Egyszerűbb gyermekkor – A környezet egyszerűsítése

Haladunk tovább Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Payne elmélete négy területre koncentrál, ahol szerinte egyszerűsíteni kellene a gyerekek életét. Először a környezet egyszerűsítésével foglalkozunk. Milyen problémát okozhat a túl sok holmi és hogyan „selejtezzünk” közülük? 

 

A környezet egyszerűsítése

 

Mit is jelent a túl sok tárgy?

Az Egyszerűbb gyermekkor című könyv felvázolja egy mai kisember szobáját. Persze tele van túlzásokkal, de célja nem is az, hogy reális legyen. Sokkal inkább arra hívja a szülőket, hogy vegyék észre, hogy mekkora mennyiségű játéktenger van mindenfelé a gyerekek körül.

„A szoba pasztell színvilága és bútorzata nem látható többé, eltemette a kacatok sokszínű, folyton növekvő és terjedő burjánzása.” /Kim John Payne/

Mikor is került ez a sok kacat a családi házba? Talán már nem is emlékszünk. A lényeg az, hogy felismerjük, hogy indokolatlanul sok van.

kép: Pixabay

 

Ajándékozás, játékvásárlás

Ha megszámolnánk, hogy egy évben hány darab új játék kerül be a háztartásba. Valószínűleg megdöbbentő számot kapnánk. Szükség van ilyen sokra?

„A különleges alkalmakhoz nem kötődő játékajándékozás immár a családi élet mindennapi jelenségévé vált, lévén az év bármelyik napján beszerezhetők a játékszerek.” /Kim John Payne/

A szerző szerint egyáltalán nincs könnyű dolga a mai szülőknek. Hiszen a játékgyártó és forgalmazó cégek rájöttek, hogy hatalmas potenciál van a gyerekekben. A mai reklámok már a gyerekeket veszik célba. A vállalatok igen látványosan megnövelték a marketing költségeiket, amik a piac e területét célozzák meg.

Payne arra szeretné buzdítani a szülőket, hogy tárgyi ajándékok helyett inkább élmény ajándékokat adjanak egymásnak a családtagok és rokonok. Ezzel is csökkentve a játékok mennyiségét. A Facebook csoportban az ajándékozás egy állandó kérdés, főleg karácsony tájékán, hogy hogyan neveljük rá a csökkentésre a rokonokat. Mindenki arról panaszkodik, hogy nagyon nehéz a korábbi felfogáson változtatni és reformokat elérni.

Én személy szerint tavaly karácsonykor megpróbálkoztam a rokonoknál elérni, hogy élményt ajándékozzanak inkább. Hiszen egyáltalán nincs szükségünk annyi játékra, ami egy karácsonykor egy négy gyerekes családod elárasztja. A korábbi években elkezdtem listát írni, hogy milyen játékokat szeretnénk, de aztán az sem működött jól, mert már nem tudtam mit írni. Tényleg mindenféle és fajta játékunk van már. Ezért gondoltam legyen karácsonykor belépőjegy, élmény ajándék. De egyáltalán nem értem el sikereket. Mintha ufó lennék, aki nem érti, hogy a gyereknek mekkora öröm egy új játék. Hogy senki se nézzen nagyszájúnak. Mi, a férjemmel, tárgyi ajándékokat adunk a gyerekeknek. A szívük vágya, társas, könyv és Lego szerintünk mindig jöhet és időt álló. De Lego-ból sem kell 5 darab egy ünnepre! Végül teljes kudarcot vallottam, és tavaly is egy halom új játék érkezett. Akinek van jó ötlete, hogy hogyan szoktassuk hozzá a rokonokat az új rendszerhez, az ne tartsa magában!

„Miközben a cégek milliárdokat költenek gyerekeink befolyásolására, mi mondhatunk nemet az elhalmozásra, ha igent mondunk az egyszerűsítésre.” /Kim John Payne/

Hogyan egyszerűsítsünk?

A szerző szerint „drámai módon csökkenteni kell a gyerekeink szeme előtt vagy a kezük ügyében található játékszerek számát.” /Kim John Panye/

kép: Pixabay

 

Ehhez a folyamathoz kaphatunk hasznos tanácsokat és iránymutatást a könyv további részében. Tényleg nagyon hasznos és gondolatébresztő. A „kevesebb” hatalma valóban meggyőző tud lenni. A mesekönyveket és a ruhákat külön témaként kezeli Payne. Érdemes megfogadni a tanácsokat!

„A játékszerek kisebb, kezelhetőbb mennyisége elmélyültebb játékra és bevonódásra késztet. … Az egyszerűsítéssel lehetőséget adunk gyermekeinknek arra, hogy teljes figyelmükkel és valójukkal abban vegyenek részt, amit éppen csinálnak.” /Kim John Payne/

Az egyszerűsítés folyamata egy lassú és fokozatos munka. Nem könnyű belevágni és kitartani, de a szerző arra biztat, hogy az áldásos hatások majd kárpótolnak bennünket.

Ha végiggondoljuk, hogy a mi a gond a túl sok cuccal, talán magunk is belátjuk, hogy mekkora felüdülést okozhat a rendezettség és a tér magunk körül. Érdemes a saját életünkben is szelektálni és selejtezni, ha már a gyerekszobában belejöttünk.

Ezzel a témával kapcsolatban szeretném a figyelmetekbe ajánlani Kondo Marie: Rend a lelke mindennek és a Tiszta öröm – A rendteremtés művészete című könyveket. A konmari módszer néven emlegetett folyamat egy olyan új szemléletet mutat be, ami segíthet nekünk a környezetünk egyszerűsítésében és a selejtezésben. Ezzel a témával kapcsolatosan számtalan Facebook csoport, Youtube videó van és hatalmas lázat indított el a világ több pontján már. Mindenkinek meleg szívvel tudom ajánlani a konmarizást és az új életet magunk körül. Én még igen csak kezdő vagyok, de rengeteg értéket látok benne.

A maradék

„Nem adok listát a „meg-kell-legyen” játékszerekről.” /Kim John Payne/

A szerző a szülőkre a bízza a selejtezés után megmaradó játékokat és azok mennyiségét. Viszont ad egy pár támpontot, hogy milyen irányban gondolkodjunk és mi az, amire tényleg szüksége lehet egy gyereknek. Mik azok a területek, amikkel kapcsolatban a gyerekkor egy igen fontos tapasztalat és milyen eszközökkel tudjuk ezt támogatni. Gondoljunk itt például a mozgásra, társas készségekre, szerepjátékokra stb.

 

A következő egyszerűsítési területet, az életritmust mutatom be nektek legközelebb! Tartsatok velem!

Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy nálatok sikerült-e valamilyen módon korlátozni a kacatok!

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyv Harmadik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?