Kulcslyuk Kiadó, 2019
143 oldal
A Nyitott Akadémia honlapján lehet a könyvről több infót megtudni:
Nyitott Akademia – Mit kezdjünk a szorongással?
A könyv a kiadó honlapján, illetve a nagykönyvesboltok kínálatában is megtalálható. Ezenkívül használtan, antikváriumban vagy a könyvtárban biztosan beszerezhető, ha valakinek felkeltette az érdeklődését.
A borítón szereplő címkiegészítés:
Pszichológiai útmutató + Félelemoldó mesék
Fülszöveg
A nagy sikerű Mit kezdjünk az akaratossággal? című könyv folytatásában a pszichológus-pedagógus szerzőpáros a gyermekkorban jelentkező félelmek és szorongások enyhítéséhez nyújt segítséget.
Anyaként vagy apaként nagyon rossz érzés átélni, ha a gyermek fél, nem érzi biztonságban magát, elakad, vagy teljesítményét indokolatlan gátlások blokkolják. Fontos, hogy a szülő ilyenkor képes legyen oldani ezt a kellemetlen testi-lelki tünetekkel járó állapotot. Mivel az egyszerű biztatás nem mindig éri el a célját, Deliága Éva kidolgozott egy olyan szempontrendszert, mely a különböző személyiségű gyermekek szorongását helyzethez illően más-más módszerrel kezeli.
A pszichológiai útmutatóban a gyermeki szorongás lélektanáról, illetve a mindennapi gyakorlatban jól használható módszerekről olvashat. Arra is találhat példákat, hogy mi az, ami hosszú távon ártalmas lehet a gyermek egészséges személyiségfejlődésére, még akkor is, ha elsőre hatékonynak tűnik.
A Lovász Hajnalka által írt mesék pedig a felvázolt módszereket csomagolják humoros, kalandos állattörténetekbe, melyekből a gyermek új megoldásokat kaphat félelme, szorongása enyhítésére. A bájos figurancs állatkák varázslatos történetei észrevétlenül – nem tanmese jelleggel! – formálják a gyermek mindennapi helyetekhez való nyitott, pozitív hozzáállását, fejlesztik empátiakészségét, bővítik érzelmi szókincsét.
Értékelés és személyes tapasztalat a könyvvel kapcsolatban
Folytatás
Legutóbb bemutattam Nektek Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk az akaratossággal? című könyvet. A nagy sikerű írás folytatásaként a szerzőpáros egy másik igen fontos, minden gyermeket nevelő családban előkerülő témakörrel kezdtek el foglalkozni: a félelmekkel és a szorongással.
„Amellett, hogy pszichológusi munkám során gyakran szembesülők a gyerekek félelmeivel, szorongásaival, édesanyaként is azt tapasztalom, hogy ezek a nehéz érzések valamilyen mértékben minden kisgyermek életének a részei.” /Deliága Éva/
Könyvsorozatuk második kötetéről írok most Nektek:
- Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk az akaratossággal?
- Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk a szorongással?
- Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk az agresszióval?
Hasonló felépítés
Az első kötetben már írtam Nektek arról, hogy a Mit kezdjünk … ? címmel írt könyvek mindegyike hasonló felépítésű. Két nagy részből állnak. Először egy pszichológiai áttekintést és útmutatást kaphatunk Deliága Évától. Ezután rövid, aranyos mesék találhatunk a könyvben Lovász Hajnalka tollából, amik az első részben felvetett és bemutatott módszerek gyakorlati alkalmazását mutatják be gyerekeknek szóló, aranyos történetek segítségével. A mesékben szereplő kis figurákkal könnyen tudja azonosítani magát a kisgyermek.
A Mit kezdjünk a szorongással? című könyv esetében az első részben szorongás enyhítő, kezelő és megelőző technikákról olvashatunk. Külön kiemelve azokat a módszereket, amiket jó lenne elkerülni. Ezután hat rövid mese következik, amik nem épülnek az első kötetben szereplő történetekre, ezért ezeket külön, tetszőleges sorrendben is lehet olvasni.
„A Lovász Hajnalka által írt mesék, … melyekből a kisgyermek új megoldásokat kaphat saját félelmének, izgulásának, aggodalmaskodásának enyhítésére.” /Deliága Éva/
A könyv célja
Deliága Éva tudja, hogy szülőként nagyon nehéz látni, amikor gyermekünk leblokkol, fél, megtorpan vagy elakad. Ilyenkor szeretnénk neki segíteni, de nem mindig tudjuk, hogy meddig mehetünk el, mivel tudjuk őt legjobban bíztatni, és mikor jön el az a pillanat, amikor jobb őt kimenteni egy adott helyzetből.
„Szeretném, ha a szülők nem erőltetve, de a szorongást hatékonyan enyhítve tudnák gyermeküket támogatni ezekben a szituációkban. Mivel azt tapasztalom, hogy a szimpla biztatás nem mindig éri el a célját, kidolgoztam egy olyan szempontrendszert, mely a különböző személyiségű és habitusú gyermekek szorongását helyzethez illően más-más módszerrel kezeli.” /Deliága Éva/
Tévhitek
A Mit kezdjünk a szorongással? című könyvben több olyan tévhitet felsorol számunkra a szerző, amik szerinte rosszul épültek bele a köztudatba és amik gátolhatnak bennünket abban, hogy egy-egy szorongást keltő pillanatban jól tudjunk reagálni szülőként.
Kiemelek Nektek most kettő tévhitet, amik jól bemutatják, hogy pontosan milyen téves felfogásokra gondol Deliága Éva. Ezekről és még egy párról részletesebben ír nekünk könyvében:
- Kinövi, nem kell vele foglalkozni!
- Ha a gyermek nyűgeivel törődik, nyámnyila alakot nevel belőle.
Mit nevezünk szorongásnak?
„A gyermeknél tapasztalható szorongás – saját megfogalmazásomban – valamilyen mértékű, múltbeli, éppen zajló vagy jövőben bekövetkező eseménnyel vagy ingerrel kapcsolatos félelemérzet, mely gátolja a felszabadult megélést és viselkedést. Mértéke nagyobb, időtartama pedig sok esetben elhúzódóbb, mint amit a kiváltó inger objektíven indokolna.” /Deliága Éva/
A fenti idézet a szerző saját definíciója a szorongásra. Szerintem nagyon jól összefoglalja benne, hogy mire is lehet gondolni. Deliága Éva könyvében többször kitér arra, hogy minden gyermek más, a szorongásra adott reakciók is teljesen különbözőek lehetnek. Ezért legtöbb esetben a szülő az, aki azonosítani tudja a szorongás jeleit, hiszen ő tudja azt, hogy mi az, ami már nagyobb mértéknek és elhúzódóbb időtartalomnak számít az adott gyereknél.
A félelmek önmagukban nem problémák, hiszen evolúciós örökségünk és javunkat szolgálják egy-egy kritikus szituációban, ugyanis megküzdési vagy elmenekülési reakciókat váltanak ki belőlünk. Ezt az alapgondolatot ne felejtsük el és tudatosítsuk, hogy alapszintű, természetes félelmek mindenkiben vannak.
„A szorongás hatása tehát függ annak mértékétől, tartósságától, helyzethez illéséről, és minősége kiterjedhet a kedvezőtől a súlyosan gátlóig.” /Deliága Éva/
A szorongásról
A Mit kezdjünk a szorongással? című könyvben röviden olvashatunk arról, hogy a szorongás lehet egy személyiségjegy is. Vannak olyan emberek, akik hajlamosabbak a szorongásra, mint mások. Ha szülőként mi magunk is szorongó alkatok vagyunk, akkor könnyebben megérthetjük a gyermekünket, hiszen átérezzük, amit ő átél éppen. Akkor van nehezebb dolgunk, ha mi magunk nem szoktunk leblokkolni és nem értjük, hogy gyermekünk miért viselkedik így.
Deliága Éva könyvében ezzel kapcsolatosan is megosztja velünk tapasztalatait és tud nekünk tanácsokat adni. Ezenkívül meg tudhatjuk, hogy mitől szoktak félni általában a gyerekek az egyes életkorokban és ezeknek általában mik a tünetei.
„Fontos tudni, hogy a szorongás mind testi, mind viselkedéses megnyilvánulási formáiban nagyon eltérő lehet az egyes gyerekeknél, így szükség van a szülő érzékenységére, hogy ráérezzen arra, ha a gyermek tart valamitől, ha megterheli, nyomasztja őt valami, akkor is, ha pusztán az ellenállása vagy éjszakai felriadása jelzi, hogy nem érzi magát komfortosan. Így a tünetek listáját rugalmasan értelmezve érdemes használni, az egy az egyben megfeleltetés téves következtetések levonásához vezethet.” /Deliága Éva/
Ajánlás
Minden témában érintett és érdeklődő szülő számára nagy szeretettel tudom ajánlani Deliága Éva: Mit kezdjünk a szorongással? című könyvet.
A könyvben szereplő 8+1 szorongás enyhítő módszer fontos szempontokat mutat be számunkra ahhoz, hogy szülőként jól/jobban tudjunk reagálni gyermekünk leblokkolásaira. Érződik, hogy a szerző tudja, hogy miről beszél. Minden egyes technikánál leírja nekünk, hogy milyen esetben érdemes alkalmazni és mikor kerüljük el inkább.
Azt külön szeretném kiemelni, hogy nem terjengős írásról van szó. Az egész könyv majdnem 150 oldal, ebből 60 oldal a pszichológiai útmutató, a maradék 90 oldalon pedig a meséket találhatjuk. Az természetesen levonható következtetés ez alapján, hogy a tömör módszertani leírás kreatív szülő magatartást kíván a gyakorlati használat során. Hiszen szükség van ráhangolódásra, tudni kell a viselkedés mögé látni és bölcsen végig gondolni, hogy mikor melyik módszerre van szükség.
Minden szituáció és gyermek más. A szorongások és a tüneteik pedig annyira szerte ágazóak lehetnek, hogy külső szemlélőnek, szűk családon kívüli személyeknek nehéz azonosítani őket. Deliága Éva többször felhívja a figyelmünket könyvében, hogy járjunk nyitott szemmel és legyünk empatikusak, amennyire az adott szituációban tőlünk telhető.
Közben pedig ne felejtsünk el:
„Szülő is ember. Lehet nehéz élethelyzetben, lehet rossz napja, vágyhat maga is támogatásra, vagy engedhet azon vágyának, hogy lazítson egy kicsit. Nem kell tökéletesnek lenni! … Szülőként sem fogja tudni mindig 100%-osan eltalálni, hogy éppen mire volna szüksége gyermekének. Néha a megoldás nem is a helyzetben, hanem a tágabb kontextusban rejlik.” /Deliága Éva/
A tágabb kontextus eléréshez a szerző a kezelő módszerek mellett 4+1 lépést írt össze nekünk, amikkel szerinte a szorongás megelőzhető. Ezután következnek az „övön aluli” módszerek, amit legjobb lenne kerülni, ugyanis lehet, hogy rövid távon hatásosak, de hosszú távon romboló hatásuk van.
„Az „övön aluli” módszerekben közös, hogy igazából nem csökkentik a gyermek szorongását, a szülő érzéketlenül viselkedik, és a gyermek végső soron magára marad nehéz érzéseivel.” /Deliága Éva/
Személyes vélemény
Azt gondolom, hogy Mit kezdjünk a szorongással? című könyv hiánypótló írás. Eddig ebben a témakörben én csak a Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! című könyvet ismerem, amiről már korábban írtam Nektek. Deliága Éva írásának legnagyobb előnyének azt tartom, hogy rövid, lényegre törő és azonnal alkalmazható módszereket tartalmaz.
Tudod tény, hogy a szülőknek nem sok idejük van olvasni, ezért egy gyorsan átlapozható és majdnem kizárólag gyakorlati tanácsokat tartalmazó könyv igazi kincs. A szorongásoldó mesék pedig tovább bővítik a könyv mondanivalójának gyakorlati alkalmazhatóságát.
Előfordulhat, hogy az olvasó pont ezt a tömörséget tartja a könyv hátrányának, mivel több példára és bővebb kifejtésre lenne szüksége. Azt gondolom, hogy Deliága Éva és Lovász Hajlanka nem ígérnek többet, mint amit nyújtanak könyvükben. Aki többet szeretne ebből a témából, az nem ezt a könyvet keresi.
Nekünk is volt olyan időszaka a gyermeknevelésünknek, amikor az egyik gyermekünk rendszeres megtorpanásai és szorongásai komolyan megnehezítették a mindennapjainkat. Ebben az időszakban olvastam el a Legyőzzük a félelmet! című könyvet. Sajnos akkoriban nem sokat tudtak segíteni nekünk Lawrence J. Cohen tanácsai azokban a konkrét szituációkban, amikbe gyermekünkkel kerültünk és mi végül szakemberhez fordultunk. Vagyis mondhatnánk, hogy fölösleges volt elolvasnom. De ennek ellenére biztosan állíthatom, hogy Lawrence J. Cohen sokat érzékenyített engem a témában és több olyan összefüggésre felhívta a figyelmemet, amik jobb szülővé tettek engem.
A Mit kezdjünk a szorongással? című könyvből is sokat tanultam. A korábban említett gyermekünk azóta is szorongó alkat, és többször rá ismertem Deliága Éva könyvének olvasása közben. A többi gyermekünk is inkább visszahúzódóbb és introvertáltabbnak tekinthető, ezért az ő esetükben is számos biztató gondolatot és technikát találtam a könyvben.
A mesék közül többet elolvastam már az jelenleg óvodás kisfiamnak. Többször magára ismert és pár szóban beszélgettünk a történetről olvasás után. Felemelő pillanatok voltak. Aranyos, amikor egy kisgyerek beismeri, hogy ő is szokott hasonló helyzetbe kerülni.
Összefoglalva tehát nekem tetszett a könyv és kifejezetten hasznosnak tartom, ha rövid áttekintő után azonnal alkalmazható, szülői ráhangolódást, kreativitást és érzékenységet kívánó szorongást enyhítő, kezelő és megelőző módszereket keresünk.
Záró gondolatok Deliága Évától:
„Őszintén bízom benne, hogy ez a szorongásról szóló könyv nem ébreszt szorongást a szülőben. „Nehogy elrontsam, kárt tehetek a gyermekben, egy életre elvághatom!” Ez nincs így! Aki törekszik arra, hogy „elég jó szülő” legyen, és érzékenyen reagál gyermeke szükségleteire és igényeire, az biztos lehet benne, hogy nem rontotta el nagyon. A gyermeki szorongás egy része evolúciósan kódolt, életkori sajátosság, egy másik része öröklött, és csak egy része az, amibe a szülőnek beleszólása van. Ezt a részt tudja Ön immár jobban kezelni azáltal, hogy jobban érti, hogy mi zajlik gyermekében, és bővíthette, személyre szabhatta szorongásoldó eszköztárát.” /Deliága Éva/
A kedvenc idézetem a könyvből:
„Sokszor a kiváltó helyzetek felnőttként nem tűnnek félelmetesnek, de fontos, hogy a szülő, aki önmaga nem éli át ugyanazt a szorongást, mégis át tudja érezni a gyermek negatív érzéseit. Ilyen helyzetben épp a felnőtt empátiája, stabilitása és nyugalma tud erőt adni a gyermeknek, és közvetíti azt a jelzést, hogy igazából nincs baj. Ha sikerül a türelmét és higgadtságát annak ellenére megőriznie, hogy a gyermek izgalmi szintje emelkedetté válik, akkor a gyermek megérzi, hogy számíthat Önre, és támaszt kap egy, számára kihívást jelentő helyzetben.” /Deliága Éva/
Ezzel befejeztük Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk a szorongással? című könyvet. A következőkben szerzőpáros utolsó könyvével, a Mit kezdjünk az agresszióval? című írással megyünk tovább. Tarts velem továbbra is!
Ha gondolod, írd meg hozzászólásban, hogy ha van valamilyen tapasztalatod a könyvvel kapcsolatban!