Játékos nevelés – Kezdeményezés és irányítás

A játék olyan eszköz, amellyel a gyerekek felfedezik és sajátjukká teszik a világot, értelmezik új tapasztalataikat, és felépülnek a mindennapok megpróbáltatásaiból. A játék híd a szülő és gyerek között. Lawrence J. Cohen ezekkel a gondolatokkal megalapozva vezet be minket a játékos gyereknevelés fortélyaiba a Játékos nevelés című könyvében. A korábbi írásokat itt tudod elolvasni. A gyerekkel való közös játék irányítása vagy éppen az irányítás átengedése nagyon fontos kérdés. Erről lesz szó most! 

Kezdeményezés és irányítás

 

„A játékos gyereknevelés finom egyensúlyozást kíván aközött, amikor mi követjük a gyerekeket, illetve amikor azért lépünk be a helyzetbe, hogy irányt mutassunk.” /Lawrence J. Cohen/

 

Engedjük át a kezdeményezést!

Először az irányítás átengedéséről lesz szó. Hiszen gyakran azzal segítünk a legtöbbet, ha csak figyeljük a gyerek játékát és az ő elképzelései alapján kezdjük el a közös játékot.

Az első fejezetben már megismerkedtünk a játék fontosságával, illetve azzal, hogy a gyerekben milyen fontos folyamatok zajlanak közben. Vagyis az általa választ játéknak sokszor célja van, és nekünk csak fel kel venni vele a kapcsolatot. Nem pedig folyton beleszólni.

„A gond az, hogy sokszor fogalmunk sincs róla, hogy útban vagyunk.” /Lawrence J. Cohen/

Larry Cohen összegyűjtötte azt az öt pontot, ami bemutatja nekünk, hogy hogyan engedjük át a kezdeményezést:

        • Mondjunk igent mindenre.
        • Csináljuk azt, amit ők akarnak.
        • Ügyeljünk a biztonságra (de ne aggódjuk túl a dolgot).
        • Különítsük el a közös játékra szánt időt.
        • Szánjunk időt magunkra is.

Mindegyik pontról részletes kifejtést találhattok a Játékos nevelés című könyv Kilencedik fejezetében.

kép: Pixabay

Vegyük át az irányítást!

Vannak olyan helyzetek, amikor viszont a felnőtt irányítására van szükség ahhoz, hogy a közös játék segítsen. Az hogy ez a pont mikor érkezik el, nem mindig könnyű észrevenni. Larry Cohen ezzel kapcsolatosan lát el Bennünket hasznos tanácsokkal a Játékos nevelés című könyv Tizedik fejezetében.

„A felnőtt mindaddig kövesse a gyereket, amíg csak valami alapos oka nincs arra, hogy mégis átvegye az irányítást.” /Lawrence J. Cohen/

Ilyen szituációk lehetnek azok, amikor a gyereknek csak egy kis kezdőlökésre van szüksége, vagy amikor fél, szorong valamitől, illetve agresszív viselkedés eseten, vagy ha lehetőséget látunk rá, hogy növeljük a gyerek önbizalmát. Vannak olyan esetek is, amikor egy-egy fontos témát tudunk belevinni a játékba, így pedig értéket tudunk képviselni. Anélkül, hogy hegyi beszédet tartanánk.

A közös játék irányítása során is a kapcsolódás a legfontosabb motívum, amire törekednünk kellene a szerző szerint.

„Lehet, hogy kitartóan kell ösztönöznünk a gyereket, hogy dolgozzon egy problémán, amit szíve szerint inkább elkerülne. Lehet, hogy hosszan kell küzdenünk, hogy az elszigeteltség erődjének falain keresztül is létrejöjjön a kapcsolat. … Úgyhogy ilyenkor ne adjuk fel, és ne hagyjuk őt faképnél – tartsunk ki. A mi dolgunk, hogy kezdeményezzünk, és kitartóan, de finoman keressük a kapcsolódást.” /Lawrence J. Cohen/

kép: Pixabay

Utálatos játékok

Eddig végig azt feltételeztük, hogy a szülők szívesen csatlakoznak a gyerek játékához. De mi van akkor, ha nem? Mi van akkor, ha olyan játékot kellene játszanunk, amit utálunk?

A Játékos nevelés című könyv Tizenegyedik fejezete ezzel a témával foglalkozik. A szerző arra hívja a szülőket, hogy valamilyen mértékig tanulják meg szeretni azokat a játékokat, amiket utálnak!

Valószínűleg mindenkinek meg van a saját utálom játéka, amivel vagy amit a gyermeke rendszeresen játszik. Ilyen játékok például az agresszív bunyó, szuperhősös játék, az elképzelt fegyverekkel való lövöldözés, de mondhatnánk akár a barbie-zást, a papás-mamás játékot, a teadélutánt a kis műanyag konyhai felszereléssel. Kamaszkorban a számítógépes játékok sokasága, amiket azért utálunk, mert elveszi tőlünk a gyermekünket órákra. Ezért már eleve nem érdekel bennünket.

Larry Cohen arra biztatja a szülőket, hogy próbálják meg az adott játék okát és célját megtalálni. Könyvében ilyen meglátásokkal igyekszik segíteni a szülőknek, hogy könnyebben beláthassák az ilyen játékok hasznát.

„Ha azonban megértjük az agresszív játékok okait, és hogy milyen célt szolgálnak, talán képesek leszünk kevésbé utálni ezeket, és jobb szívvel részt venni bennük.” /Lawrence J. Cohen/

Természetesen ezek a tanácsok szélsőséges esetekre nem vonatkoznak. Vannak például olyan agresszív játékok, amiket nem szabad támogatnunk.

 

Mit kezdjünk az erős érzelmekkel? Miben változtatja meg a játék gyereknevelés a fegyelmezés kérdéseit? Lawrence J. Cohen ezzel kapcsolatos gondolatait a következő részben osztom meg Veletek. Tartsatok velem!

Ha gondold, írd meg hozzászólásban, hogy mi a véleményed a kezdeményezés átengedése és az irányítás egyensúlyáról! Szerinted megvalósítható?

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés című könyv Kilencedi, Tizedik és Tizenegyedik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük