A Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyv szerzője pszichológusként dolgozik. Könyvében érződik, hogy praxisa során nagy tapasztalatot szerzett a magyar szülőkkel és a gyereknevelési kérdésekkel kapcsolatosan. Eddig már több fontos témakört érintettünk, most a feldolgozásra váró múltbeli eseményekkel foglalkozó fejezet következik. Itt olvashatod a könyvről írt korábbi bejegyzéseket.
Mit kezdjünk a korábbi generációk örökségével?
A múlt
A Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyvben arról olvashatunk, hogy fontos elgondolkodnunk a múltról. Nemcsak közvetlenül a saját szüleinkkel kapcsolatosan, hanem a családfa korábbi, már rég meghalt tagjairól is, akik valamilyen „örökséget” hagytak ránk, ami akár befolyásolhatja a jelenlegi életfelfogásunkat és érzelmeinket.
A szerző szerint általában minden családban vannak olyan felmenők, akik valamilyen jelentős esemény részesei voltak, olyan traumákban volt részük, amivel kapcsolatos érzelmek spirálként gyűrűznek tovább a családban.
„Már pusztán az is erőt ad, ha az ember tisztelettel ránézhet az ősei szenvedésére, és hálával gondol rájuk, hogy jól-rosszul, tőlük telhető módon megküzdöttek az élet nehézségeivel. … A valódi, hibákkal és erényekkel teli emberi sorsokra lehet úgy nézni, hogy: „én is ennek a történetnek a részese vagyok, és én is megpróbálom a legjobbat kihozni az életemből, akárcsak az elődeim”.” /Cziglán Karolina/
Saját szüleink
Cziglán Karolina amellett, hogy nagy hangsúlyt fektet könyvében a teljes családfa történetére, külön foglalkozik a saját szüleinkkel való kapcsolatunkra. Pozitív és negatív emlékeink egyaránt fontosak, emeli ki a szerző.
„Sebzett és nem tökéletes emberek az anyák és az apák is, akik megteszik, ami tőlük telik, de ők is cipelik a maguk hiányait és terheit.” /Cziglán Karolina/
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a saját szüleinktől kapott viselkedésminták nem szabad, hogy determináljanak minket. Vagyis legyünk feléjük tisztelettel, de tudatosítsuk, hogy mi csinálhatjuk másképp.
„Bár tisztelettel adózunk a másik ember sorsa iránt -, tudjuk: az ő keresztje nem a mi keresztünk. Akkor úgy kapcsolódhatunk az őseinkhez, hogy megmarad a szabadságunk a saját életünk döntéseit illetően.” /Cziglán Karolina/
Sok elgondolkodtató és gyógyító mondattal találkozhatunk ebben a fejezetben. Érdemes elolvasni.
Legközelebb az együttérzés önmagunkkal című fejezet következik. Tarts velem és megosztom Cziglán Karolina gondolatait ezzel a témakörrel kapcsolatosan is!
Szívesen fogadom a hozzászólások között, hogy ha leírod, hogy milyen tapasztalatod van a korábbi generációk örökségével kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyv Negyedik fejezetében olvasható.