Amikor egy gyerek szorong, annyira erős érzések borítják el őt, hogy nem tud reálisan gondolkodni. Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! című könyvében a szorongó gondolatok megkérdőjelezésével is foglalkozik. Fontos, hogy nagyon óvatosan kell ezt csinálni, anélkül hogy megszégyenítenénk gyermekünket, és semmibe vennénk az érzéseit. A szerző korábbi tanácsai itt tudod elolvasni.
„Mi van, ha?” helyett „mi van?”
Múlt, jelen és jövő
„A szorongó emberek életük jelentős részét a múltban élik le, amint hajszál híján megúszott vészhelyzetekről és elszalasztott lehetőségekről elmélkednek. Emellett a jövőn való rágódás is sok idejüket emészti fel.” /Lawrence J. Cohen/
Larry Cohen a múlton és a jövőn való rágódást nevezi a „mi van, ha” birodalmának. Három olyan területet különböztet meg, amik szorongó gondolatokat ébresztenek:
- döntésképtelenség (Mi van. ha nem jó döntést hozok?)
- perfekcionizmus (Mi van, ha hibázok?)
- túlkészülés (Mi van, ha ez történik, az történik, amaz történik?)
A szorongó agy hajlamos mindent pesszimistán látni. Ezek a kérdések mind olyan érzéseket generálnak, amik úgy működnek, mint a riasztócsengő, amit nem lehet elhallgattatni. Az egyik korábbi bejegyzésben már írtam Nektek arról, hogy milyen gondokat okozhat az, ha a biztonsági rendszer nem tud kikapcsolni, nem tudja lefújni a riadót. Sajnos ilyenkor bármilyen nyugtató módszer csődöt mond, mert a csengő csak szól és szól.
„A gyerek szorongó gondolatait kívülről lehetetlen megingatni, a hatékony megkérdőjelezés belülről jön.” /Lawrence J. Cohen/
Larry Cohen szerint, aki nem szorongó típus az kevés időt tölt azzal, hogy olyan dolgokon agyaljon és olyan dolgoktól féljen, aminek a bekövetkezésének az esélye nagyon kicsi, vagy még nagyon messze van. Sajnos a szorongó felnőttek és gyerekek energiáját ezek az aggodalmak leszívják.
A szorongó gondolatok megkérdőjelezése
A Legyőzzük a félelmet! című könyvből megtudhatjuk, hogy a „mi van, ha?” típusú gondolatok leghatásosabb ellenszere a megkérdőjelezés, de nem mindegy, hogy hogyan fogunk ehhez hozzá. Fontos tudnunk, hogy ha rosszul közelítünk, akkor csak még jobban gerjesztjük a problémát. Hiszen a szorongó gondolatok nem szeretik, ha megkérdőjelezik őket.
„Mindig empátiával reagáljunk, amikor a gyerek riasztórendszere aktív. … Ha azt mondjuk a gyereknek, hogy ne szorongjon holmi semmiség miatt, akkor meg se fogja hallani, amit mondunk. … Az soha sem segít, ha megszégyenítünk egy gyereket, amiért fél vagy szorong.” /Lawrence J.Cohen/
Larry Cohen könyvében összegyűjtötte azokat az iránymutatásokat, amik segítségével hatékonyan tudunk fellépni a ilyen fajta szorongások ellen. A türelmes és empatikus módszerek közül négyet ismerhetünk meg részletesen a könyv Hatodik fejezetében:
- Játékos formában való megkérdőjelezés
- „Mi van, ha?” helyett, „mi van?”
- Az agy egyéb területeinek aktiválása
- A szorongó gondolatok elfogadása, majd ezután átalakítása
„A szorongó gyerekek gondolatait annyira leköti a múlton való rágódás és a jövő miatti aggódás, hogy nehezen tudnak benne maradni az „itt és most”-ban. Szülőként azonban segíthetünk nekik ebben, például az itt felsorolt gyakorlatok és játékok kipróbálásával.” /Lawrence J. Cohen/
A leggyakoribb gyerekkori szorongások kezelése lesz a következő téma, amivel foglalkozunk. Tarts velem, és megosztom veled Lawrence J. Cohen technikáit az ágy alatti szörnyek elkergetésétől, a társas szorongáson át és az élet-halál kérdéseinek feloldásán keresztül.
Ha gondold, írd meg hozzászólásban, hogy nálatok milyen szorongás megkérdőjelező technikák váltak be eddig. Szívesen tanulunk egymástól!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! című könyv Hatodik fejezetében olvasható.