak, hogy valaha is visszük valamire. Aztán mégiscsak kijöttünk a kamaszátjáró végén, és elfoglaltuk a világban a minket megillető helyet, randevúztunk, házasságot kötöttünk, munkába álltunk, és a gyereknevelésbe is belefogtunk. Ne veszítsük ezt szem elől ezekben az emberpróbáló években.” /John Townsend/
Először a szülők határairól lesz szó. Tartsatok velem, hogy bemutassam Nektek John Townsend gondolatait a saját határaink kialakításáról!
Ha gondolod, írd meg hozzászólásban, hogy ha van valamilyen tapasztalatod a könyvvel kapcsolatban!
Dr. John Townsend: Kamaszhatárok című könyvről írt bejegyzések
| A szülők határai | A határok kialakítása |
| A tinédzserek világa | Gyakori problémák |