Legutóbb megismerkedtünk a túl sok képernyőhasználat által okozható egészségügyi károkról. A képernyő rabjai című könyv most következő fejezetében a tömegmédia viselkedést befolyásoló hatásairól lesz szó. Igazán megdöbbentő dolgokról lehet olvasni a könyvben. A korábbi bejegyzéseket itt tudod elolvasni.
Befolyásolja-e a gyerekek viselkedését, ami a képernyőkön eléjük tárul?
Erősítő hatás
A képernyő rabjai című könyvben arról olvashatunk kutatási eredményeket, hogy a számítógépes játékok hogyan és milyen mértékben járulnak hozzá a gyerekek agresszív viselkedéséhez. Érdemes elolvasni szerintem.
Abban a tudósok egyetértenek, hogy nem lehet kizárólag a képernyők számlájára írni az agresszív viselkedést. Viszont az összefüggést tagadni hiba lenne.
„A legkevésbé sem állítjuk, hogy a szórakoztatóipar termékei képviselnék az egyetlen vagy akár a szükségképpen legfontosabb tényezőt, amely hozzájárul a fiatalok közötti agresszióhoz, antiszociális viselkedéshez és erőszakhoz… számos más elem képezi még e probléma részét.” /Nicholas Kardaras/
Igazán érdekes pro és kontra érveket találhatunk a könyvben. Az ember egy összetett lény. Egy-egy agresszív viselkedés nem vezethető le egy egyszerű modell segítségével. Nicholas Kardaras szerint a képernyőhasználat káros hatásának mértékéről lehet vitatkozni, de az erőszakos tartalmak fogyasztása és használata bizonyítottan hozzájárulhat az agresszív viselkedéshez.
„Nem minden erőszakos videójátékot játszó gyerek válik maga is erőszakossá. Ennek az az oka, hogy náluk más okok nem támogatják meg az előző hatását. Az eredményt különböző kockázati tényezők kombinációja váltja ki.” /Nicholas Kardaras/
Személyes vélemény
Bennem nagyon sok a kétség ezzel a témával kapcsolatosan. Két fiútestvérrel nőttem fel, mert a húgom és köztem nagyobb volt a korkülönbség. Rengeteg fiús játékkal ismerkedtem meg és játszottam többféle stratégiai számítógépesjátékkal, amiket szeretek és a gyerekeimnek is szívesen megmutatok, ha eljön az ideje.
Viszont a lövöldözős játékkal kapcsolatosan rosszak a tapasztalataim. Én magam egyszerűen képtelen vagyok ilyen játékokkal játszani, egyszerűen nem bírom a stresszt a játék közben. Nem mondom, hogy egy autósverseny közben nincsenek felfokozott indulatok, de egy fegyver mögött állva várni az ellenséget és időben lőni, na az már más tészta szerintem.
A képernyő rabjai című könyv most következő fejezeteiben bemutatott életpéldák és történetek felkavartak és megráztak engem. A férjemmel nem teljesen értünk egyet a lövöldözős játékokkal kapcsolatosan, de az általam olvasottak alapján azt szeretném, ha a gyerekeim soha nem játszanának ilyesmivel és nem gazdagítanák tovább ezt az iparágat.
Sajnos bármennyire ez a kívánságom, valószínűleg nem sokat tehetek ellene, inkább késleltethetem a lövöldözős játékokkal való találkozást.
Természetesen nem fogom tudni részletesen leírni, hogy miről is van szó a könyvben, de azt tudom mondani, inkább ajánlani, hogy csak erős idegzetű szülők olvassák el, akik képesek „helyén kezelni” az ott olvasott megtörtént események okozta érzelmeket.
Legközelebb továbbmegyünk a videójátékok és az agresszió kapcsolatával foglalkozó kutatási eredményekkel. Tarts velem! Nicholas Kardaras megrázó megtörténetek és események segítségével mutatja be állításainak igaz voltát.
Ha gondolod, írj egy hozzászólást arról, hogy te mit gondolsz a számítógépesjátékok által okozott agresszióról!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyv Hetedik fejezetében olvasható.