Ebben a sorozatban szeretném Nektek bemutatni Kim John Payne: Magunkat neveljük című könyvet, ami tartalmát tekintve egymásra épülő három részből áll. Minden bejegyzésben egy-egy részt mutatok be Nektek. Kezdjük az elsővel!
A probléma
Akadályok
Kim John Payne szerint vannak olyan érzelmi pontjaink, amik megakadályozzák, hogy olyan szülőkké váljunk, amilyenekké szeretnénk. A Magunkat neveljük című könyvben arról olvashatunk, hogy érdemes lenne észrevenni és tudatosítani ezeket a visszatérő mintákat. A szerző ezeket ismétlődő érzelmi túlterhelődésből fakadó sérüléseknek nevezi.
„Családi kapcsolatainkban gyakoriak a viselkedési vakfoltok, vagyis azok az ismétlődő cselekvések, amelyek végül érzelmi gyulladást okoznak. Ha tudatosítjuk magunkban e rossz szokásokat, akkor módunk nyílik megérteni a fájdalom okát, és elkezdhetünk gondolkodni a módunkban álló változtatásokon.” /Kim John Payne/
Kisiklások a múltból
A Magunkat neveljük című könyvben Kim John Payne végig vezet bennünket az elmúlt kilencven évben jellemző nevelési stílusokon. Bemutatja azokat az örökölt és megtagadott nevelési elveket, amiknek a következményei mai napig felismerhetőek. Érdekes olvasmány. Érdemes elolvasni.
„Az, ahogyan minket neveltek, alapvetően befolyásolja a saját szülői hozzáállásunkat, olyankor meg végképp, amikor rosszabbra fordulnak a dolgok.” /Kim John Payne/
Ennek a fejezetnek az a célja, hogy megfigyeljük és megfogalmazzuk a saját családi mintáinkat, hogy a jövőben ennek megfelelő tudjunk döntéseket hozni.
„Tudatos erőfeszítéssel leválasztjuk a saját történetünket a gyerekünkről. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy meg kellene tagadnunk a múltunkat – csupán tudatosan dolgozunk azon, hogy a háttérben maradjon, mi pedig jellen lehessünk, és meghalljuk, amit a gyerekünk mondani akar nekünk a saját élményeiről.” /Kim John Payne/
Kisiklások a jelenben
„Szülőként a gyerekünk minden rossz szavát és megnyilvánulását hajlamosak vagyunk magunkra venni. Minden rázós helyzetről azt hisszük, hogy rólunk szól.” /Kim John Payne/
A Magunkat neveljük című könyv Ötödik fejezete önkritikára hív bennünket. Hiszen a szerző rávilágít arra, hogy a saját reakciónk hevessége nem mindig tükrözi az adott szituáció komolyságát. Sokkal inkább a mi belső problémánkról van szó.
„Minden bajunk megsokszorozódik, ha a gyerekünkkel kapcsolatos nehézségeket személyes sértésnek fogjuk fel.” /Kim John Payne/
A szerző arra buzdít bennünket, hogy értsük meg, a gyermekünk nem szándékosan viselkedik negatívan, sokkal inkább zavarodott. Ha ezt sikerül belátnunk, akkor könnyebb lesz felé nyitottan fordulni.
Kisiklások… a jövőből
Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan írhat a szerző a jövőbeni kisiklásainkról. Kim John Payne mondanivalója az aggódásról szól, illetve a túlzott aggódás jövőben hatásairól. Kifejezetten tetszik nekem az a fejezet, mert nagyon bölcs gondolatokat kaphatunk a szerzőtől.
Az tény, hogy szülőként belénk van táplálva bizonyos fokú aggódás, de fontos, hogy legyünk ott a jelenben és egészséges szintre csökkentsük a félelmeinket. Illetve, ha már aggódunk, akkor a megfelelő dolgokért tegyük, emeli ki a szerző.
„Minket, szülőket mindenképpen erősen foglalkoztat a gyerekeink jövője – de lényeges különbség, hogy befelé tekintünk-e, az érzelmi fejlődésükre, vagy kifelé, a világban elfoglalt státuszukra.” /Kim John Payne/
A következő alkalommal az együttérző reakció gyakorlatáról írok Neked! Tarts velem, hogy bemutathassam Kim John Payne mondanivalójának a lényegét!
Ha megfogott Téged ez a téma, kérlek, írd le egy hozzászólásban, hogy mi a véleményed a kisiklások kategóriáiról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Kim John Payne: Magunkat neveljük című könyv Első részében olvasható.