Szeretném figyelmetekbe ajánlani Dr. Vanessa Lapointe: Sérülésmentes gyereknevelés című könyvet. Itt olvashatod a könyvről írt korábbi bejegyzéseket. A támogató és kötődő hozzáállás elsajátítható és tanulható. A könyv negyedik fejezetében ehhez kapunk tanácsokat a szerzőtől.
Nőjünk fel a feladathoz!
Történet, ami már mindenkivel megesett
„A gyerekek természetes helyzetüknél fogva a felnőttekre vannak utalva. Egy kisgyermek számára nincs annál nagyobb bizonytalansági tényező, mint az, hogy helyt áll-e értük az a felnőtt, akinek a gondjaira vannak bízva.” /Dr. Vanessa Lapointe/
A Sérülésmentes gyereknevelés című könyvben arra hív Bennünket a szerző, hogy képzeljük magunkat egy olyan helyzetbe, amikor mi, felnőttként elveszítjük egy olyan ember hozzáértésében és szakértelmében a bizalmunkat, akire rá vagyunk utalva.
A könyvben szereplő tanulságos történet alapja az, hogy egy váróterembe várakozunk. Elég betegek vagyunk, de türelmesen kivárjuk a sorunkat. Amikor végre mi következnénk a sorba, akkor valakit más hívnak be helyettünk. Azt gondolom, hogy ezt a szituációt sajnos senkinek nem kell bemutatni. Valószínűleg már mindannyian várakoztunk orvosi váróteremben és átéltünk hasonló szituációt.
A szerző nem áll meg itt, hanem levonja belőle azokat a következtetéseket, amikre nagy eséllyel mi is gondolunk egy következő orvosnál való várakozásnál. Például: már jó előre odaállunk az ajtóhoz, hogy jelezzük legközelebb mi jövünk, vagy más hasonló, nyomtatékos lépéssel igyekszünk megelőzni, hogy más menjen be előttünk.
A gyerek szemszögéből
„A gyerek fejében pontosan ugyanez játszódik le. Valójába ugyanez a dinamika jellemez minden emberi kapcsolatot, akár felnőttek, akár gyerekek a szereplői. A felnőtt-gyerek kapcsolatban azonban ez annyiban más, hogy előre megvan a szereposztás: ki az, aki támasz, és ki az, aki a másikra támaszkodik.” /Dr. Vanessa Lapointe/
Azt gondolom, hogy nagyon fontos tanulsága van ennek a történetnek és bölcs dolog az írónőtől, hogy a felnőtt példán keresztül próbálja meg érzékeltetni velünk a mondanivalóját. Így sokkal nagyobbat tud „ütni”.
Vanessa Lapointe szeretné, ha ez alapján már jobban megértenénk a gyerek szemszögét, ami az, hogy ha elsőre nem vettük az adást, akkor legközelebb még több eszközhöz fog folyamodni, hogy felhívja a figyelmünket magára és a problémájára.
„Gyerekeink szemében az a felnőtt nyújt biztonságot és látszik olyannak, mint a mesebeli dzsinn, aki hatékonyan, mindig a gyerek érdekét és szükségletét ismerve cselekszik. … A gyerekeink pontosan erre van szükségük tőlünk. A velük született gyámoltalanságuk azt jelenti, hogy természetes módon tőlünk várják, hogy vezéreljük őket.” /Dr. Vanessa Lapointe/
Nőjünk fel a feladathoz!
Lehet, hogy elsőre nehéznek tűnik a feladat, hiszen mi sem tudunk mindig rátermettek és magabiztosak lenni. Nem sikerül mindig a helyzet magaslatán állnunk. Vanessa Lapointe arra hívja fel a figyelmet, hogy higgyünk magunkban és értsük meg, hogy senki sem ismeri nálunk jobban a gyermekünket és az ő igényeit. Képesek vagyunk megérteni, vezetni és enyhíteni gondjaikat.
„A magabiztosan, támaszt és támpontot adóan, szeretettel és a saját szerepükbe vetett hittel nevelő felnőttek legfontosabb vonása az, hogy a gondoskodó kapcsolati kereteken belül látják el a feladatukat, így erejük legjavát tudják a kívánt tartalom közvetítésére fordítani.” /Dr. Vanessa Lapointe/
A Sérülésmentes gyereknevelés című könyvben arról olvashatunk, hogy két kulcsszó van a témában: Kötelék és Magabiztos vezető.
„Amikor [a szülők] magukat úgy kezdik nézni, hogy náluk jobban senki sem csinálná, és arra születtek, hogy ezt a szerepet betöltsék, azaz szeretve és indulat nélkül irányítsák a gyereküket, akkor már nincs olyan helyzet, ahol ne állnának helyt.” /Dr. Vanessa Lapointe/
Következnek a könyvben a gyakorlati tanácsok. Tarts velem!
Szívesen fogadom a hozzászólások között, hogy ha leírod, hogy mi jutott eszedbe a fenti témával kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Dr. Vanessa Lapointe: Sérülésmentes gyereknevelés című könyv Negyedik fejezetében olvasható.