Tökéletlen szülők, boldog gyerekek – Együttérzés önmagunkkal

A fülszövegben arról olvashatunk, hogy a magas elvárások miatt sokszor úgy érezzük, hogy nem vagyunk jó szülők. Túl szigorúak vagyunk magunkkal. Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyvében arra hív bennünket, hogy ne csak a gyerekünkkel érezzünk együtt, hanem önmagunkkal is. Erről a nagyon fontos témáról lesz most szó. A könyvről írt korábbi írásokat itt találod. 

Együttérzés önmagunkkal

 

Szülőnek lenni nem olyan, mint a reklámokban!

A Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyvben arról olvashatunk, hogy mindenki küzd nehézségekkel és teljesen normális, ha fáradtak vagyunk, csalódottak és kételyek gyötörnek bennünket.

„Nem kell rögtön megijedni, ha az ember nem csak pozitív és kellemes érzéseket tapasztal meg a szülőséggel és a gyerekével kapcsolatban!” /Cziglán Karolina/

A felkavaró érzelmek mellett pedig sokszor megtörténik, hogy hibázunk, nem felelünk meg saját elvárásainknak, amiket magunkkal szemben támasztunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk marcangolni magunkat, vagy csak legyintünk rá. Cziglán Karolina szerint van egy harmadik megoldás: az önmagunkkal való együttérzés.

kép: Pixabay

 

Együttérzés önmagunkkal

„Az együttérzés nem azt jelenti, hogy igazat adunk magunknak, hogy elfogultak vagyunk magunkkal, pláne nem jelent valamiféle énközpontúságot. Ellenkezőleg! Ha együttérzek magammal, akkor éppen abból fakadóan, hogy elfogadom saját lelkiállapotomat, a haragomat, tehetetlenségemet, csalódottságomat stb., már nem szorulok rá, hogy akár kimagyarázzam ezeket (hogy „az nem is úgy van”), akár bizonygassam az igazam (kiabáltam, de jogos volt!). És azt sem jelenti, hogy elmossuk a határt a jó és a rossz között. … Nem a hibát kell elfogadni, hanem saját magamat, mint sebzett ember, aki nagyon szeretett volna megfelelően viselkedni, mégsem sikerült neki.” /Cziglán Karolina/

Azt gondolom, hogy ezek a fenti sorok sokunk számára lehetnek gyógyító gondolatok. Nem könnyű megvalósítani, főleg, ha az ember hajlamos érzelmileg belevonni magát vagy éppen távoltartani magát a hibáitól.

Cziglán Karolina arra hív bennünket, hogy forduljunk empátiával magunk felé és legyünk támaszunk saját magunknak. Fogadjuk el a fájdalmat, emeli ki a szerző.

„Nem egyetértve a hibánkkal, hanem együttérezve a hibázásból fakadó fájdalommal: a gyerekével és a sajátunkkal egyaránt.” /Cziglán Karolina/

Ezzel a témával kapcsolatosan részletesebben lehet olvasni: Dr. Kristin Neff: Együttérzés önmagunkkal című könyvben.

 

Az együttérző szülőségről lesz szó legközelebb. Tarts velem!

Ha van kedved írj egy hozzászólást, hogy mit gondolsz az önmagunkkal való együttérzéssel kapcsolatosan!

 

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyv Ötödik fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?