Anyai félelmek és örömforrások
Legmélyebb félelmeink
„Azt senki nem ígérheti, hogy ezek a félelmek megszüntethetőek. De ha szembenézünk velük, ha megnevezzük őket, talán fájdalommentesebb lehet együtt élnünk velük, és talán elindulhatunk az egészséges válaszok, a megoldás felé is.” /Süvegesné Rudan Margit – Süveges Gergő/
Az Anyakulcs című könyvben a szerzők nagy szeretettel és megértéssel írnak nekünk az anyai léttel járó félelmekről. Különös tekintettel az elengedéssel összefüggő aggodalmakról. Igazán megindító ez a fejezet. Nekem nagyon jól esett ilyen őszinte és együttérző írást olvasni.
„Ezek a félelmek nem a gyengeség, az alkalmatlanság, az elrontottság jelei. Szó sincs róla. Ezek teljesen természetes érzések, amelyek – akár akarjuk, akár nem – megszülethetnek bennünk. Sem démonizálni, sem tagadni nem érdemes őket.” /Süvegesné Rudan Margit – Süveges Gergő/
Margit és Gergő háromféle félelemtípusról írnak nekünk könyvükben:
- Szerepfélelem
- Alkalmasságfélelem
- Magányfélelem
Mindegyikről részletesebben olvashattok a Nyolcadik fejezetben. Viszont a szerzők nem állnak meg ott, hogy azonosítják az alapvető elengedéssel összefüggő anyai félelmeinket, hanem a fejezet második felében gyógyító módszereket is bemutatnak számunkra. Leírják, hogy az egyes anyakulcsokat hogyan tudjuk alkalmazni a három félelemtípus ellen. Van tehát remény!
„Igyekeztünk őszintén, de reményt adóan fogalmazni, ahogy körüljártuk a legmeghatározóbb anyai félelmeinket. Arra törekedtünk, hogy pontosabban lássuk az utat, amelyet járunk vagy amely ránk vár, találkozzunk a nehéz érzésekkel, amelyek megrohanhatnak bennünket, ugyanakkor kiutat is mutassunk a félelmek útvesztőjéből.” /Süvegesné Rudan Margit – Süveges Gergő/
Örömforrások
A szerzőpáros a könyv vége felé összefoglalja számunkra, hogy az eddig megismert tudás hogyan segíthet bennünket közelebb ahhoz a célhoz, hogy egészséges módon álljunk hozzá a gyermek önállósági törekvéseihez és el tudjuk elengedni őt, ha itt van az ideje.
Margit és Gergő felhívják a figyelmünket arra, hogy még szükség van egy „kis apróságra”, hogy minden rendben legyen. Ez pedig az öröm.
„Érdemes megkeresnünk a gyermekünk elengedésének folyamatában (vagyis egész életünkön át) mindazokat a pontokat, amelyeknek őszintén tudunk örülni, és amelyek elégedettséggel töltenek el bennünket.” /Süvegesné Rudan Margit – Süveges Gergő/
Feltehetjük a kérdést, hogy miféle örömről van szó? El kell engednünk gyermekünket, amit elviselünk, de még örüljünk is neki? Az Anyakulcs című könyvben arról olvashatunk, hogy az elengedés akkor lesz valódi, ha kapcsolódáson és bizalmon alapszik és őszintén tudjuk támogatni.
Margit és Gergő könyvükben pontokba szedték azokat az örömforrásokat, amik a gyermek önállóvá válásának útján felfedezhetünk. Azt gondolom, hogy ezek megnevezése és tudatosítása legalább annyira fontos, mint az aggodalmainké.
Az utolsó fejezethez érkeztünk a könyvben. Isten-kapcsolat és elengedés. Erről írok a következő részben. Tarts velem!
Ha gondolod, írd le nekünk, hogy milyen érzelmeket keltett benned ez a rész!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Süvegesné Rudan Margit – Süveges Gergő: Anyakulcs című könyv Nyolcadik és Kilencedik fejezetében olvasható.