Drámamentes fegyelmezés – A fegyelmezés és az agy

Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés című könyvvel kezdtünk el foglalkozni. Legutóbb a fegyelmezés másfajta értelmezéséről volt szó. Most megismerkedhetünk a fegyelmezés és agy kapcsolatáról.

A fegyelmezés és az agy

 

Az agy három jellemzője

A Drámamentes fegyelmezés című könyvükben arról olvashatunk az agynak van három olyan jellemzője, amit érdemes tudatosítani szülőként:

        • Az agy változik
        • Az agy változtatható
        • Az agy összetett

Mindháromról részletesen írnak nekünk a szerzők. Mindegyik esetében kiemelik számunkra azokat az információkat, amiket a nevelés során hasznosíthatunk.

kép: Pixabay

 

Fegyelmezés az elmetudatosság használatával

Daniel és Tina hosszan írnak nekünk arról, hogy gyermekünk idegrendszere milyen komoly változáson megy keresztül, ahogy egyre idősebb lesz. Ez a tudás abban segíthet minket, hogy megértsük, hogy bizonyos életkorokban mire lehet képes és mire nem. Vagyis, hogy a gyermekünkkel szemben támasztott elvárásainkat hogyan lehet neki megfelelő módon alakítani.

„Mindegy, milyen okos, felelősségtudó vagy lelkiismeretes is a gyermekünk, nem igazságos elvárnunk tőle, hogy mindig megfelelőképpen uralkodjon magán, vagy mindig különbséget tudjon tenni jó és rossz döntés között.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

A szerzőpáros tanácsa alapján arra kellene törekednünk, hogy a fegyelmezés során vegyük figyelembe gyermekünk fejlődési életkorát, hogy mire képes és az ő nézőpontját is.

„Így használjuk a saját elmetudatossági készségeinket arra, hogy rálássunk a gyermekeink viselkedése mögötti elmére.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

Természetesen ezek a szempontok nem mentik fel gyermekünket a rossz magaviselet alól, emelik ki a szerzők. Ez a tudást inkább arra használhatjuk, hogy egyértelmű határokat jelöljünk ki és segítsünk neki megérteni, hogy mi az elfogadható és mi nem.

Az elme fejlesztése

A drámamentes fegyelmezés módszere nem garantálja azt, hogy mindig el fogjuk tudni vele érni a kívánt viselkedést, emelik ki a szerzők. Viszont egy olyan eszköztárt ad a kezünkbe, ami segíthet nekünk a kritikus helyzeteket feloldani úgy, hogy közben megmarad a szeretetteljes kapcsolat gyermekünkkel.

„A drámamentes fegyelmezés lehetővé teszi számunkra, hogy a tudtukra adjuk: „Veled vagyok. Mindig támogatlak és vigyázok rád, még akkor is, amikor a legrosszabb oldaladat mutatod, és nem tetszik, ahogy viselkedsz. Szeretlek, és melletted állok. Megértem, hogy most nehéz dolgokon mész keresztül, és itt vagyok veled.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

kép: Pixabay

 

A szerzőpáros szerint ezzel az üzenettel olyan idegpályákat stimulálunk, amik hosszútávon befolyásolják gyermekünk viselkedését és amik megerősítik őt abban, hogy felelősségteljesen, rugalmasan és empátiával élje az életét. Hiszen még a kritikus helyzetekben is biztosítjuk őt a szeretetünkről és bizalmunkról.

Ne felejtsük el, hogy ez nem engedékenység, hanem drámamentes fegyelmezés megfelelő határok kijelölésével, emelik ki a szerzők. Fontos, hogy megértsük, hogy minden konfliktussal járó helyzet egy lehetőség arra, hogy jobban megértsük gyermekünket és hogy valami újat tudjunk tanítani neki. Azt gondolom, hogy ezt elég nehéz felfokozott állapotban tudatosítani, viszont nemes célnak tartom törekedni rá.

„A gyerekek tulajdonképpen a helytelen viselkedésen keresztül közlik velük, min kell dolgozniuk – mi az, ami még nem fejlődött ki bennük, vagy milyen meghatározott készségek terén szorulnak gyakorlásra.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

 

 

A következő részben a kapcsolódásról lesz szó! Tarts velem, hogy bemutassam Neked Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson gondolatait arról, hogy hogyan lehet a dührohamból eljutni a nyugalomig.

Ha van kedved, írd meg hozzászólásban, hogy mit gondolsz a fent leírtakról!

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés című könyv Második fejezetében

Vélemény, hozzászólás?