Legyőzzük a félelmet! – Empátia

Haladunk tovább Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! című könyvével. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok. Az első bejegyzésben bemutattam a csirkékről szóló kísérletet. Most arról lesz szó, hogy hogyan legyünk mi a második csirkék a gyermekünk a számára. 

Empatikus szülő = magabiztosabb gyerek

 

Hogyan legyünk második csirkék?

„Szülőként az a feladatunk, hogy mi legyünk az a második csirke, aki saját nyugalmával megnyugtatja a szorongó gyereket.” /Lawrence J.Cohen/

Ha eddig nem olvastad, akkor itt olvashatsz a csirkés kísérletről, amiről a fenti idézet szól.

Második csirkének lenni nem egyszerű feladat. Lehet, hogy mi magunk is félünk, vagy a gyerek viselkedése láttán dühösek leszünk ár. Lehet, hogy idegesek leszünk, mert a gyermekünk megnyugtatására irányuló kísérleteink falra hányt borsóként viselkednek.

kép: Pixabay

 

Larry Cohen nagyon megértő a szülőkkel szemben. Tudja azt, hogy mire egy anyuka és apuka eljut odáig, hogy könyvet olvasson a témáról, addigra már végigpróbálta az eszköztár összes módszerét. Fenyegetőzőt, büntetett, kiabált. Erről már írtam Nektek a bevezetőben, hogy ez nálunk is így volt. Szóval teljesen magamra ismertem.

Empatikus szülő

A Legyőzzük a félelmet! című könyvből megtudhatjuk, hogy az empatikus szülő nem bagatellizálja el a gyermeke félelmét, hanem elfogadja az érzelmeket. Az egymáshoz való kapcsolódás egyik első lépése az empátia és elfogadás.

„Minden félelem érvényes, hiszen a gyerekünk éppen átéli, és ez az érvényesség egyedüli feltétele.” /Lawrence J. Cohen/

Sokszor olyan félelmekkel találkozunk, amik teljesen irracionálisak. A szerző szerint ezekben az esetekben is próbáljunk meg empatikusak lenni, és beleérezni a gyerek a helyzetébe. Ha mást nem, mondjuk azt, hogy „Látom, mennyire félsz!” Nem az a lényeg, hogy osztozzunk a félelmen, hanem hogy hallgassuk meg. Legyünk türelmesek!

kép: Pixabay

Szorongó gyerekek

A biztonsági rendszer fázisainak bemutatásakor már kitértünk rá, hogy a túlszorongó gyermekek számára az empátia, a nyugodtság és a vigasztaló szavak sokszor nem elegendőek, ahhoz, hogy ne féljenek.

„Amikor egy gyerek szorong, nem látja a világot a maga bonyolult egészében, hanem csak a félelem szűrőjén át, amitől minden veszedelmesnek tűnik.” /Lawrence J. Cohen/

A Legyőzzük a félelmet! című könyvben Larry Cohen összegyűjtötte nekünk azokat a gondolatokat, amikkel elkezdhetjük a közeledést a szorongó gyermekünk felé. Aztán pedig majd kiderül, hogy mi válik be.

      • Legyünk a második csirke, aki nem fél! „Nézz a szemembe, és mondd meg, vajon én félek?”
      • Ha mi is szorongunk, akkor keressünk mást, aki betölti a második csirke szerepét!
      • Értsük meg, hogy az empátia és a magabiztosság jól tud együttműködni!
      • Kevesebbet beszéljünk, és többet halljunk meg abból, amit a gyermekünk mond!
      • Ne legyintsünk a félelem okára!
      • Előbb igazoljuk vissza az érzelmet, és csak aztán fogjunk a megnyugtatáshoz!
      • Alkalmazzuk a tizenöt másodperces szabályt! (Ha egy észérv nem segít tizenöt másodpercen belül, akkor hagyjunk fel a verbális eszközökkel. Kapcsolódni máshogyan is lehet.)
      • Támogassuk gyerekünk helyzetértékelését, ne pedig a sajátunkkal igyekezzünk helyettesíteni azt!
      • Növeljük a gyermekünk önbizalmát!

Mindegyik pontról részletesebb és bővebb kifejtést olvashatunk a Második fejezetben! Érdemes elolvasni és megfontolni a tanácsokat. Hiszen sokak számára ez lehet a kiút azokból a tehetetlen szituációkból, amik nyomasztják az egész család életét.

 

A szorongás és a test témája lesz legközelebb! Tarts velem a megmutatom, hogy hogyan lehet oldani a félelmeket lazítással és hancúrozással!

Ha gondolod, írd le egy hozzászólásban, hogy mi a véleményed a fenti témával kapcsolatosan!

Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! című könyv Második fejezetében olvasható.

Vélemény, hozzászólás?