Születési sor(s)rend – Kategóriák

Kevin Leman: Születési sor(s)rend című könyv az első angol nyelvű kiadása óta (1985) többször kiadták már újra, illetve rengeteg nyelve lefordították. Mondhatnánk, hogy a születési sorrend elmélete a világon minden embert érinthet kultúrától függetlenül. Legutóbb az alapokkal megismerkedtünk meg. Most a születési sorrendben betöltött egyes pozíciókra leggyakrabban jellemző tulajdonságokon megyünk végig. 

Elsőszülött, egyke, középső és legkisebb gyerek

 

Elsőszülöttek

„Hivatalos definíció szerint a család legidősebb gyermeke. …. De … elsőszülött személyiség kialakulhat annak következtében is, hogy valaki „a maga nemében” a legidősebb, hogy öt- vagy több évnyi körkülönbség van közte és a közvetlenül előtte született, azonos nemű testvére között, vagy szerepcsere folytán magához ragadta az elsőszülött pozíciót.” /Kevin Leman/

A Születési sor(s)rend című könyvben megtalálhatjuk azokat a leggyakoribb tulajdonságok gyűjteményét, amik általában jellemzőek az elsőszülöttekre:

„Maximalista, megbízható, lelkiismeretes, módszeres, összeszedett, törekvő, született vezető alkat, kritikus, komoly, tudományos beállítottságú, racionális, nem szereti a meglepetéseket, műszaki érdeklődésű” /Kevin Leman/

Természetesen ezek a jellemzők nem igazak a kategória minden képviselőjére, viszont azon el lehet gondolkodni, hogy a fenti tulajdonságok legtöbbje igaz-e ránk.

Kevin Leman könyvében minden születési pozíciónál bemutatja az adott kategória előnyeit, de a hátrányait is kiemeli. Ezenkívül igyekszik segítséget nyújtani abban, hogy hogyan lehet a negatív következményeket mérsékelni.

kép: Pixabay

 

Az elsőszülöttek sok szempontból nagyon sikeresek az életben. Sok olyan tulajdonság jellemző rájuk, ami segíti őket a családi életben vagy a hivatásukban. A könyvből megtudhatjuk, hogy a történelemben sok meghatározó személyiség elsőszülött volt. Viszont meg vannak ennek a kategóriának a hátrányai is, például az erős akarat érvényesítés, a hatalmaskodás, a rugalmasság és a türelem hiánya, a kukacoskodás, illetve a maximalizmus.

Az elsőszülöttek és a maximalizmus

A Születési sor(s)rend című könyvben a szerző külön fejezeteket szentelt a maximalizmus problémájának. Szerinte a tökéletesség hajszolás aegyáltalán nem erőforrás, hanem teher, stresszforrás és lassú öngyilkosság.

„Ez a személyiségtípus görcsösen szorongatja a megugrandó lécet, amit mindig egy hajszállal magasabbra és magasabbra emel, mesterien kárhoztatva magát örök vereségre.” /Kevin Leman/

Én személy szerint második gyermek vagyok, de első lány a családban, így bennem vannak a funkcionális elsőszülöttre jellemző tulajdonságok. Így a maximalizmus terhe nap, mint nap nyomva a vállamat. Kevin Leman írása az elég jóról, vagy a tökéletesség helyett a kiválóságra való törekvésről nagyon mélyen megérintett. Többször elérzékenyültem olvasás közben attól, hogy valaki ennyire mélyen megértő az engem kínzó belső késztetéseket.

„Maximalizmus kontra kiválóság. … A lényeg, hogy rájöjjünk mi a különbség a tökély hiábavaló hajszolása és a kiválóságra való törekvés között.” /Kevin Leman/

kép: Pixabay

 

Az őszinte véleményem az, hogy Kevin Leman tudja, hogy mi a probléma és mi lehet a kiút. Tanácsai nagyon hasznosak lehetnek azoknak, akik az életük több területén feláldozzák magukat a maximalizmus oltárán.

„Hogy megfelelően kezeljük a kudarcainkat, és tanuljunk belőlük ahelyett, hogy belebetegednénk a tőlük való rettegésbe, kulcsfontosságú, hogy megpróbáljuk egy kis távolságtartással, tárgyilagosan látni őket. … Bizony szisztematikusan kell felvennie a harcot a problémával.” /Kevin Leman/

Én személy szerint azt tervezem, hogy készítek a tanácsaiból egy kivonatot, amit kirakok valami fontos helyre, hogy mindig emlékeztessem magam, hogy hibázni emberi dolog.

Egykék

A Születési sor(s)rend című könyv külön fejezetben foglalkozik az egykékkel, akik egyfajta szuper elsőszülöttek. Az ő helyzetüknek is meg van a pozitív és negatív oldala.

„A jó oldala az, hogy segít az egykének abban, hogy magabiztossá és határozottá váljon, aki szemmel láthatóan a helyzet magaslatán áll. A rossz oldala, hogy testvérek híján nehezen tanul meg másokhoz alkalmazkodni.” /Kevin Leman/

Kevin Leman szerint az egykék hipermaximalisták, akik az életük során az elsőszülöttekhez hasonlóan könnyen válhatnak kedveszegett maximalistává. Praxisa során a szerző számtalan olyan egykével találkozott, akit már komolyan maga alátemetett a magas elvárások súlya.

Ez a fajta kritika nem csak magukkal szemben jellemző az egykéknek, hanem szeretteikkel, munkatársaikkal szemben is. Ez pedig megnehezítheti a kapcsolatok alakulását. Kevin Leman arra biztatja az egykéket, hogy nézzenek szembe gyengeségeikkel és próbáljanak kezdeni velük valamit.

„Felnőve ott a lehetőség, hogy megismerjük magunkat, és gyakorlati lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy fejlesszük a gyenge pontjainkat, miközben egyre jobban kiaknázzuk az erősségeinket.” /Kevin Leman/

A középső gyerekek

Kevin Leman leírja könyvében, hogy a középső gyerekek a legnehezebben meghatározható kategória képviselői. Hiszen az ő helyzetük sok mindentől függ, illetve az rájuk jellemző tulajdonságokban sok lehet ellentmondás.

„A születési sor összes többi szereplője közül rá igaz leginkább, hogy a teljes családi felállás szemügyre kell venni ahhoz, hogy megérthessük őt. Hogy végül milyen ember válik belőle, az éppolyan kiszámíthatatlan, mint az időjárás. Így a középső gyerek sok szempontból igazi talány.” /Kevin Leman/

Természetesen azért lehet róluk általános jellemzőket mondani, például, hogy várhatóan az elsőszülött ellentétei lesznek, sokszor érzik magukat mellőzve és elhanyagolva, sokszor a baráti társaságokban kapják meg azt a figyelmet, amit otthon nem jut nekik, jó közvetítők, akár komoly manipulátorok lehetnek.

kép: Pixabay

 

A Születési sor(s)rend című könyvben a középső gyerekekről esik a legkevesebb szó, viszont itt is találkozhatunk olyan tanácsokkal, amiken érdemes elgondolkodni.

„A középső gyerekek állhatatos felnőttekké válnak, mert mi hozzászoktunk, hogy az élet nem éppen igazságos velünk. Alacsonyabbak az elvárásaink, ebből következően elfogadóbbak vagyunk a kapcsolatainkban. A középső gyerek sokszor úgy gondolkodik: „Nem éppen tökéletes a helyzetem, de azért nem is rossz.” Nem vagyunk olyan nagyra törők, mint az elsőszülöttek, ugyanakkor nem vagyunk olyan görcsösek sem.” /Kathy Nessel pszichológus – született középső/

Én személy szerint középső gyereknek tekintem magam, sok elsőszülött vonással. Sok dologban egyetértettem a könyvben olvasható jellemzők közül. Viszont ez a fejezet elsősorban szülőként adott nekem sokat, hiszen másodszülött kislányomra szeretnék nagyon odafigyelni és szeretném, ha nem érezné, hogy nővére árnyékában kellene élnie.

A család legkisebbje

Végül, de nem utolsósorban jönnek a legkisebb gyerekek a családban. Kevin Leman maga is legkisebb, így külön örömmel és cinkossággal ír a vele azonos kategóriában született társairól.

„Lehet, hogy a legkisebb születik utoljára, de a hatodik érzéke biztosan megsúgja neki, hogy nem a sor végén a helye.” /Kevin Leman/

A Születési sor(s)rend című könyvből megtudhatjuk, hogy a legkisebb családtagok a nagy tesók árnyékában élnek, viszont mindent megtesznek azért, hogy a figyelemközéppontjába legyenek, ha kell akkor az örökös bohóckodással és nevettetéssel érik ezt el. Így gyakran belekerülnek abba a skatulyába, hogy őket nem veszik komolyan. Ekkor pedig beindul náluk valami elemi ösztön, hogy csak azért is megmutassák a világnak, hogy képesek ennél többre is.

„A legkisebbek azt a keresztet cipelik, hogy sem a családjuk, sem a külvilág nem veszi őket komolyan. Márpedig a legtöbbjük „égető vágyat érez, hogy ő is hozzátegyen valami fontosat a világhoz”. … Nem csoda, hogy a legkisebb gyerek azzal a belső késztetéssel nő fel: „Majd én megmutatom nekik!” /Kevin Leman/

kép: Pixabay

 

Kevin Leman könyvében részletesen leírja nekünk az iskolai karrierjének és az életben való boldogulásának történetét, ami szerinte szintén példázza a legkisebbek hozzáállását a tanuláshoz és a munkához. Az elbeszélése lényege az, hogy sok vargabetű után Kevin Leman is be akarta mutatni a világnak, hogy mire is képes, ha igazán odateszi magát. Kitartásának egy remek házasság és kiemelkedő hivatás lett a gyümölcse.

„A figyelemhajhászás nem vezet sehová. Ez valahogy szöget ütött az én kamaszfejembe: Jó muri a reflektorfényben sütkérezni, Leman, de mihez kezdesz, ha lemegy a függöny? … Akinek egy csöpp esze van, az nem a legrosszabbak közt akar a legjobb lenni.” /Kevin Leman/

 

A következő részben a születési sorrendről és a munkahelyi boldogulásról írok majd Nektek! Tartsatok velem, hogy ezt az érdekes összefüggést bemutathassam Nektek!

Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz az egyes kategóriákról írt jellemzőkről! Mennyire érzed igaznak a rád jellemző születi sorrendben betöltött helyről írtakat?

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Kevin Leman: Születési sor(s)rend című könyv Negyedik, Ötödik, Hatodik, Hetedik, Nyolcadik és Kilencedik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük