Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát

Park Könyvkiadó, 2016

269 oldal

A kiadó honlapján lehet a könyvről még több infót megtudni.

Park Könyvkiadó – Kell a gyerek a korlát

A könyv a kiadó honlapján kapható, illetve a nagy könyvesboltok kínálatában is megtalálható. Ezenkívül használtan, antikváriumban vagy a könyvtárban biztosan beszerezhető, ha valakinek felkeltette az érdeklődését.

A borítón az alábbi címkiegészítés és idézet olvasható:

Nem állhat feje tetejére a világ!

„Ahogy a túlzott féltés, úgy a túlzott szabadság sem készíti fel a gyerekeket az életre.”

Fülszöveg

Nemcsak a gyereknek kell a korlát. a felnőttnek is: a szülőnek, a nevelőnek, a tanárnak is, vagyis mindazoknak, akik részt vesznek a nevelési folyamatban. Az a nevelő, aki nem állít fel korlátokat, tehetetlen báb lesz, akit a gyerek semmibe vesz, és rabszolgájának tekint. A korlát ahhoz is hozzásegít, hogy kölcsönösen elfogadjuk és tiszteletben tartsuk egymás személyiségét.

Bár a szülők, nevelők, tanárok zöme ösztönösen érzi, hogy korlátokat felállítani helyes dolog, ha cselekvésre kerül a sor, igen sokan elbizonytalanodnak. Mindenki „csak jót” akar a gyereknek, s az általános vélekedés szerint ez kizárja a korlátozást. Mekkora tévedés! Nem egy szülő-gyerek kapcsolatban bizony alaposan eleresztették a gyeplőt – a szülő némán tűr, csak tűr, míg ki nem fakad, hogy zeng tőle a ház…

Értékelés és személyes tapasztalat a könyvvel kapcsolatban

A korábbi kritikák röviden

Mindig úgy kezdem egy új könyv bemutatását, hogy elolvasom az interneten, hogy írt-e már valaki más róla a blogján vagy valamilyen hasonló fórumon. Vannak olyan „sztár” könyvek, amikről sokat találok és vannak olyanok, amikről csak évekkel ezelőtti bejegyzéseket dob ki a google. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek az írások nem állják meg a helyüket ma is.

A Kell a gyerekeknek korlát című könyv az utóbbi kategóriába tartozik. Az viszont kiderül a korábbi kritikákból, hogy aki már olvasta ezt a könyvet, ő szeretettel ajánlja többi szülőtársának elolvasásra. Hiszen a benne lévő elvek és tanácsok hasznosak.

Hogyan találkoztam ezzel a könyvvel?

Kell a gyereknek a korlát. Amikor ezzel a címmel találkoztam egy könyvesbolt ajánlatában, hamar eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretném volna elolvasni. Így beszereztem. Most hogy írok róla Nektek, újra elolvastam és nagyon tetszett.

Személyes vélemény

Jan-Uwe Rogge könyvében többször kihangsúlyozza a humor fontosságát. Kiemeli, hogy a gyerekneveléshez szükség van humorra és vidámságra. Ez nem jelenti azt, hogy ez az egész egy kabaré és nem kell komolyan venni. Sokkal inkább arról van szó, hogy humorral sok szituáció élét el lehet venni és stresszoldó hatása is van.

„Az a szülő, akinek nincs humora, nem lehet jó nevelő.” /Josef Rattner/

A Kell a gyereknek a korlát című könyv sokszor vicces, a leírt történetek mosolygásra adnak okot. Persze nem törpül el e mellett a komoly mondanivaló sem. Viszont, aki tud magán nevetni az már tett egy lépést a fejlődés felé és helyén van az önismerete írja a szerző.

Nekem nagyon tetszett a korlátok kijelöléséről szóló könyv. Leginkább azért mert bölcsen és befogadható stílusban fogalmazza meg Jan-Uwe Rogge a mondandóját. Nem éreztem közben a vádaskodást, vagy hogy szégyellnem kellene magam, mert nem megy minden simán a gyerekekkel. Szerintem ez egy nagyon fontos benyomás, amit a szülőknek szóló könyveknek alapkövetelményként kellene hozniuk.

„Az apák és az anyák túlnyomó többsége igyekszik helyesen nevelni a gyerekét, és elvárja, hogy mások is méltányolják ezt a törekvését.” /Jan-Uwe Rogge/

Sokszor komoly elhatározásokra sarkallottak a könyvben olvasható tanácsok. A leírtak alapján éreztem magamban az erőt, hogy ezt vagy azt megpróbálom és hittem benne, hogy sikerülni fog. Egy gyereknevelésről szóló könyvnek ennél többet nem kell adnia szerintem.

„A nevelés nem pusztán műfogások egyszerű alkalmazása; egyfajta magatartás és ugyanakkor művészet.” /Jan-Uwe Rogge/

Ajánlás

Mindenkinek csak ajánlani tudom a Kell a gyereknek a korlát című könyvet. Azt gondolom, hogy hasznos információkat találhatunk benne és érdemes az olvasottakon elgondolkodni és megfogadni a tanácsokat.

A korlátok megfogalmazása azért nagyon fontos, mert a gyereknevelés és a határok kijelölése téma szoros kapcsolatban vannak. Vagy még sem? A ma divatos „liberális” nevelési elvek azt hangsúlyozzák, hogy figyeljünk oda a gyerekek érzéseire és ne gázoljunk bele a lelki világába. Ezzel nincs is semmi probléma, hiszen a korábbi évtizedekben alkalmazott szigorú nevelési irányzatok semmibe vették a gyerek érzéseit, csak parancsok és elvárások voltak vele szemben. Szó sem volt együttműködésről. Viszont a másik véglet sem vezet sikerre, hiszen eljuthattunk odáig, hogy már a gyerek az úr a háznál és minden úgy történik, ahogy ő azt követeli.

Jan-Uwe Rogge az előszóban megosztja velünk a cím választás történetét. Leírja, hogy azért szereti ezt a mondatot, mert többértelmű.

„A korlát óvja a gyereket; időt és teret enged számára ahhoz, hogy önállósodjék, öntudatos személyiségé váljék. Ugyanakkor egyértelműen jelez egy határt, biztos keretet ad, de kihívás is a gyereknek, hogy nekifeszüljön vagy áthágjon rajta.” /Jan-Uwe Rogge/

A szerző tapasztalata alapján sokan nem értették ezt a két értelműséget. Azzal vádolták, hogy a tekintélyelvű nevelés mellett tette le a voksát. Mások úgy látták, hogy ez a könyv feljogosítja őket a „kisvadállatok” szigorú fegyelmezésére. Egyértelműen szélsősége benyomásokat tett az emberekre a cím és a szerző mondandója.

Pedig Jan-Uwe Rogge könyve a középútról szól. Arról, hogy hogyan legyünk szeretetteljesen határokat kijelölő szülőkké, akikre hallgat a gyerek, úgy hogy közben azért feszegeti a korlátokat. Hiszen ez létének része.

„A Kell a gyereknek a korlát tanácsadóul szegődik a szülők mellé, hogy könnyebben gyakorolhassák a nevelés nehéz mesterségét, vagyis hogy egyértelmű és következetes magatartásukkal megfelelő támaszt és biztonságot nyújthassanak a gyerekeiknek.” /Jan-Uwe Rogge/

A kedvenc idézetem a könyvből:

„Szeretet nélkül nehéz lenne elfogadnunk egymás személyiségét és feloldanunk a nézetkülönbségeket. Aki határt szab a másiknak, az elvár tőle valamit, és ennek az elvárásnak a gyerek csak akkor tud eleget tenni, ha kölcsönös tisztelet és szeretet köti össze a szüleivel; ha úgy érzi, hogy apja-anyja olyankor is szereti, amikor ő éppen áthág egy korlátot. A szülők ilyenkor azzal a tapasztalattal gazdagodnak, hogy a gyerekük igenis mer szembeszegülni velük, és éppen azért, mert biztos a szeretetükben.” /Jan-Uwe Rogge/

A korlát, mint fegyelmezőeszköz, és mint biztonság. Ez lesz az első téma, amivel foglalkozunk Jan-Uwe Rogge gondolatai közül. Tartsatok velem!

Ha gondolod, írd meg hozzászólásban, hogy ha van valamilyen tapasztalatod a könyvvel kapcsolatban!