Gyereknevelés francia módra
Sokat vacilláltam, hogy hogyan mutassam be Nektek Pamela Druckerman könyvét. Hiszen ezt a könyvet szerintem csak a mindent vagy semmi alapon lehet összefoglalni. Végül úgy döntöttem, hogy csak egy bejegyzés lesz róla, amiben röviden bemutatom a legfontosabb elveket.
Várandósság és szülés
A Nem harap a spenót című könyvben kétszer is találkozhatunk terhességi és vajúdási történettel. Hiszen Pamela kétszer szült egyszer egy kislányt, másodszor pedig az iker fiúkat. A két élmény között a gyerekek számától eltekintve az a lényeges különbség, hogy a másodszorra már jóval felkészültebben és a francia anyukákhoz hasonlóan éli meg a történteket a szerző.
A könyvből kiderül, hogy a várandóság tekintetében az a legfontosabb különbség az angolszász és a francia anyukák között (hozzáteszem a magyarokkal összevetve is), hogy a francia anyukák nem aggódnak annyit, nálunk nem „trendi” mindenre felkészülni, mindennek utánanézni és rágódni. Ők azt az elvet vallják, hogy nyugodtabb anya – nyugodtabb baba.
„Mi rendszerint aggódással mutatjuk ki az elköteleződésünket, meg azzal, hogy mennyi mindenről vagyunk képesek lemondani már a terhesség idején is. A francia nők pedig azzal jelzik az elkötelezettségüket, hogy nyugalmat sugároznak, és tüntetően nem mondanak le az örömökről.” /Pamela Druckerman/
A másik nagyon fontos különbség, hogy a francia anyukák nagyon komolyan veszik a terhességgel kapcsolatos elhízást. Odafigyelnek a súlyukra és mértékkel esznek. Nem pedig kettő helyett.
A szüléssel kapcsolatosan pedig a francia anyukák és kórházak körében nem jellemző, hogy a szülést „fölösleges” fájdalommal viseljék. Náluk az epidurális érzéstelenítés teljesen alap és közkedvelt eljárás.
„Franciaországban az epidurál nélküli szülést nem „természetes” szülésnek hívják, hanem „epidurál nélküli szülésnek”. /Pamela Druckerman/
Altatás
Pamela Druckerman elmondása szerint a francia kisbabák általában már három hónapos korukban átaludják az éjszakát. Kirívó esetnek számít, ha hat hónapos koruk után még nem sikerült ezt elérni. A Nem harap a spenót című könyvben nagy hangsúlyt fektet a szerző ennek a témának, hiszen ez az a terület, ami minden szülőt érdekel, illetve sok család szenved kóros alvásmegvonásban a baba születését követő egy, kettő, sőt akár több évet tekintve.
Szintén alváshiányban szenvedő szülőként Pamela megpróbálta kideríteni, hogy mi lehet a francia anyák titka. A kutatómunka eredményeként arra jött rá, hogy a franciák a kisbabák alvásciklusainak tudományos ismeretét vegyítik a „Szünet” elvével. Vagyis, amikor a baba elkezd sírni, akkor nem rohannak hozzá azonnal, hanem megvárják, hátha csak egy kicsit felébredt, és még visszaalszik. Ez a módszer csak egészen kicsit babáknál működik. A Nem harap a spenót című könyv szerint a francia szülők körében nem jellemző a baba sírni hagyása.
„Amikor a francia szülők szünetet tartanak, következetesen és magabiztosan teszik. Tájékozottságon alapuló döntést hoznak, a csecsemők alvási szokásainak megértése alapján.” /Pamela Druckerman/
Etetés
Manapság már teljesen terjedtnek számít, hogy a gyerekek válogatósak, vagy monodiétán élnek. Ezzel ellentétben Pamela Franciaországban azt tapasztalta, hogy a gyerekek a mások számára extrémnek mondott ételeket is megeszik.
„Képzelj el egy bolygót, ahol a családi étkezések kellemesen telnek, a gyerekek ugyanazt eszik, mint a szüleik, és kevés gyerek hízik el! Ez a bolygó Franciaország.” /Pamela Druchermen/
A Nem harap a spenót című könyvből megtudhatjuk, hogy a franciáknak kifinomult szokásaik vannak az étkezések rendjéről, az ételek sorrendjéről, állagáról és színéről. Ennek eredményeként a könyv szerzője az tapasztalta, hogy a gyerekek képesek egy étteremben az étlapról rendelni, nyugodtan várni és szépen, különösebb rumli nélkül enni. A szülők pedig teljes nyugalomban fogyaszthatják az ebédjüket.
Fegyelmezés
A Nem harap a spenót című könyvből kiderül, hogy a francia szülők kifejezetten szigorúak a legfontosabb dolgokban. A többi területen viszont képesek engedékenyek lenni. Számukra vannak olyan viselkedések, amik elfogadhatatlanok, azok esetében következetesen fellépnek. Viszont a határokon belül szabad kezet kapnak a gyerekek. Úgy tűnik ez a módszer jól működik.
„A gyerekek számára nagyon határozott korlátokat állítanak, a korlátokon belül viszont nagyon nagy szabadságot kapnak.” /Pamela Druckerman/
A szülők élete
Pamela Druckerman bemutatja nekünk könyvében, hogy a francia nők igyekeznek egyensúlyt teremteni a dolgozó nő, a feleség és a anya szerepek között. Nem hagyják, sőt társadalmilag elvárják, hogy egyik sem legyen túlsúlyban a többihez képest.
„A francia ideál az, hogy az életed egyik része – a feleség, a dolgozó nő vagy az anyaság – sem szoríthatja ki a többit.” /Pamela Druckerman/
Nálunk nagyon fontos, hogy a szülés követő harmadik hónapig visszanyerjék a szülés előtti súlyukat. A francia nők nagyon odafigyelnek a megjelenésükre. Miközben babakocsit tologatnak, vagy lemennek a játszótérre sohasem feledkeznek el a külsőről.
„Franciaországban semmi okot nem látnak arra, miért ne lehetne egy nő szexi pusztán azért, mert már gyerekei vannak.” /Pamela Druckerman/
A párkapcsolatra és a munkára is nagy hangsúlyt fektetnek a franciák a szülés után. Szerintük nem egészséges, ha az apukák nagyon háttérbe szorulnak, illetve a munkába is hamar visszatérnek. Franciaországban a bölcsődék nagyon népszerűek és az anyukák nem éreznek bűntudatot azért, mert egy héten több napot más vigyáz a gyermekükre. Úgy gondolják, hogy ez nekik jár és nem áldozzák fel magukat az anyaság oltárán.
„A barátaim gyakran kérdezik, hogy inkább franciáknak, vagy inkább amerikainak nevelem-e a gyerekeimet. Amikor nyilvános helyen vagyok velük, olyankor általában azt gondolom, hogy valahol a kettő között vannak: az általam ismert francia gyerekekhez képest rosszul viselkednek, az amerikaiakhoz képest viszont elég jól.” /Pamela Druckerman/
Ezzel befejeztük Pamela Druckerman: Nem harap a spenót című könyvet. A következőkben Kevin Leman: Születési sor(s)rend című könyv következik. Tarts velem továbbra is!
A hozzászólásokban szívesen fogadom a véleményedet a fenti elvekről!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Pamela Druckerman: Nem harap a spenót című könyvben olvasható.