Szeretném figyelmetekbe ajánlani bemutatni Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme című könyvét. A szerzők szerint ahhoz, hogy jobban megértsük és nevelni tudjuk gyermekünket fontos tudás lehet, ha megismerjük az idegrendszerének működését. A könyvről készült korábbi bejegyzéseket ide kattintva érhetitek el. Most a múltbéli tapasztalatok, emlékek feldolgozásáról szóló fejezet következik.
Integráljuk az emlékeinket, hogy gyógyuljunk és növekedjünk
A memória és az agy
„Lényegében tehát az emlékezés annak a módja, ahogyan a múltbeli történetek befolyásolják a jelenünket.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
A gyermeki elme című könyvben arról olvashatunk a memóriánk igazából nem pontos emlékek összessége, hanem asszociáció. Amikor előhívunk egy emléket, akkor megváltoztatjuk azt és torzul egy kicsit.
„A dekódoláshoz és az előhíváshoz tartozó tudatállapotok befolyásolják és megváltoztatják magát az emléket. Így a történet, amit elmondunk, valójában kevésbé „történelmi tény”, és nagyobb mértékben mesemondás”. /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Daniel és Tina írása szerint a múltbeli tapasztalatok jelentős kihatással lehetnek a jelenünkre. A memóriának többfajtája van. Van olyan, ami tudatos és van, ami nem tudatos emlék, mégis befolyásolja a jelenkori cselekedetünket.
Miért fontos ezt megértenünk?
A szerzők szerint szülőként fontos tudatosítanunk ezeket az ismereteket nevelés közben. Főleg akkor, amikor gyermekünk számunkra „érthetetlen” módon viselkedik, vagy reagál egy adott szituációra. Ilyenkor, ha lehetséges és van ilyen, érdemes lehet őt a múltfelé terelgetni és segíteni neki feldolgozni a jelenre kiható múltbéli heves érzelmeit.
„Ha segítünk nekik a múlt jelenbe integrálásában, érteni fogják, hogy mi történik bennük, és képesek lesznek irányítani a gondolataikat és viselkedésüket. Minél inkább elősegítjük a memóriaintegrációnak ezt a formáját, annál ritkábban fogunk találkozni gyermekünk irracionális reakcióival, melyek valójában a múltból megmaradt élményekre adott válaszok.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Arról, hogy pontosan ezt hogyan lehet elérni, illetve milyen fajta kommunikáció van szükség szülőként A gyermeki elme Negyedik fejezetében olvasható bővebben. Összesen két integrált elme technikát mutatnak be számunkra a szerzők, amik segíthetik, hogy gyermekünk integrálni tudja emlékeit.
Önmagunk integrálása
A fejezet végén lévő felnőttek szóló részben arról olvashatunk, hogy nekünk szülőknek is hasznos lett a múltbeli tapasztalataink helyretétele.
A szerzők szerint erre két okból van szükség:
- a kicsi gyermekek képesek átvenni a mi félelmeinket, frusztrációnkat
- ezek az emlékek nem kívánt reakciókat hozhatnak elő belünk
„A saját szüleink vagy mások által figyelmen kívül hagyott vagy elnyomott régi érzelmek megakadályozhatják azt, hogy a saját gyermekeinkkel érett, szeretetteljes és tiszteletteljes módon kerüljünk kapcsolatba.” /Daniel. J. Siegel és Tina Payne Bryson/
Daniel és Tina arra hívnak bennünket, hogy mindig tegyük fel magunknak a kérdést: „Jogos az, hogy így reagálok?”
A következőkben önmagunk számos részének integrálásáról lesz a téma! Tarts velem és megosztom veled Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson gondolatait!
Szívesen fogadom a hozzászólások között, hogy ha leírod, hogy mi a véleményed a fenti témával kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Daniel J. Siegel és Tina Payne Bryson: A gyermeki elme Negyedik fejezetében olvasható.