A gyermeki elme – Az én kapcsolat

Daniel J. Siegel orvos, pszichiáter és klinikai professzor. Tina Payne Byrson klinikai szociális munkás. Az általuk végzett kutatások eredményeit és az évek alatt összegyűjtött sok-sok tapasztalatukat szeretnék megosztani velünk A gyermeki elme című könyvben. Ez eddigi bejegyzésekben már többféle integrációs technikával megismerkedtünk, most a személyiségünk különböző részeinek integrálásáról lesz szó.

 

Az én kapcsolat

 

A tudat kereke

Daniel és Tina a tudat kerekét úgy írja leszámunkra, mint egy biciklinek a kereke. Az abroncson az énünk különböző aspektusai szerepelnek:

        • érzékletek
        • emlékek
        • gondolatok
        • álmok
        • testérzetek

A kerékagy pedig az a rész, ahol tudatosítani tudjuk ezeket a részeket. Ahogy forog a kerék mindig máshol vannak az egyes részek az abroncson. A szerzők szerint az elmetudatosság lényege az, hogy mi magunk irányítani tudjuk az agyunkat, hogy éppen merre tekintünk, és az énünk melyik részére koncentrálunk.

„A tudatosságunk székhelye a kerékagyban található, innen tekintünk az abroncs különböző pontjaira.” / Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

kép: Pixabay

 

Ha szükség van rá, akkor az elmetudatosság segítségével befolyásolni tudjuk a gondolatainkat egy adott szituációval kapcsolatosan. Ez azért nagyon hasznos, mert így nem fogják az abroncs egyes pontjai folyton elnyomni a többi részt.

„Azért fontos a különböző részeinek (a személyisége egyedi részeinek) az integrációja, hogy ne uralkodhasson el néhány rész az összes többi területen.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

A személyiség különböző részeinek integrálása

A gyermeki elme című könyvben arról olvashatunk, hogy ha segítünk gyermekünknek elsajátítani a személyiségének különböző részeinek integrálására, akkor nem fog beleragadni egy elmeállapotba, és képes lesz újra keretezni a vele történt dolgokat.

„Amikor a gyermekek egy konkrét tudatállapotot tapasztalnak, például frusztráltak vagy magányosak, hajlamosak önmagukat azzal a pillanatnyi állapottal azonosítani, ahelyett, hogy megértenék, ez csak egy átmeneti érzés.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

Például, ha a gyermek számára gondot okoz a házi feladat megírása, akkor azt érezheti, hogy ő buta és nem tud semmit sem. Egészen addig mondogathatja ezt magának, amíg el nem hiszi. Pedig attól még, hogy nehézségbe ütközik, ez nem jelenti azt, hogy ezzel kellene azonosítania magát.

Lehet, hogy fogja még magát butának érezni, de a személyiségének különböző részeinek integrálása segítségével meg fogja tanulni, hogy ezt ne tekintse „egy tartós, önmagát meghatározó vonásnak”. Daniel és Tina arra hív bennünket, hogy szülőként sikeresen támogassuk őt ezen az úton.

A koncentrál figyelem ereje

A szerzők szerint, ha egy gyereknek megtanítjuk az elmetudatosságot, akkor el tudja dönteni, hogy mire szeretne figyelni.

„Ha a gyermekek kifejlesztik az elmetudatosságnak ezt a formáját, az képesség teszi őket arra, hogy maguk döntsenek a tapasztalataik kezelésének módjáról, és arról, hogyan reagálnak az eseményekre.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

kép: Pixabay

 

Elképzelhető, hogy ez most egy kicsit megfoghatatlanul hangzik, de Az gyermeki elme című könyvben összesen három integrációs elme technikát is bemutatnak nekünk a szerzők, amivel segíthetjük gyermekünket az elmetudatosság felé. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem könnyű, de igazán hasznos módszerekről olvashatunk ebben a részben.

Önmagunk integrálása

„Ha összekötjük ezeket a különböző pontokat – ha arra használjuk a kerékagyat, hogy integráljuk az elménket az adott pillanatban -, akkor késznek fogjuk érezni magunkat arra, hogy összeszedett, érzékeny szülőként viselkedjünk. Ekkor, a teljes elménk összehangolt működésével, kapcsolatba léphetünk a gyermekünkkel, mert addigra már mi is kapcsolatba kerültünk önmagunkkal.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/

Akit jobban érdekel önmagunk elmetudatosságának fejlesztése, számára a szerzők is és én is Daniel J. Siegel: Elmetudatosság című könyvét tudom ajánlani.

 

Az utolsó fejezet következik a könyvben. Az eddig bemutatott többféle integrációs technika után az utolsó kettővel ismerkedünk meg majd. Tarts velem, hogy bemutathassam Neked Daniel és Tina gondolatait az önmagunk és mások integrálásával kapcsolatosan!

Ha van kedved írj egy hozzászólást, hogy mi a véleményed a fenti témával kapcsolatosan!

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme Ötödik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?