Kim John Payne: Magunkat neveljük című könyv végére értünk. Eddig megismerkedtünk a szerző által képviselt módszer alapjaival és magával az együttérző reakció gyakorlat lépéseivel. A könyv utolsó fejezete azokról a változásokról szól, amiket elérhetünk szülőként, ha megfogadjuk a szerző tanácsait. A korábbi írásaimat a könyvről itt olvashatjátok.
Az átváltozás
Gazdagabb eszköztár
A Magunkat neveljük című könyv utolsó részében arról olvashatunk, hogy az együttérző reakció gyakorlat felszabadító érzés és hogy általa mennyivel nyugodtabb és stabilabb szülői hozzáállást képviselhetünk. A szerző ezt úgy fogalmazza meg, hogy végre önmagunk lehetünk.
Kim John Payne sorra veszi azokat az eszközöket, amik segíthetnek akkor, amikor nehézségekbe ütközünk:
- Értsük meg, amit a testünk mond nekünk
- Ellazult test és tekintet
- Válaszreakció kalibrálása
- Érzelmi izommemória
- Kapcsolati betétszámla nyitás
- A formához illő tartalom
- A nehéz és a könnyű kiegyensúlyozása
- A saját hangunk felfedezése
Azt gondolom, hogy ez a listát végigolvasva kialakulhat bennünk az a kép, hogy a szerző tudja, hogy miről beszél és hogy a tanácsai milyen magasfokú bölcsességről tanúskodnak. Mindegyik pontról részletesebben olvashattok a Tizennegyedik fejezetben.
„A folyamatban való aktív részvételünk csökkenti bennünk azt az érzést, hogy jóllétünk kizárólag a külső erőkön múlik, amelyek megakadályozzák, hogy boldogok legyünk. Helyette egy hatékony, gyakorlati eszközt kínál ahhoz, hogy visszaszerezzük az irányítást, és reményeinknek, vágyainknak megfelelő családi életet élhessünk.” /Kim John Payne/
Értékközpontú vagy gyerekközpontú?
Kim John Payne könyvében megfogalmazza azt a fajta kételyt, hogy nem biztos, hogy cél a ma divatos gyerekközpontú nevelés. Nyilván sok mindent lehet érteni ez a kifejezés alatt. De a Magunkat neveljük című könyvben olvasható tanácsok szerint gyerekközpontú nevelés helyett inkább értékközpontú nevelésre törekedjünk.
„Családunk középpontjában az értékeinknek kell állniuk, nem a gyerekeinknek. Vagyis nem csupán a gyerekeink szükségleteire kell koncentrálnunk, hanem tisztáznunk szülői meggyőződésünket arról, hogy mit tartunk jónak gyerekeink és önmagunk számára, majd e mellett kitartanunk.” /Kim John Payne/
Hogy pontosan ezt hogyan képzeli el a szerző. Azt elolvashatjátok a Magunkat neveljük című könyv Tizenhatodik fejezetében, ahol amúgy többször utal a Melegszívű fegyelmezés című könyvben olvasható tanácsokra.
„A gyerekközpontúságtól az értékközpontúság felé való elmozdulás folyamata nem látványos, de az eredménye egyre markánsabban érezhető, ahogy mi magunk is egyre hatékonyabban tudjuk képviselni azt.” /Kim John Payne/
Korrekció
A Magunkat neveljük című könyv utolsó fejezete azokról a szituációkról szól, amikor nem a legjobb formánkat hozzuk és hibázunk. Kim John Payne ezekre az esetekre is hasznosa tanácsokkal lát el bennünket. Hiszen nem cél a tökéletesség és gyakran előfordul, hogy nem jól kezeljük a gyermekünket.
A szerző szerint fogadjuk el, ha hibázunk, módosítsunk útvonalat és keretezzünk vagy alakítsunk át, ha szükséges. Ha ez sikerül, akkor javíthatunk a hozzáállásunkon és kapcsolatainkon.
„Szülőként nem könnyű megbocsátani magunknak, de annál felszabadítóbb érzés kilépni a bűntudat árnyékából. Elfogadni magunkat teljes emberi lényként, akként, akik vagyunk. Csendben magunkhoz ölelni a hibáinkat és a bennünk rejlő csodálatos tulajdonságokat is, ezáltal pedig valóságos önmagunkká válni, hogy végre a saját hangunkon szólalhassunk meg.” /Kim John Payne/
Ezzel befejeztük Kim John Payne: Magunkat neveljük című könyvet. A következőkben F. Várkonyi Zsuzsa: Már 100x megmondtam című könyvvel fogunk foglalkozni. Tarts velem továbbra is!
A hozzászólásokban szívesen fogadom a véleményedet a fenti gondolatokkal kapcsolatosan!
Ez a bejegyzés csak könyvajánló. Bővebb tartalom Kim John Payne: Magunkat neveljük című könyv Harmadik részében olvasható.